tag:blogger.com,1999:blog-83517834157980325572024-03-13T09:39:49.904-07:00Lara a nagyvilágbanLarahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.comBlogger17125tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-73962863051245950312018-02-16T04:30:00.002-08:002018-03-06T03:38:01.057-08:00"Hogy vagy?" - Tényleg, hogy is?<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4A6Kvt9vyuu_WxL-K0h_xz5pY1zw6it_nhRTY0gVeNx9Yt5uxC8iGS_BYWW8bJVmodZkq29i4FR-vBK9gynsURxbnh1eRTR7TYjWl8W8FJ06eBQeHL6_5rCXn_VJZkoEORERoDwpw3gaa/s1600/2017_2018.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="424" data-original-width="582" height="465" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4A6Kvt9vyuu_WxL-K0h_xz5pY1zw6it_nhRTY0gVeNx9Yt5uxC8iGS_BYWW8bJVmodZkq29i4FR-vBK9gynsURxbnh1eRTR7TYjWl8W8FJ06eBQeHL6_5rCXn_VJZkoEORERoDwpw3gaa/s640/2017_2018.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #a64d79;"><b>A minap egy rég nem látott ismerős (barát?) megkérdezte, hogy vagyok. Mivel a mi kapcsolatunk sosem volt felszínes, tudtam, hogy nem fogom tudni annyival elintézni, hogy: "jól". Vagy esetleg: "jól, pörgök ezerrel, és eszméletlenül élvezem". Nem, mert ennél sokkal több van velem. Ez a személy meg pont egy olyan ember az életemben, aki ennél mélyebbre lát és akinek (is) köszönhetően erre a kérdésre már képes vagyok máshogy (is) válaszolni. </b></span></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként is, a kérdés egy olyan este után ért, ami már önmagában is a mélyebb gondolatok felé indított. A Holnap (<a href="https://www.youtube.com/watch?v=NUN0QxRB7e0" target="_blank">Tomorrow, 2017</a>) című filmet vetítették egy egyesületi alkalom keretében, ahova barátnőm hívott el. A film egy nagyon érdekes tovább feszegetése annak a kérdésnek, még meddig mehet így tovább, hogy elhanyagoljuk, elpusztítjuk Földünket. Pozitív példákon keresztül bemutatja, a fenntarthatóság nem csak egy eszme, hanem egy létező dolog, és csak rajtunk múlik, teszünk-e érte. Ez a téma már régóta nagyon foglalkoztat, de erről talán máskor. <i><span style="color: #a64d79;">Azt hiszem ez egy külön bejegyzést érdemel. ;) </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
A film után szakértők segítségével a ránk tett hatásokat elemezgettük, a helyzetünket és a lehetőségeinket értékeltük, és arról vitáztunk, a mai közvetlen környezetünkben milyen ellenállásokba ütközünk és ezeken hogyan tudhatunk felemelkedni, hogy mint emberiség, ne rohanjunk olyan vészesen a vesztünkbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszóval, ez után a film est után határozottan többet akartam válaszolni a "jól"-nál. Elmentem zuhanyozni és végiggondoltam, tényleg, hogy is vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #a64d79;">És hogy hogy vagyok?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
↠ Idén elkezdtem magamra koncentrálni. Év elején végignéztem a tavalyi évemen, a <b><a href="http://yearcompass.com/" target="_blank">#yearcompass</a> </b>segítségével (Sanyival közösen) végiggondoltam a tavalyi teljesítményeimet, fejlődésemet, milyen képzések által miket tanultam, mi mindent engedtem el az életemből, és mennyi újnak adtam teret. Csak, hogy egy példát említsek, november közepén emlékezet alapján összeírtam egy listát azokról a dolgokról, amiket életemben először csináltam a tavalyi év során. Több, mint 80 tétel lett! (special thanks to my Spanish friend, Cristina for the idea!)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaN0vYi_G5wAfyucDo1MwiwjDZ5fJIddALp1WmzIa8IFDHbFjY_0ag64aIqzOS1vfQUtrS8FAv733gMZd0HpCmuDqyXryKGSmvAVSjXVZzVrmEbWCDcxXcFDj5fE74-nG2F3Qze15AlMjI/s1600/first+time.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="701" data-original-width="701" height="639" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaN0vYi_G5wAfyucDo1MwiwjDZ5fJIddALp1WmzIa8IFDHbFjY_0ag64aIqzOS1vfQUtrS8FAv733gMZd0HpCmuDqyXryKGSmvAVSjXVZzVrmEbWCDcxXcFDj5fE74-nG2F3Qze15AlMjI/s640/first+time.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
Jó érzés volt a naptárat böngészve kicsit összegezni, rendezni az évet, és elbúcsúzni 2017-től.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
