Tiroli és új kórus

Rájöttem, hogy nem fog ez olyan egyszerűen menni, mármint a blogírás. Azt már előre tudtam, hogy május-júniusban tele leszek programmal, és májusban tényleg semmire nem is volt időm, de azt nem gondoltam volna, hogy a június még ennél is zsúfoltabb lesz. Tele programmal, megbeszéléssel és értékeléssel, pakolással és utazással… Ezekben a hetekben nem aludtam többet napi 5-6 óránál, mert ha egyszer kivételesen otthon is voltam Vásárhelyen, nem épp egy 0-24 órás programon, akkor gyorsan nekiálltam szolfézsolni Dömével. Heti kétszer 2,5 óránk van benne, és határozottan érezhető a fejlődésem. Ezúton is köszönöm neki (neked), hogy ennyi energiát szánsz rám és tanítgatsz! :) Nem tudok elég hálás lenni érte.

A hónapom jól indult – Petivel, aztán ahogy elment, már másnap mentem is Szovátára, fél napos (!!) programra. Utazol egy fél napot, hogy fél napot ott lehess… Zérós osztály volt, amit itt, ha jól tudom 3 éve vezettek be (egy tulajdonképpeni előkészítő az első osztály előtt. Így lehet az, hogy 4.-be már 11 évesek járnak.). Picik, sokan voltak és nagyon zajosak, de persze ez a dolguk. Kettéosztottuk őket, 16-17 főre, hogy amíg egyikükkel játszunk, fogócskázunk, ejtőernyőzünk, stb., addig a másik csapattal kötélkerti tevékenységet végezhessünk - egész konkrétan tiroliztunk (csúszópálya). Azon a programon először szerelhettem fel tirolit, és Picur azt is megengedte, hogy én indítsam a gyerekeket. A BT-ben (persze magasabb helyről, magasabb szinten és nagyobb biztonsági foknál) csak azt hiszem felső fokús bátorkodósok csinálhatnak ilyet, úgyhogy irtó büszke voltam magamra. Hát ha még leírom, hogy azóta (legutóbbi szovátai programunkkor) Bellával csináltunk tiroli-mentést is!!!

a kötélkert kívülről

Az egyik gyerek csúszás közben, félúton elakadt. A csigát a karabinerrel (amivel a gyerekhez volt csatolva a rendszer) összekötő heveder valahogy rátekeredett a csiga zárjára és csúszás közben egészen felcsúszott, következésképp a súrlódás megállította. Az én hibám volt, nem is tudom hogy fordulhatott át a heveder, úgy látszik nem ellenőriztem le elég alaposan a feladást. Bellával viszont nem estünk pánikba (szerencsére a gyerek sem, igyekeztünk a nyugtatgatás mellett viccelődni is vele a helyzeten), egész gyorsan kiötöltük a megoldást, hogy fogjuk leereszteni. Bella felmászott hozzám az indító kakasülőre, én magamra kötöttem egy csigát és azt a kötelet, amivel a gyerekek egymást felhúzzák (tulképp mint a repülő mókus, lásd mini videó).

Bella a grigri segítségével lassan engedett, mert a csiga miatt rácsúsztam volna a gyerekre, így a felhúzókötél tartott vissza, illetve a grigri. Mikor odaértem hozzá, felemeltem, az ölembe vettem és a (szerencsére pont jó helyen levő) fenyőfára támasztottam a kinyújtott lábam ülő helyzetben, így a gyereket megemelve a drótkötél felé, ki tudtam a csigáját kapcsolni, a hevedert meg kiszabadítani. Aztán, egy kézzel még mindig tartva magam és a gyereket, visszacsatoltam a csigát, pacsiztam a gyerkőccel, aki végre csúszhatott tovább. Aztán Bella jelzett a húzócsapatnak, hogy visszahúzhatnak, a csiga segítségével visszagördültem az indító platformra, Bella lemászott én biztosítottam magam az oszlophoz és kivettem a felhúzó kötél karabinereit. Majd, mintha mi sem történt volna, folytattuk a következő gyerekkel. :D Az egészben a legjobb az volt, hogy annyira nem ijedt meg ettől a szitutól senki, hogy egy korábban betojt gyermek, akit vissza kellett engedni mert nem mert elindulni, még egyszer nekiindult, mert látta hogy nem történhet baj. Ezt nevezzük mi igazi sikernek!!! Ha probléma (sőt, mindkettőnk számára egy teljesen ismeretlen és új helyzet) esetén is tudjuk olyan profin (profi látszattal) végezni a dolgunkat, hogy a gyerekek csak még jobban megbíznak bennünk!! :)
Lehet, hogy a csúszópálya-mentős történetből a bátorkodósokon kívül nem fog senki egy mukkot sem érteni, de ez számomra szakmailag egy olyan meghatározó élmény, hogy muszáj volt elmesélnem. :) Azt nagyon sajnálom, hogy a mentésről nem tudott kép vagy videó készülni, így megmutatni sem fogok tudni sok mindent, de pár kép, hogy néz ki a pálya:

indul a kismókus

húzócsapat felülnézetből

valaki épp csúszik!

