2018. február 16., péntek

"Hogy vagy?" - Tényleg, hogy is?



A minap egy rég nem látott ismerős (barát?) megkérdezte, hogy vagyok. Mivel a mi kapcsolatunk sosem volt felszínes, tudtam, hogy nem fogom tudni annyival elintézni, hogy: "jól". Vagy esetleg: "jól, pörgök ezerrel, és eszméletlenül élvezem". Nem, mert ennél sokkal több van velem. Ez a személy meg pont egy olyan ember az életemben, aki ennél mélyebbre lát és akinek (is) köszönhetően erre a kérdésre már képes vagyok máshogy (is) válaszolni. 

Egyébként is, a kérdés egy olyan este után ért, ami már önmagában is a mélyebb gondolatok felé indított. A Holnap (Tomorrow, 2017) című filmet vetítették egy egyesületi alkalom keretében, ahova barátnőm hívott el. A film egy nagyon érdekes tovább feszegetése annak a kérdésnek, még meddig mehet így tovább, hogy elhanyagoljuk, elpusztítjuk Földünket. Pozitív példákon keresztül bemutatja, a fenntarthatóság nem csak egy eszme, hanem egy létező dolog, és csak rajtunk múlik, teszünk-e érte. Ez a téma már régóta nagyon foglalkoztat, de erről talán máskor. Azt hiszem ez egy külön bejegyzést érdemel. ;) 
A film után szakértők segítségével a ránk tett hatásokat elemezgettük, a helyzetünket és a lehetőségeinket értékeltük, és arról vitáztunk, a mai közvetlen környezetünkben milyen ellenállásokba ütközünk és ezeken hogyan tudhatunk felemelkedni, hogy mint emberiség, ne rohanjunk olyan vészesen a vesztünkbe.
Egyszóval, ez után a film est után határozottan többet akartam válaszolni a "jól"-nál. Elmentem zuhanyozni és végiggondoltam, tényleg, hogy is vagyok.

És hogy hogy vagyok?
↠ Idén elkezdtem magamra koncentrálni. Év elején végignéztem a tavalyi évemen, a #yearcompass segítségével (Sanyival közösen) végiggondoltam a tavalyi teljesítményeimet, fejlődésemet, milyen képzések által miket tanultam, mi mindent engedtem el az életemből, és mennyi újnak adtam teret. Csak, hogy egy példát említsek, november közepén emlékezet alapján összeírtam egy listát azokról a dolgokról, amiket életemben először csináltam a tavalyi év során. Több, mint 80 tétel lett! (special thanks to my Spanish friend, Cristina for the idea!)


Jó érzés volt a naptárat böngészve kicsit összegezni, rendezni az évet, és elbúcsúzni 2017-től.

↠ Aztán megterveztem az idei évemet. A munka - képzések - önkénteskedés - nyaralás arányát. (a mértékegység nem reprezentatív, csak az arányok) A képen a zöld terület a munka, amit szeretnék megsokszorozni, és szerencsére erre egyre több lehetőségem lesz rá.

A kék azok a tréningek / workshopok / képzések, ahol magamat képeztem, tanultam, ezt az elmúlt 3 év után, amikor egy teljesen új szakmát tanultam ki, ideje harmadára csökkenteni. A továbbképzést sosem hagyom abba, de a tapasztalatszerzés most még inkább előtérbe kerül. A lila terület az önkénteskedés, amit szintén kénytelen leszek idén visszaszorítani, hogy jusson elég figyelem a munkára. Ebbe beleszámítottam a Bátor Táboron, Yuppin és minden alkalmi önkéntességen túl azokat a tréningeket is, ahol fizetség nélkül ugyan, de co-trainerként vettem részt, hogy a legjobbak mellett, legjobbaktól tanulhassam a szakmát.
Egyedül a nyaralás, célzott kikapcsolódás mennyiségén nem változtattam, fontosnak tartom ugyanis a feltöltődést. Tavaly Szingapúrban töltöttem pár napot a képzésem után, voltunk UK-Walesben stoppos-hátizsákos-túrázós nyaraláson és sok időt töltöttem Wouterrel Hollandiában is. Idei tervem ugyan még nincs, de a bakancslistám nagyon hosszú :))) másfél évvel ezelőtti listám (ami azóta háromszor ekkora)

↠ Az idei évre célokat, vágyakat, megvalósítandó terveket, illetve fejlődési célt tűztem ki magamnak.