↠ Aztán megterveztem az idei évemet. A munka - képzések - önkénteskedés - nyaralás arányát. (a mértékegység nem reprezentatív, csak az arányok) A képen a zöld terület a munka, amit szeretnék megsokszorozni, és szerencsére erre egyre több lehetőségem lesz rá.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgako37mvZjs7Fjm8EDLddYFnD_-5uYZ7_ArsA4259NQ8hfBc_2AMCN892CC1KMlNQkY_V-lsI4FLTIuXKH2NKtMx7R7ft1WhVtiFv4_52Po8IbhvAT7TwWoyK6debvXhyX0T4aOmlFkVQv/s1600/20171229_171814.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1151" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgako37mvZjs7Fjm8EDLddYFnD_-5uYZ7_ArsA4259NQ8hfBc_2AMCN892CC1KMlNQkY_V-lsI4FLTIuXKH2NKtMx7R7ft1WhVtiFv4_52Po8IbhvAT7TwWoyK6debvXhyX0T4aOmlFkVQv/s320/20171229_171814.jpg" width="228" /></a></div>
A kék azok a tréningek / workshopok / képzések, ahol magamat képeztem, tanultam, ezt az elmúlt 3 év után, amikor egy teljesen új szakmát tanultam ki, ideje harmadára csökkenteni. A továbbképzést sosem hagyom abba, de a tapasztalatszerzés most még inkább előtérbe kerül. A lila terület az önkénteskedés, amit szintén kénytelen leszek idén visszaszorítani, hogy jusson elég figyelem a munkára. Ebbe beleszámítottam a Bátor Táboron, Yuppin és minden alkalmi önkéntességen túl azokat a tréningeket is, ahol fizetség nélkül ugyan, de co-trainerként vettem részt, hogy a legjobbak mellett, legjobbaktól tanulhassam a szakmát. <br />
Egyedül a nyaralás, célzott kikapcsolódás mennyiségén nem változtattam, fontosnak tartom ugyanis a feltöltődést. Tavaly Szingapúrban töltöttem pár napot a képzésem után, voltunk UK-Walesben stoppos-hátizsákos-túrázós nyaraláson és sok időt töltöttem Wouterrel Hollandiában is. Idei tervem ugyan még nincs, de a bakancslistám nagyon hosszú :))) <a href="http://larakalandjai.blogspot.hu/2016/07/bakancslista-i-wanna-do-som-much-things.html" target="_blank">másfél évvel ezelőtti listám</a> (ami azóta háromszor ekkora)<br />
<br />
↠ Az idei évre célokat, vágyakat, megvalósítandó terveket, illetve fejlődési célt tűztem ki magamnak.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Az elmúlt pár évben mindig akadt olyan, amire fókuszálni szerettem volna egész évben, így az <b><span style="color: #f1c232;">elengedés (letting go)</span></b> után az <b><span style="color: magenta;">elvárás nélkül (no expectations)</span></b> és <b><span style="color: #e06666;">nem megbánás</span></b><span style="color: #e06666;"><b> (no regret) </b></span>voltak az adott évek céljai, az idei évre az <b><span style="color: lime;">elfogadást (acceptance)</span></b> tűztem ki célul. Értem ez alatt annak az elfogadását, ami adott, amin nem tudok változtatni. Lehetnek ezek körülmények, emberi viselkedések, szokások, történések, meghozott döntések. Mások különbözőségei, mássága vagy akár az én különbözőségem és másságom. <b>Okénak lenni azzal, ami történik - akárhogy is terveztem / képzeltem el... </b>Az, hogy idénre más a fókusz, közel sem jelenti azt, hogy a korábbi évek szavainak mestere lettem. Ezek életfogytig tartó emlékeztetők :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
↠ A 2018-as évre megfogadtam, hogy törekedni fogok arra (illetve az eddigi döntéseimet is ez alapján hoztam), hogy csak olyan munkát / önkéntességet / elfoglaltságot válasszak magamnak, fogadjak vagy vállalják el, ami végső soron engem szolgál, engem gazdagít rövid vagy hosszú távon. Ne az legyen az indok, mert "anyagilag így jobb", vagy mert "különben cserben hagynám őket", vagy mert "kell a szakmai előrelépésemhez"... Nem. Ha most nem érzem, hogy lesz nekem ez jó, ha nincs meg a saját motivációm, miért szeretném azt csinálni, akkor inkább nem csinálom.<br />
(Köszi Csabi, még egyszer, a megerősítést!!)<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
↠ Kialakítottam egy napi rutint, amit eddig elég szépen tudtam tartani, és sok energiát kapok belőle. Reggelente kb. egy órával korábban kelek, ezalatt nyújtok, meditálok, jógázom. Kell a reggeli énidő, mert sokkal könnyebben indul a napom. Ezt tulajdonképpen már tavaly bevezettem, de januártól szisztematikusan nyomon is követem, hogy biztosan beépüljön. Ezt kiterjesztettem a sportolásra is, mert bár világ életemben folyamatosan sportoltam valamit, az utóbbi 3 év hektikussága és rendszertelensége (az utóbbi 2 évben nem nagyon töltöttem egy országban egyhuzamban több mint 10 napot) azt is vonta maga után, hogy a korábbi edzéseimet el kellett hagynom és újak után