A félnapos program napja inkább más miatt volt meghatározó számomra. (a mentést nem akkor, hanem egy két héttel későbbi programon csináltuk, 4.-esekkel!) Ahogy befejeztük a programkóstolót (magunkban így neveztük el, hiszen fél nap alatt semmi lényegeset nem lehet elérni azon túl, hogy szórakoztatod a gyerekeket, meg a tanárnőt megfogod, hogy visszahozza őket legközelebb hosszabb időre), pakoltunk, kocsit mostunk és mentünk fel Vásárhelyre. Erről azért egy képet mellékelek, persze azért nem a melltartósok közül, mert nyilváán kihasználtuk, hogy csak csajok vagyunk :D

Beültünk enni-limonádézni és beszélgetni, aztán én rohantam haza átöltözni, mert egy Yuppis barátnőm meghívott a koncertjére estére. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a kórus nekem AZ a kórus lesz :) A Nagy István Kamarakórust Kovács András dirigálja már 25 éve, egy ifjúsági vegyeskar, most épp 16-an énekeltek, végig népdalfeldolgozásokat. Szinte szóról szóra ugyanolyan kórus, mint a mienk, csodás és egységes hangzással, és ami a legszimpatikusabb volt, hogy a kórustagok szemében élet volt, szájukban mosoly bujkált és apai szeretettel néztek a karnagyukra. úgyhogy nem restelltem a végén odamenni megkérdezni, nem lehet-e csatlakozni. :) Ágnes már aznap írt, hogy jövő hétfőn szeretettel várnak a próbán. :)

Tudtam, hogy rosszkor indulok, mert ők is nyári szünetre készülnek, ráadásul a következő 4 próbájukból csak egyen tudtam részt venni (azt is úgy, hogy kisírtam, hadd menjek ki csak este a programra), de megérte!! A hétfői napot az irodában töltöttem, utána a nagy pakkal felszerelkezve mentem kóruspróbára, a Kultúrpalota egyik termébe (elég impozáns hely!). 

Kultúrpalota

Nagy István Ifjúsági Kamarakórus

A karnagy bácsi nagyon kedves volt, kérdezgetett hol és mióta éneklek, és gyorsan találtunk is pár magyarországi közös karnagy ismerőst. Az elején megegyeztünk, hogy próba végén megénekeltet, és már adta is kezembe az előre elkészített kottacsomagot… Nagyon meghatódtam! :) Azon a próbán viccesen kevesen voltak, szesszió lévén (vizsgaidőszak) csak rajtam kívül 6-an voltak jelen. Szerencsére ebből 3-an az altból :) A maradék 3 ember 1-1 szólamot képviselt, de (és ebből azért még van mit tanulnunk, kedves félénk Insanások..) egyikük sem sírt hogy ő most egyedül kell boldoguljon… Az volt a természetes, hogy nyomták egyedül is. Elég magasszintű hozzáállás!! Nagyon tetszik, egy olyan kórus biztos nem elégítene ki, ahol nincs elég nagy kihívás. Egy számomra ismeretlen népdalt énekeltünk, és mivel két oldalról hallottam ÉS!! mivel már valamilyen szinten megtanultam kottát olvasni, ment a velük éneklés. És mivel azért még mindig a fülemre támaszkodom legnagyobb százalékban, harmadik éneklésre meg is tanultam. A tanár úr elismerően bólogatott néha, mert bár 4-en voltunk altok, merem állítani, hogy az én hangom legalább annyira kihallatszott, mint a többieké. Volt, hogy egy részt csak én énekeltem, mert a többi mind pont együtt akadt el :D Végigénekeltünk vagy 6-7 darabot a próba alatt (a szerdai koncert repertoárjából, mert ők most vasárnap a kolozsvári rádióban ugyanazzal léptek fel). Ha lesz módom, majd be is scannelem a kottákat Csabi, hogy legyen miből szemezgetni :) Mivel vannak köztük helyi népdalok is, biztos vagyok benne hogy még számodra is tartogat újdonságokat :) A próba végén aztán vártam a kikérdezést, de csak nem érkezett. Déja vu-m lett: annak idején úgy kerültem be a kórusba, hogy drága karnagyunk már az első próba alatt látta rajtam, ez így oké lesz. Úgy legyen! ;) 

Összességében nagyon megszerettem a hozzáállásukat, a karnagy stílusát és a dalokat is. Élvezet lesz ide járni szeptembertől, már nagyon várom!! 