Az elmúlt pár évben mindig akadt olyan, amire fókuszálni szerettem volna egész évben, így az elengedés (letting go) után az elvárás nélkül (no expectations) és nem megbánás (no regret) voltak az adott évek céljai, az idei évre az elfogadást (acceptance) tűztem ki célul. Értem ez alatt annak az elfogadását, ami adott, amin nem tudok változtatni. Lehetnek ezek körülmények, emberi viselkedések, szokások, történések, meghozott döntések. Mások különbözőségei, mássága vagy akár az én különbözőségem és másságom. Okénak lenni azzal, ami történik - akárhogy is terveztem / képzeltem el... Az, hogy idénre más a fókusz, közel sem jelenti azt, hogy a korábbi évek szavainak mestere lettem. Ezek életfogytig tartó emlékeztetők :)

↠ A 2018-as évre megfogadtam, hogy törekedni fogok arra (illetve az eddigi döntéseimet is ez alapján hoztam), hogy csak olyan munkát / önkéntességet / elfoglaltságot válasszak magamnak, fogadjak vagy vállalják el, ami végső soron engem szolgál, engem gazdagít rövid vagy hosszú távon. Ne az legyen az indok, mert "anyagilag így jobb", vagy mert "különben cserben hagynám őket", vagy mert "kell a szakmai előrelépésemhez"...  Nem. Ha most nem érzem, hogy lesz nekem ez jó, ha nincs meg a saját motivációm, miért szeretném azt csinálni, akkor inkább nem csinálom.
(Köszi Csabi, még egyszer, a megerősítést!!)

↠ Kialakítottam egy napi rutint, amit eddig elég szépen tudtam tartani, és sok energiát kapok belőle. Reggelente kb. egy órával korábban kelek, ezalatt nyújtok, meditálok, jógázom. Kell a reggeli énidő, mert sokkal könnyebben indul a napom. Ezt tulajdonképpen már tavaly bevezettem, de januártól szisztematikusan nyomon is követem, hogy biztosan beépüljön. Ezt kiterjesztettem a sportolásra is, mert bár világ életemben folyamatosan sportoltam valamit, az utóbbi 3 év hektikussága és rendszertelensége (az utóbbi 2 évben nem nagyon töltöttem egy országban egyhuzamban több mint 10 napot) azt is vonta maga után, hogy a korábbi edzéseimet el kellett hagynom és újak után kellett nézni. Mivel kb. a futás volt az egyetlen, amit bárhol tudtam csinálni, Moldovától Szingapúron át, Hatvantól a szlovákiai Modráig, a hollandiai Ommentől Budapestig mindenhova cipeltem a futócipőmet. A futás továbbra sem lett a kedvenc sportom, de egy nagyon jó alternatíva, akármilyen terepen. :) Úgyhogy idén nagy célkitűzés, hogy ha már redukáltam az országokat, a sportokra ráerősítsek. A január-február a 3 sítáborral, mászásokkal és a Téli Mátra teljesítménytúrával elég erősen indult. :)



↠ Elkezdtem a mászást is komolyabban venni, vettem bérletet és edzésre is el fogok járni, hogy jobban tudjak fejlődni. Az elölmászás iszonyúan bepörgetett, alig várom, hogy megint gyakorolhassam. :)

↠ Krisztiánnak (Yogasapiens) köszönhetően az otthoni jóga gyakorlásaim is egy (jóval) magasabb szintre kerülnek. A héten ismét eljutottam egy 2.5 órás jóga gyakorlásra, úgy érzem, ez hosszútávon sokat hozzájárulhat az elmém lenyugtatásához is. Nagyon szeretem a hétfő esti TFK jóga alkalmakat. Azt is, hogy 2.5 óra tömény figyelem jut magamra, azt is ahogy Krisztián instruál, hogy fejlődöm folyamatosan, és hétről hétre is vannak apróbb változások (feltéve, ha ott tudok lenni...), és amilyen testérzetem van utána... az csodálatos. A lelkem is kisimul. Az meg csak a hab a tortán, hogy utána teázunk és beszélgetünk... annyira szerencsés vagyok, hogy ezt megtehetem, mert olyan életem van, amibe belefér. A jóga nem testmozgás, a jóga életforma! <3



↠ Elkezdtem randizgatni, aztán rájöttem, hogy ez nem az én világom. Miután minden pasi akivel találkoztam, elsőre nekem akart esni, átértékeltem, hogy mire is vágyom. Persze most egyszerűsítek és általánosítok, holott nagy különbség volt a srácok között. A konklúziót viszont az összkép alapján vontam le.
Nem adjuk meg a dolgoknak az időt, hogy lépésről lépésre haladjunk. Minden azonnal kell(ene). Nekem pedig időre van szükségem. Arra, hogy ezek a saját tempómban haladjanak. 

Sok mindenre ráébresztett ez a pár fiú, akivel találkoztam... Úgy érzem, most már sokkal tisztább a képen arról, hogy milyen párt szeretnék.  :)


↠ És mindemellett boldog vagyok, mert úgy érzem minden amit korábban leírtam természetesen jön, alakul, nincs benne semmi erőlködés. Van időm megállni és gyönyörködni a hóesésben.

#needtopractice