Ha jó dolgok történnek, akkor relatív az idő múlása, minden egy pillanatnak tűnik, gyorsan elszáll és azon veszed észre magad, hogy vége. Pedig várni rá mennyivel hosszabb! Akkor órák napoknak, napok heteknek tűnnek és egyre türelmetlenebb leszel, ahogy közeledsz a várt élmény felé. Utólag meg csak állsz, hogy mi? Már meg is történt? El is múlt? Igazán sikerült beleadnom magam? Teljesen átéltem, amire előtte úgy vágytam?
Most, az első két hónap után azt mondom, igen, sikerült. Bármi, amit csináltam, abban 100%-ban ott voltam, hogy teljesen a részesévé tudjak válni, és megtanulhassam belőle mindazt, amit nekem adni tud. Ennyit még életemben nem tanultam, mint mióta itt vagyok EVS-en. És ezt eszméletlenül élvezem!
Mivel rengeteg mindennel el vagyok maradva, megint egy összefoglaló poszt lesz ebből, aztán majd kifejtem, ha lesz időm. Vagy kedvem. De inkább agyam, hogy emlékezzek. Oké-oké, jegyzetelek mikor mi történik, de az élmények megkopnak, és már nem ugyanaz felidézni őket. Ilyen szempontból (is) sajnálom, hogy nem 36 órából áll egy nap… Akkor mindenre lenne időm, ami egy teljes élethez kell. :)
Addig is, míg olvastok, hallgassatok ti is kicsi Asian Dub Foundationt!
Asian Dub Foundation - Community music
június 1-2. Peti Vásárhelyen (az előző hónapösszefoglaló posztban írtam róla: Az első hónap)
június 3. Fél napos program az apróságokkal, első tirolizásom, csajos-fehérneműs autómosás, kóruskoncert (itt meséltem: Tiroli és új kórus)
június 4. iroda, Vásárhely. Megkaptuk Joja csomagját!!! Öröm és bódottáá… :))) Előzmény: tavasszal egy házban voltunk Jojával a Tesó Táborban (BT), ahol esténként természetesen csokival ünnepeltük a napot, miután lefektettük a gyerekeket. Az utolsó, értékelős esténken előkerült a Studentska csoki, amit Joja hozott Szlovákiából, és én majdnem az egészet egyedül befaltam… (Látszott, hogy irtóra ízlik, mert nem tudok egyszerre sok édességet enni.) Aztán május 21-én, a szülinapomon Joja felvetette, hogy küld abból a finom csokiból nekem, ha elküldöm az itteni címem… és TÉNYLEG küldött!!! Méghozzá 4 táblát… hozzá egy nagyon drága üzenetet, közösen Katával. :)
Főztem spenótot is (életem elsője, Mama olyan finomat csinál, hogy ez eddig nekem kimaradt), és ez piaci spenót!! :) Erről kivételesen van kép, mert isteni lett. Tudom, az nem látszik rajta :D
Június 5-7. 3.-os román csoport. Kisköcsögök voltak, de azért itt is volt kedvencem, aki élénk volt, aktív, szívesen részt vett mindenben és segített a társain. Kár, hogy egy fecske nem csinál nyarat… Igazán tanulhatnának az ilyen emberkéktől az osztálytársaik… Olyan sokan voltak, hogy sokszor ketté szedtük őket, Tibi és Bella vitte a két csoportot, mi meg váltottuk egy mást Katával. A tancik hozzáállásán kívül nem volt semmi említésre érdemes, őrajtuk viszont még sokáig bosszankodtunk.
Június 8. iroda, Vásárhely. Azért lett ez a nap nálam irodai, mert este volt az első (és eddig egyetlen) kóruspróbám, és kiboltoltam, hadd menjek csak ki utána Szovátára (meg így volt időm mosni is..) A próbára nagy pakkal érkeztem, onnan meg kitámolyogtam a buszig. Lehellel megbeszéltük, hogy felhívom, ha Sóváradon vagyunk, és kijön értem Szovátán a megállóba (onnan még kb. 2 km a táborhely, nem épp élvezetes úton). Csakhogy akkoriban még nem voltam képben a településekkel, főleg, hogy több úton meg lehet közelíteni Vásárhelyről Szovátát, így én Erdőszentgyörgyhöz érve hívtam is Lehelt, hogy indulhat értem. Hát, az kb. fél úton van. :D Vártak rám egy keveset. :P
Június 9-10. Huhh. Az egyik legjobb csoportom és egyben az első tavi kenuprogramom. A Bözödi tavon (amiiit, mellesleg Erdőszentgyörgyről lehet megközelíteni :D Valamit megéreztem.) eveztünk a negyedikesekkel, ami arról híres, hogy annak idején Caucescu elárasztatta a falut. A templomtorony, amit ez a cikk említ: Bözödi tó (wikimapia cikk) már tavaly óta nem áll, a víz alámosta és leomlott. A tó viszont gyönyörű, körbe hegyekkel, az időnk is csodálatos volt, az a nap csodaszépre sikeredett. Viszont akkor jöttem rá, hogy eléggé félek a böglyöktől (is). Persze, outdoor tréner nem fél semmitől! De a bögöly kivétel.