kellett nézni. Mivel kb. a futás volt az egyetlen, amit bárhol tudtam csinálni, Moldovától Szingapúron át, Hatvantól a szlovákiai Modráig, a hollandiai Ommentől Budapestig mindenhova cipeltem a futócipőmet. A futás továbbra sem lett a kedvenc sportom, de egy nagyon jó alternatíva, akármilyen terepen. :) Úgyhogy idén nagy célkitűzés, hogy ha már redukáltam az országokat, a sportokra ráerősítsek. A január-február a 3 sítáborral, mászásokkal és a Téli Mátra teljesítménytúrával elég erősen indult. :)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYiQ5Qdkh9haw5FJ6YxaUGc5Gjudf3aB4Pug5rTXPBsbMUF1lbLq4LtGt2wDk6RiyXj2ELRvv9-Xoc2ee6VVK4X3PuGCeu8hjq0UjHi-94EAddPrNUKAHqLpTeBpQ9JGn74u9-3FxZwhRU/s1600/20180107_150600.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYiQ5Qdkh9haw5FJ6YxaUGc5Gjudf3aB4Pug5rTXPBsbMUF1lbLq4LtGt2wDk6RiyXj2ELRvv9-Xoc2ee6VVK4X3PuGCeu8hjq0UjHi-94EAddPrNUKAHqLpTeBpQ9JGn74u9-3FxZwhRU/s400/20180107_150600.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg39S5AvnNeelmKrQeNh1cSXqS4oiKkewj8X5o-h-S36qn0Jcyg77Tjr50zV1OoAqJJZqQd-7ea2PWgrw3ELhh1IZWSzagklfa5Oa-3jzfpZS-WUURyPYazGcUlNyTvSUF8wZi-rSCUSyfy/s1600/20180127_142134.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg39S5AvnNeelmKrQeNh1cSXqS4oiKkewj8X5o-h-S36qn0Jcyg77Tjr50zV1OoAqJJZqQd-7ea2PWgrw3ELhh1IZWSzagklfa5Oa-3jzfpZS-WUURyPYazGcUlNyTvSUF8wZi-rSCUSyfy/s400/20180127_142134.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
↠ Elkezdtem a mászást is komolyabban venni, vettem bérletet és edzésre is el fogok járni, hogy jobban tudjak fejlődni. Az elölmászás iszonyúan bepörgetett, alig várom, hogy megint gyakorolhassam. :)<br />
<br />
↠ Krisztiánnak (<a href="https://www.facebook.com/Yogasapiens.Astanga/" target="_blank">Yogasapiens</a>) köszönhetően az otthoni jóga gyakorlásaim is egy (jóval) magasabb szintre kerülnek. A héten ismét eljutottam egy 2.5 órás jóga gyakorlásra, úgy érzem, ez hosszútávon sokat hozzájárulhat az elmém lenyugtatásához is. Nagyon szeretem a hétfő esti TFK jóga alkalmakat. Azt is, hogy 2.5 óra tömény figyelem jut magamra, azt is ahogy Krisztián instruál, hogy fejlődöm folyamatosan, és hétről hétre is vannak apróbb változások (feltéve, ha ott tudok lenni...), és amilyen testérzetem van utána... az csodálatos. A lelkem is kisimul. Az meg csak a hab a tortán, hogy utána teázunk és beszélgetünk... annyira szerencsés vagyok, hogy ezt megtehetem, mert olyan életem van, amibe belefér. A jóga nem testmozgás, a jóga életforma! <3<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHKx6vGUBaTUiOIT4cTZXn_ojlqfKVsyicJeqYCeGcQVH2zfrv773LuAauvEPJ4EI6vs-e_2xEil_SMoxi0g9BqW23gAFdcgAzcAYKn86C0CaeDNZFFCOJJdoVubf4ItZkQUU49g0fsbzl/s1600/received_1844650555553530.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHKx6vGUBaTUiOIT4cTZXn_ojlqfKVsyicJeqYCeGcQVH2zfrv773LuAauvEPJ4EI6vs-e_2xEil_SMoxi0g9BqW23gAFdcgAzcAYKn86C0CaeDNZFFCOJJdoVubf4ItZkQUU49g0fsbzl/s400/received_1844650555553530.jpeg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
↠ Elkezdtem randizgatni, aztán rájöttem, hogy ez nem az én világom. Miután minden pasi akivel találkoztam, elsőre nekem akart esni, átértékeltem, hogy mire is vágyom. Persze most egyszerűsítek és általánosítok, holott nagy különbség volt a srácok között. A konklúziót viszont az összkép alapján vontam le.<br />
<b><span style="color: #a64d79;">Nem adjuk meg a dolgoknak az időt, hogy lépésről lépésre haladjunk. Minden azonnal kell(ene). Nekem pedig időre van szükségem. Arra, hogy ezek a saját tempómban haladjanak. </span></b><br />
<b><span style="color: #a64d79;"><br /></span></b>
Sok mindenre ráébresztett ez a pár fiú, akivel találkoztam... Úgy érzem, most már sokkal tisztább a képen arról, hogy milyen párt szeretnék. :)<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
↠ És mindemellett boldog vagyok, mert úgy érzem minden amit korábban leírtam természetesen jön, alakul, nincs benne semmi erőlködés. Van időm megállni és gyönyörködni a hóesésben.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlKjN1iFqmJmLYmZvUbYZ1PA7doondU_eTBSO7XerB5UelryxbdVjfaLAdrGIutxEMO26R76P9s6cUxfIFMZkgi4W0nqJfVlVNYjiLtOIt3XcLLb3mHUyjg1aIx-5PC0bdjcoQZ57tXakC/s1600/FB_IMG_1518595901553.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="720" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlKjN1iFqmJmLYmZvUbYZ1PA7doondU_eTBSO7XerB5UelryxbdVjfaLAdrGIutxEMO26R76P9s6cUxfIFMZkgi4W0nqJfVlVNYjiLtOIt3XcLLb3mHUyjg1aIx-5PC0bdjcoQZ57tXakC/s400/FB_IMG_1518595901553.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">#needtopractice</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-11206809292972002872017-03-11T08:39:00.000-08:002017-04-03T05:54:50.390-07:00Singapore<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">Let's start with how I got his