(a ráadás szám...ismerős? :))

Addig is, míg el nem jön az ősz és elvonón vagyok a kóruséneklésből, éneklek heti kétszer Dömével, és tanulgatom Vox Insanás darabokat, hogy ne maradjak le nagyon. Annyira nagyon hiányoztok!!

Eltelt az első hónap

…és annyi mondanivalóm van! De olyan kevés idő hogy mindezt leírjam :P

Ha azt mondom, kevesebb időm van, mint otthon szokott, ki hiszi vajon el? :D Pedig igaz, mióta itt vagyok, az első tulajdonképpen szabadnapom az volt, mikor Peti érkezett, és ez tartott is 3 napig. Nem mondom, hogy nem volt csodás!! Mini-holiday a nagy nyüzsgésben, sétálgattunk, bicajoztunk, piacoztunk, főztünk és pizzáztunk, na meg ettünk fagyikelyhet, voltunk sörözni és icipicit városnézni is. Tökéletes pihenés volt! :))

a nyolcszázadik kép, amin végül nem hunyorog Peti (állítólag :P) 

a legfinomabb jegeskávé, amit valaha ittam!!

szelfie-man :D

...és megtaláltuk a legfinomabb pizzázót is. Vagy csak nagyon éhesek voltunk? :)

Nem is tudom most hol kezdjem vagy folytassam, mert eddig soha nem kronologikusan írtam, és szerintem most is össze-vissza fogok ugrálni. De remélem így is követhető lesz majd :)
Azt hiszem most csak úgy általánosságban írom le hogy telt az első hónapom, különösebb sztorizgatás nélkül, hogy átlássátok, mennyire más nekem itt, mint otthon volt. Hogy hogy telik egy hetem. Hogy nincs is olyanom, hogy „hetem” :)

Április 30. – megérkeztünk késő este Petivel, beszámolót már írtam is róla akkortájt

Május 1-3. Szováta, mélyvíz: program egy román csoporttal. Erről is írtam már bejegyzést :)

Május 4-5. iroda, Vásárhelyen. Címszavakban: bankkártya-ügyintézés, román SIM-kártya intézés, irodával és irodai kollégákkal megismerkedés és egy kétórás városnéző séta Orsival, ami alatt gyakorlatilag minden fontos helyet megnéztünk itt :)

Május 6-8. Szováta, magyar másodikosok. Imádtam őket! Az első olyan csoportom, akiket értettem is, úgyhogy rögtön volt kötődés is hozzájuk :) Csütörtök este aztán, mikor elmondtam, hogy másnap nekem korán reggel el kell mennem, nem tudom megvárni a programjuk végét, puszikkal meg ölelésekkel köszöntek el :))

és milyen jót fociztunk!

Május 8-10. Yuppiiii :) Sajnos idén úgy alakult, hogy le kellett mondanom minden 10 napos táborozós lehetőséget, mert nem sejthettem, mennyire fogok ráérni nyáron, de Zsuzsának (Yuppi táborvezető) és a táborvezető helyettes manóknak köszönhetően mégis részt vehettem a felkészítő hétvégén (VígEnd). Ráadásul mint evezős csoportvezető manó, úgyhogy véégre megint vízen lehettem és egy kis maroknyi csapattal ötletelhettünk a nyári programokon és ismerkedhettünk meg a mezősályi táborhelyen levő hatalmas tóval és benne rejlő lehetőségekkel. Kevesen tudtak eljönni a leendő evezős manók közül, de akik igen, azok nagyon ügyesek és lelkesek voltak, nem féltem őket majd a programjukon. ;) Az a hétvége ooolyan csodás volt!! Egy csomó barát és napsütés és végtelen röpizések a szünetekben, na meg a trambulin (ami Dávid nélkül persze nem volt az igazi :P), és végig mezítlábazás… Ennél jobban nem is indulhatott volna az erdélyi tartózkodásom. :)

a Yuppi idei önkéntescsapata <3

Május 11-13. ismét Szováta, román csoport, de szerencsére már egyetemisták, akik többé-kevésbé értik is az angol nyelvet. Ketten még magyarul is tudtak! Áá, nagy nőcsábászok ezek a fiúk! :D Imádtam őket! De tényleg, nagyon felszabadult 3 napunk volt együtt, hosszú túrával, patakátkeléssel (majd egy részletes posztban ezeket mind-mind leírom) és esti tábortüzezéssel.