Sajnálom, hogy ezzel a csoporttal nem tudtam végig maradni, de szükség volt rám a következő (kenus) programon…
Június 11-14. Itt nagy érték ám, ha valakinek van vízi tapasztalata, úgyhogy rögtön be is dobtak a mélyvízbe: bár még csak egyszer ültem kajakban, azt is tavon, most egy kétnapos túrát kellett végignyomnom benne, a résztvevőkre felügyelve. Picurban és Ádámban úgy néz ki kevesebb kétség volt a tudásomat illetően, mint bennem… Mert én alaposan be voltam szarva, az biztos. A kenuiskola alatt, amit Picur tartott a gyerekeknek, Ádám velem foglalkozott, megmutatott néhány trükköt a kajakban, pl. hogy evezz árral szemben, és hogy kell kitolni egy kenut a kajak orrával… Igen, láthatjátok hogy viszonylag hamar belejöttem és nem az egyenes haladás volt a lecke. ;) Ádám az első percben közölte, hogy látszik a kenus rutinom, de én igazából csak akkor nyugodtam meg, amikor vége volt a napnak. :D
Volt egy vicces borulásom is (vagy is inkább tipikus; Murphy-szerű; esélytelen-hogy-ilyen-mégvalakivel-megtörténjen típusú), egy olyan beavatós fajta. Az egyetlen, amit eddig fel tudok mutatni az eddigi összes kajakos élményem alatt, úgyhogy erre azért büszke vagyok. Ezt meg nehéz lett volna kivédeni :D Történt ugyanis, hogy egy komp alatt kelt át a kis csapat: 7 kenu és 3 kajakos kísérő. A Maros ezen a részen elég keskeny, a komp pedig épp mozgásban volt: Ádám és 3 kenu átférek még előtte, a maradék 4 kenu és Picur pedig a komp mögött húzott el. Igen ám, de az acélsodrony, amin áthúzták a vasszerkezetet, eléggé meg volt nyúlva és ahogy áthaladt a komp, azonnal le is ereszkedett. Az utolsó kenu még átcsúszott alatta, viszont partraérkezéskor a sodrony hirtelen levágódott a víz felszínére, elvágva előlem az utat a továbbhaladáshoz… Mondanom sem kell, hogy ez kb. 2 km evezés után volt, nyilván nem volt még tapasztalatom, hogy egy hirtelen utamat álló, majd lefele szorító erő, és egy vele párhuzamosan előretoló erővel (elég nagy volt a sodrás) szemben hogy meneküljek. Küzdöttem derekasan vagy 10 másodpercig, amikoris a sodrony maga alá kapott és beborultam. Volt nagy ijedtség… Nem is a borulás, hanem a sodrony miatt, hogy hol jutok ki alóla… Persze Picur és Ádám azonnal ott termettek segíteni visszafordítani a kajakot, egy roma kisfiú meg leugorva a kompról elúszott a sapkámért, így cuccot sem vesztettem. A napszemüveg csodával határos módon rajtam maradt :D A székszoknyát pedig vagy az ösztön, vagy a nagy sodrás tépte le, nem tudom, de szerencsém volt, nem ragadtam bele a kajakba :)
Volt egy vicces borulásom is (vagy is inkább tipikus; Murphy-szerű; esélytelen-hogy-ilyen-mégvalakivel-megtörténjen típusú), egy olyan beavatós fajta. Az egyetlen, amit eddig fel tudok mutatni az eddigi összes kajakos élményem alatt, úgyhogy erre azért büszke vagyok. Ezt meg nehéz lett volna kivédeni :D Történt ugyanis, hogy egy komp alatt kelt át a kis csapat: 7 kenu és 3 kajakos kísérő. A Maros ezen a részen elég keskeny, a komp pedig épp mozgásban volt: Ádám és 3 kenu átférek még előtte, a maradék 4 kenu és Picur pedig a komp mögött húzott el. Igen ám, de az acélsodrony, amin áthúzták a vasszerkezetet, eléggé meg volt nyúlva és ahogy áthaladt a komp, azonnal le is ereszkedett. Az utolsó kenu még átcsúszott alatta, viszont partraérkezéskor a sodrony hirtelen levágódott a víz felszínére, elvágva előlem az utat a továbbhaladáshoz… Mondanom sem kell, hogy ez kb. 2 km evezés után volt, nyilván nem volt még tapasztalatom, hogy egy hirtelen utamat álló, majd lefele szorító erő, és egy vele párhuzamosan előretoló erővel (elég nagy volt a sodrás) szemben hogy meneküljek. Küzdöttem derekasan vagy 10 másodpercig, amikoris a sodrony maga alá kapott és beborultam. Volt nagy ijedtség… Nem is a borulás, hanem a sodrony miatt, hogy hol jutok ki alóla… Persze Picur és Ádám azonnal ott termettek segíteni visszafordítani a kajakot, egy roma kisfiú meg leugorva a kompról elúszott a sapkámért, így cuccot sem vesztettem. A napszemüveg csodával határos módon rajtam maradt :D A székszoknyát pedig vagy az ösztön, vagy a nagy sodrás tépte le, nem tudom, de szerencsém volt, nem ragadtam bele a kajakba :)
Izgalmas hetem volt az biztos! Viszont ha ezt a programot tovább részletezem, nem jutok soha a hónapom végére, így majd egy másik posztban (és most mondjátok velem együtt: ha majd egyszer odajutok…).