opportunity.<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2s4Nn7IGTPIuwep6fXS8Des6zK7oVqNq0EdiiPaQn3QVTIoGUjxGTdZfGyYB0lbnfn2rO2Y11qTkPsxMTY0ClxoKqxoGewYi0LrHRpNKjEOLc5F-rjQ7Zu4sPSNUwZa_Utf2Die8npptZ/s1600/opportunity.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2s4Nn7IGTPIuwep6fXS8Des6zK7oVqNq0EdiiPaQn3QVTIoGUjxGTdZfGyYB0lbnfn2rO2Y11qTkPsxMTY0ClxoKqxoGewYi0LrHRpNKjEOLc5F-rjQ7Zu4sPSNUwZa_Utf2Die8npptZ/s400/opportunity.jpg" width="400" /></a></div>
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">As most of you know, I spent my EVS
(European Volunteer Service), 9 months at Outward Bound Romania from<span class="apple-converted-space"> </span>May,<span class="apple-converted-space"> </span>2015
till January, 2016. After finishing my volunteer work in January, 2016, I never
came back to my old life, and basically never came to live again in <st1:country-region w:st="on"><st1:place w:st="on">Hungary</st1:place></st1:country-region>. I
started to travel – from country to country, from training to training, to be a
participant and learn about myself, about outdoor and about coaching. And to be
an assistant, a co-trainer or a trainer, to practice what I’ve studied, and to
continue learn in the meantime about myself, outdoors and coaching. I’m just a
newcomer in this field, and still think, it’s a never ending process to develop
further.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">
</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">Last September I went back to Outward
Bound Romania, to do some programs again, and to make my final exam in becoming
an instructor. Proudly announced, that from 2nd October, 2016 I’m officially
part of the <st1:place w:st="on">OB</st1:place> family, member of the Outward
Bound staff! :)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">Our programs are based on adventure
therapy: our participants are facing physical, mental and emotional challenges,
they are stepping out of their comfort zones and learning about themselves
throughout the process. I truly believe in this philosophy, so I strive to be
authentic - I’m practicing it myself. Challenging myself with my whole current
lifestyle basically :)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">This year OB Romania and the Hungarian
Élményakadémia organizations got the opportunity within an Erasmus+ project to
subsidy their staff members with a certain amount of money, spent on a training
which supports the further development of the instructors. I </span><span lang="EN-US" style="color: red; font-family: "calibri"; font-size: 11.0pt;">deadly</span><span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;"> wanted to
go to Philadelphia (US). To <st1:country-region w:st="on"><st1:place w:st="on">America</st1:place></st1:country-region>
since a long time ago, I don’t exactly know what attracts me there, but my soul
is drawn to it. To specifically <st1:city w:st="on"><st1:place w:st="on">Philadelphia</st1:place></st1:city>
I wanted to go since September, when Viki told me about her last year journey
to there. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">Since Outward Bound is a world wide
organization, it has representatives in 34 countries all over the world, I had
the chance to go there for free taking part in their staff training, and even
the flight ticket would be partly covered by the subsidy. I applied, but didn’t
get it. I remember I was in the <st1:country-region w:st="on"><st1:place w:st="on">Netherlands</st1:place></st1:country-region>
the time I received the news. I couldn’t help but cry, I wanted it so much. A
very dear girl (I could say by now friend), Justina gave me a special support
by being there for me, listening to my story, and giving me the strength not to
give up. I didn’t. When I’ve heard there is an opportunity in Boston (US) as