Május 14. iroda, Vásárhelyen. Kiértékelők felvitele és kiértékelése. Egy nap, amikor van időd munka után mosni! :D Sőt, aznap még a városi uszodát is felfedeztük Katával (annyira belejöttem a nonverb-be, hogy egy helyi öreg bácsikától mutogatva kérdeztem meg, merre van az uszoda :D). Nagyon jól esett végre másfaját mozogni, mert bár túrázunk mi heti párszor, de azt a test hamar megszokja és többre vágyik :)

Május 15-17. ismét Szováta, ismét magyar gyermekekkel! Egész pontosan családos program volt (na, erről is fogok még írni bővebben). Mivel reggeltől estig szakadt, Barnával a többnyire 3.-os korú gyerekekkel tartottunk egésznapos esőprogramot. Aki BT-s, tudja, hogy az esőprogram mindenki rémálma :D No hát az OB-nál meg amúgy sem szokás félni az esőtől (lásd múltkori bejegyzésem), de mi elrontottuk ott, hogy délelőtt kivittük a gyerekeket tájékozódási programra, ott szarrá áztak, és a szülők már nem engedték ki őket délután újra. Pedig esküszöm a gyerekek mentek volna úgyis!! Ők vágytak a szabadban mozgásra, a túrázásra, kérdezték is folyton de miért nem megyünk… Na mindegy, tanulásnak nagyon jó volt, rájöttem hogy egész bő a játékrepertoárom és hogy a gyerekek nagyon tudnak élvezni egy csomó mindent, ha ügyesen adod elő nekik :)

Vasárnap este: ezt külön kezelem, mert itt Vásárhelyen OB szülinapoztunk Ádáméknál (ügyvezető) :) Csodaszép kis kertjük van, ott sütögettünk-piknikeztünk-sütiztünk, Iringó (felesége) hangulatos díszítései és ötletes étel-tálalásai pedig kifejezetten ünnepivé tették a hangulatot :) Nagyon jól éreztem magam, jó fej kollégákkal dolgozhatok szerencsére, akikkel a munkán kívüli találkozás is élmény. :)

a csodaszép kert

ünnepeltek (balról jobbra): Éva, Iringó, Ádám, Lara

Május 18-21. iroda, Vásárhelyen. Be kellett hozni a lemaradást e-mailekből, kiértékelő felvitelből és program beszámolóból – minden program után a résztvevők egy kétoldalas programkiértékelőt töltenek ki, az oktatóknak pedig részletesen le kell írni a hétvége menetét, a gyakorlatokat amiket csináltunk, mit hogyan vettek, milyen volt a csoport elvárása és ez hogy teljesült, és egymásnak is adunk benne visszajelzéseket. Szerintem nagyon hasznos, főleg egy olyan csoportnál, akik már jártak itt, hogy milyen jellegű feladatokra vevők és miket nem érdemes elővenni, mert már csinálták. Nem utolsósorban az oktatói feedback pedig mindennél többet ér(ne) a személyes fejlődésben! Ezen kívül minden programról töltünk fel 8-10 képet a Facebook oldalunkra egy pár sor kíséretében, hogy a résztvevők kicsit újra átélhessék, az oldal kedvelői pedig kicsit bepillantást nyerhessenek a programokba. Feltöltöttük a nyári programokat is a közös OB-s naptárba, és szembesültünk vele, hogy júniusban nem fogunk pihenni. :D

Hétfőn és kedden a kis itteni projektem vette el a délután-este nagy részét (egyelőre még csak kevesen tudnak róla, de egy naaaaagyon kedves ismerősöm jóvoltából elkezdtem egy olyan területen fejleszteni magam, amiben nagyon le voltam maradva, és imádom!! A legjobb tanárom van, mindenkinek csak ajánlani tudom! :D Ha valakit érdekel mi az, persze úgyis megírom hogy szolfézst tanulok :D :D). Na meg a bicajjal való gondok, mert tönkrement egyik pillanatról a másikra. Aztán megjavította Lehel (kollégám) és bár azóta mégegyszer szétesett, de már nem olyan durván és Peti mikor most itt volt, azt is megcsinálta. Meg a csöpögő csapot. Meg kicserélte a kiégett (mit kiégett, kirobbant!) villanykörtét, amihez nem mertem hozzányúlni. Mire nem jók a pasik. :P
Közben elkezdtem piacra járni és friss alapanyagokból főzni. Olyan kajákat gyártok, hogy magamon is meglepődöm! Nyamiiiii :)

mivel kajákat nem fotózok, érjétek be a magánórám házijával :)

