Megérkezés

Kezdem ott, hogy már az első hétvége alatt annyi minden történt velem, hogy egy percig sem fogom úgy érezni, megbántam, hogy ide jöttem. Még ha nem is lesz ennyi izgalom a maradék 9 hónapban, elég ígéretes mindenesetre! :)

Csütörtök este 10-kor érkeztünk Petivel. Nagy szerencse, hogy el tudott hozni autóval, mert szó szerint a fél lakást bepakoltam. :D (Ha valaki járna nálunk a következő hetekben, ezzel maga is szembesülhet.) Peti szerint, bár rend van mióta eljöttem :P, de magammal vittem az otthonosságot is. Annyi cuccom lett, hogy a nagy sporttáska és a kollégám Katitól kapott 70 literes hátizsák mellett még 8 zacskó lett tele. Íme:

Mikor megérkeztünk, Kata (a másik EVS önkéntes, aki július végéig van itt) az ajtóban várt minket. Egy tündér az a lány! :) (de erről majd később.) Megmutatta a szobámat, vagyis a szobánkat, mert a következő 3 hónapban egy helyiségben fogunk aludni-élni. A szállást úgy kell elképzelni, hogy a házban alul egy református (?) közösség gyűlésterme, egy nagy konyha és nagy étkező foglal helyet, az emeleten pedig, ahol mi is vagyunk, vannak a kétágyas szobák, ahol időnként a lelkigyakorlatosok megszállnak. A szobákhoz nem tartozik külön fürdő, 1-1 wc és 3 közös tusoló van, meg egy mosóhelyiség. Ezen kívül van egy közösségi tér pár fotellel, meg egy mini konyha, amit mi is használunk ittlétünk alatt.

A mi szobánk abban különleges, hogy tartozik hozzá egy kis fürdőszoba káddal, wc-vel (valaha ez volt a paplak, azért a luxus), úgyhogy legalább kicsit szeparálva vagyunk a viszonylag sűrűn cserélődő többi lakóval. 

A szoba viszont elég kicsi. Mármint a cuccmennyiségnek, amit magammal hoztam. Még akkor is, ha érkezéskor rögtön egy (jó, csak kisebb) zacskónyi dolgot visszaküldtem Petivel, hogy az mégiscsak túlzás (pl. futócipő, csini szandál, extra strandpapucs). Kaptunk egy kis méretű szekrényt ugyan pluszba,  az érkezésemre való tekintettel, de az üresen így mutatott:

Kicsit meglepődtünk ezen a nagylelkűségen, de azóta szerencsére járt itt a gondnok, felmérte a terepet és a kérésemre legyártott 3-3 polcot bele (amit ma be is szerelt, mire hazaértünk a munkából). A hasznosított szekrény most így fest: 

Ugye mennyit számít pár polc? ;)

Csütörtök este mivel csak mi voltunk a szálláson, Petivel külön szobában aludtunk (és most reménykedem, hogy senki olyan nem olvassa a blogot, aki itt dolgozik :D, de olyan szépen rendbe tettük az ágyat, hogy nyomunk sincs! :D).

Péntek reggel pedig a könnyes búcsú (mondtam már, hogy annyit sírtam az utóbbi hetekben, mint előtte kb. egész évben? Elképedek a saját érzékenységemen néha :P) után Peti felrakott minket a szovátai kisbuszra, ő pedig elindult haza. 

Az első OB-s hétvégémről egy következő bejegyzésben írok, addig is egy kép rólunk, amit az otthonunktól való búcsúzásomkor készítettünk :)