Június 15-16. Iroda, Vásárhely. Fogalmam sincs, mit csináltam akkor. Viszont tudom, hogy azért nem vállaltam el a hét elejére programot, mert Imolának beígértem egy gyerekfelügyeletet. Mikor idejöttem, körbekérdeztem, ki tud valami kis pénzkereseti lehetőséget ajánlani, mert önkéntességem alatt nem nagyon lesz lehetőségem a képzésekre félretenni, amin részt szeretnék venni (pl. ipari alpin képzés). Tudjátok, nem szeretek unatkozni :D Számítottam rá, hogy lesz néhány szabad percem, így azokat előre ki akartam tölteni valamivel… :P
Nos, Imola elég hamar jelentkezett, hogy náluk havonta tartanak 5-6 család számára összejövetelt, ahol mindig gond a gyermekek vigyázása. Most én vállaltam el, de úgy érzem nagy fába vágtam a fejszém :D Az egy dolog, hogy 13 gyerkőc volt, de a legfiatalabb 1 éveske, a legidősebb 11 éves, és közte a szivárvány minden színe. Rosszcsont kisfiú, makacs kislány, hiperaktív kisfiú, hisztis kislány, síró kisbaba, akaratos és főnökösködő kislány és sorolhatnám… Persze, persze, gyerekek, de esküszöm meg voltam lőve hogy kössem le egyszerre mindet. Egyszerűen lehetetlennek éreztem, így miután a századik kísérletem is kudarcba fulladt, hogy a hihetetlen érdekes építkezéssel vagy a trambulinnal versenyezzek én egymagamban, eszközök nélkül, feladtam. És csak a jó öreg: néha számoljuk meg mind megvan-e elvet követtem. Idegileg kikészülve, de 30 lei-el gazdagabban mentem haza. Hmm, azóta vajon miért vagyok itthon hétfőnként? :P
Kedden pedig eperlekvárt főztem, nagyon jól sikerült. Igazi kis háziasszony válik belőlem, mire hazatérek!
Június 17-18. Bellával program. Itt a legérdekesebb a tirolimentésünk volt, amiről szintén már írtam :)
Június 19-21. céges kenus program. No erről tényleg külön mesélek majd, mert ez igazi kihívás és új élmény volt számomra. És új barátokra tettem szert!!! <3
Június 22-25. iroda, Vásárhely. Mittudomén. Biztos megint képeket szemezgettem, válogattam, küldözgettem, és kiértékelőket vittem be. Meg térképet lamináltam és újságcikket fordítottam. Vagy valami ilyesmi. :)
Ja! És 23-án elutaztam Kolozsvárra az új barátaimhoz :))) Balázsék Kenya-estet tartottak a Kofferben (ez itt a reklám helye, ha arra jársz mindenképp térj be! Isteni a kávéjuk, és a humoruk! :) – Koffer Book&Coffee), kenyai kajákkal, élőzenével, fotókiállítással és videónézéssel. Ezt a videót egyszer mindenkinek látnia kell… Gyertek el Erdélybe, keressétek Balázst, és biztos vagyok benne, hogy megmutatja nektek! :)
 |
| eszméletlen jó autentikus élőzenét nyomtak |
Aznap este Balázséknál aludtam, nagyon kedvesek voltak, hazafelé gyönyörködtem egyet az éjszakai városban (azonnal belé is szerettem – utoljára gimis koromban jártam ott pár napra) és Eszterrel beszélgettünk. Másnap bementem Balázzsal nyitni a kávézót, kaptam egy fiiiinom cappucinot:
és begépeltem az előző blogbejegyzésem, amit a Kolozsvárra vezető úton egy lestoppolt autó hátsóülésén írtam, amíg a dugóban ültünk :) Aztán Sanyiék kivittek a buszhoz és utaztam haza, be az irodába. Azért így mégiscsak izgalmasabb volt ez a pár nap! :)
Június 25-én aztán mentem hazaaaaa! :) Judy várt engem, egy welcome home táblával <3
Elmentünk egyet kávézni, aztán Dórinál volt egy másfél órás látogatásom (ezúttal nem a babaetetés, hanem a darabok gyakorlása volt a cél), és mentem nagymamámhoz, ahol már ott várt az egész család, szülőstül, unokatesóstul, öcsistül, nagynénistül és újdonsült férjestül. No meg Peti. :) Nekik meséltem, de inkább csak örömködtünk, meg ettem. :D
Június 26-28. Keszthelyen jártam, aranyat találataaaam! :D
Ha lesz kedvem, majd erről is írok. Megéri! Ez a kórus egy kincs.
A hónap utolsó két napja maradjon a következő bejegyzések valamelyikére, mert újból Erdély, új fejezet. :)
Köszönöm a figyelmet! :) :D