well, I applied immediately. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">
</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;"></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">And here came the struggle. They
answered positively, welcoming 2 members of our staff. But their invitation was
at the same time I was already engaged for a personal development training as a
co-trainer, in the <st1:country-region w:st="on"><st1:place w:st="on">Netherlands</st1:place></st1:country-region>.
I was clueless what to do. In one hand, <st1:country-region w:st="on"><st1:place w:st="on">America</st1:place></st1:country-region> could be a once in a
lifetime opportunity, would be a big mistake to miss it. On the other hand, I
was engaged to Olde Vechte Foundation, where I spent almost half of my previous
year, I got opportunities there, and I didn’t want to gave them up. My main
struggle was a new training, named Choice in Life, what I took as a participant
in November, and I really really wanted to be in the team this time. I felt (I’m
still feeling) I want to work with constellations, and where else could I learn
it from a professional, basically for a few days of work? My question was:
should I give up a personal dream, more like an adventure for a professional
cause? Or should I withdraw my professional development with not taking part in
this training for a lifetime experience? I couldn’t decide.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;"><span style="font-size: 11pt;">Than life decided for me. Adam (my boss
in OBRomania) came up with the idea of me going to OBSingapore, where they also
invite OBR staff members, although not for free, but for reduced price. Even if it’s a huge reduce (original course price is very very expensive), I would not be able to pay it ever. So Adam kept going further – what
if I can go there as a co-trainer? I have enough experience on water sports, I
have an outdoor background, and I was trained at an other Outward Bound – not
to mention my European point of view on things, which he thought could give a
lot to OBS. So I quickly wrote my CV (still being in NL), which was not an easy
quest, since my previous CV contained all my Life 1.0 woek experiences
(finance, auditing, controlling), and this time I needed one emphasizing my
trainer skills, studies and experiences. I created and sent it, waiting for
approval. On the 1</span><sup>st</sup><span style="font-size: 11pt;"> of March I got the news, I’m approved!</span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">I travelled back to <st1:country-region w:st="on">Hungary</st1:country-region> that day, continuously in contact with
Adam about my flight tickets. We decided to buy it for 8<sup>th</sup> so I can
be there few days earlier of the training, to get align with the other staff
members. But in the meantime their boss decided to take me anyway as a
participant, with the same conditions (for free!!), so I could book my flight
from 10<sup>th</sup> March till 7<sup>th</sup> April.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;"><span style="font-size: 11pt;">And now sitting on the plane, towards </span><st1:country-region style="font-size: 11pt;" w:st="on">Asia</st1:country-region><span style="font-size: 11pt;">…</span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">Ironically </span><span style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">Few days after it turned out I can go
to </span><st1:country-region style="font-family: Calibri; font-size: 11pt;" w:st="on">Singapore</st1:country-region><span style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">, so the whole
April is free again and I can go to both Choice and Choice in Life, I got the
news, that I cannot be team member of Choice in Life this time.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">Take a deep breath, and letting it go…<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">What is this training about?<o:p></o:p></span></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">I cannot really tell. Not because it’s
confidential, but because I don’t know. All I know is what I googled with the
name of the training: <b>21-day classic
challenge course</b>. Kayaking, sailing, expeditions, team activities, high