Szerda reggelemről sokan olvastatok már, a mosógép-mizériával, de a napom egész szépen fejeződött be :) Este Kati kollégámék esküvői utópartiját tartottuk a Maros-parti Sörpatikában, köményes pálinkával és szalmakrumplival :) (Olyan helyes némelyik elnevezésük!!) Aztán Izával még elsétáltunk a Weekend telepre, beszélgettünk és csúszdákat bámultunk a sötétben, és arról fantáziáltunk, hogy nyáron kimegyünk oda éjszakai fürdőzni :D Lágy szellő fújt és tücskök ciripeltek és boldognak éreztem magam.

A szülinapom volt a héten a legzsúfoltabb nap (természetesen), úgyhogy ha valakinek még nem válaszoltam, bocsiiii, az azért van, mert annyi minden történik, hogy még nem volt időm nagyobb lélegzetvételű reakcióra, a rövid kösziket meg már kiosztottam azoknak, akiknek annyit szántam. :P Persze, mindig a legfontosabbak maradnak hátra, tudom én hogy ez nem szép, de remélem ismertek annyira, hogy ezt tudjátok és vártok mert megéri! :))
Munka után Katával megint elmentünk úszni, isteni volt, nagyon jól esett!! Petivel szoktuk emlegetni Zoli híres mondatát, amit akkor érzünk, ha épp minden klappol, ha egyszerűen tökéletes a pillanat, hogy „Hát élet ez?” No, ezt az úszás közben elég intenzíven éreztem!! :) Finom víz, testmozgás, kevesen voltak, lágy zene szólt, a nap megsimogatott a nyitott ablakokon keresztül…
Aztán átmentünk Tündéhez (ezek a nevek sokszor fognak előfordulni, mert mind kollégák – oktatók vagy irodaiak – és velük leszek legtöbbet :)), hogy megtervezzük a hétvégi programunkat az ismét csak román csoportunkkal. :D Már nem is bosszankodom. Kihívás! Tündénél aztán egész késő estig ott ültünk, nagyon finom házi zakuszkát és sajtot ettünk, a kertjéből származó citromfű-teával, és kidolgoztunk egy egész kis pofás programot. Olyan helyes kis háza van, pedig egész a központban lakik!

terülj-terülj asztalkám Tündénél

Május 22-24. Szováta, 7.-es román csoport. Lehellel voltam párban, és mondhatom, ez volt eddig a legjobb programom. Álomcsoport és Lehellel is nagyon-nagyon jól kijöttünk, gyorsan egymásra hangolódtunk. Erről biztos írok még egy külön posztban, mert ez a csoport megérdemli!!

Május 24. ebéd után aztán Katával felkerekedtünk, hogy átutazzunk a Prahova megyei Predealba (illetve ő Bustenibe), a kötelező EVS-es térningünkre. Az OAT (on-arrival training) ismét külön poszt lesz – bocsi – ezek csak teaserek :D Megismertem egy rakat csodás embert, tiszta multikulti hangulat, dánok, lengyelek, osztrákok, spanyolok, portugálok, törökök, olasz szobatárs lányzó és a román térnerek, rengeteg nevetés és új barátságok. És természetesen sok-sok hasznos gyakorlat, elgondolkodtató feladatok, személyiségfejlődés, és új infó az EVS-el kapcsolatban!

Crazy EVS (vagy disgusting EVS?? :D)

Május 30-án aztán hazatértem Vásárhelyre a közel egy hetes „nyaralás” után (hiszen bár feszített tempó volt, mégis egy csomó szabadsággal és nem én főztem, nem kellett takarítani, stb. :D) és negyed órával utánam érkezett Peti. A hazatértemről majd megint mesélek az OAT-s bejegyzésben, mert vicces volt :D A Petivel töltött három napomról pedig már beszámoltam röviden :) 

egész belejöttünk a szelfibe :)

Azt vettem észre, hogy tele van szmájlival a poszt! Hát, így érzem én magam.

:)