ropes course, and a 3 day solo in the forest, completely alone, with only a few
equipment I can carry. (scary, isn’t it?)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">Here I post a video, quite informative,
on what kind of challenges we’re going to take.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span lang="EN-US" style="color: red; font-family: "calibri"; font-size: 11.0pt;">V<o:p></o:p></span></b><span style="color: red; font-family: "calibri";"><span style="font-size: 14.6667px;"><b>https://www.youtube.com/watch?v=27Q5hboI0pc</b></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">Besides the mental and physical
challenges everyone may face, I probably will face a huge cultural, climate and
gastronomic difference, which could have as much impact on me as all the others
together.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;">And still, I think my biggest challenge
will be something else… To let go again, an other very important part of my
life, and not being busy with my broken heart during the training, rather
concentrate on here and now, and go fully for it.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span lang="EN-US" style="font-family: "calibri"; font-size: 11pt;"> <o:p></o:p></span></div>
Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-84171981772304227272016-08-01T08:38:00.000-07:002016-08-01T10:17:00.964-07:00Europe trip<div class="MsoNormal">
I’m doing one of the most exciting thing of my life.
Planning a 2 month Europe-trip!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
I have to admit, I always wanted to do that. My parents were
the „hippi” ones when they were at their early twenties, who were travelling
through Europe by train with one single backpack, carrying most of the food
they consumed and slept in parks and train stations. They inspired me, I found
their braveness and willingness to see admirable. I always wanted to follow
their route.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
It didn’t happen though, until now. Okay, in the past year
I started to travel. I started to live the life I always wanted to. I consider
myself lucky cause I can do it, and also glad, that I started it. I wasn’t that
continuosly happy in my life as in this past 15 months. It's all about freedom,
gaining new experiences and learning a lot lot lot, while having fun. And in
the end, that is the main goal. To learn while enjoying it ;)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC4bRcTpT0CMEKLSGhij1e4AiEREt48xsI3O3CoPZ5iB6pw7d6NBb7xOxfpwU2zaZ4-I-ogKGffS75rwsHqyN3fKq3Ek22bruCZqcDt7MqyR3ZIG51EDiuzEMAtSoy0RYMDna36KvAhKLN/s1600/life+she+wanted.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC4bRcTpT0CMEKLSGhij1e4AiEREt48xsI3O3CoPZ5iB6pw7d6NBb7xOxfpwU2zaZ4-I-ogKGffS75rwsHqyN3fKq3Ek22bruCZqcDt7MqyR3ZIG51EDiuzEMAtSoy0RYMDna36KvAhKLN/s400/life+she+wanted.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
I started to write this very first blog entry in English
because of 3 reasons.</div>
<ol>
<li><span style="text-indent: -18pt;">I have plenty of international friends, most of
them I met in the past year and they always asked me to make the blog also
readable for them</span></li>
<li><span style="text-indent: -18pt;">I’m currently in an English camp for students
who are going for an exchange program to America – my mind just starts to work
in English first :)</span></li>
<li><span style="text-indent: -18pt;">The last, but not least: I’ll travel with
someone, with whom I speak English :) I might introduce that person later. Or
I just keep this little secret :)</span></li>
</ol>
<div class="MsoNormal">
So back to the topic, why I’m planning a Europe trip. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
First a bit of background story. We decided to spend a bit of time together and we couldn’t
really agree on the details. Not the minor ones like what we will eat or where
we wanna meet – more like some bigger ones as when, where and for how long. So
now we just chatted a bit on this topic, our possibilities and wishes, and we
came up with the idea of making a longer trip. To Japan! With the Trans-siberian
railway. Cool, both of us wanted to do it. But the weather in autumn and
winter... But the money... it costs 600 EUR just one way, excluding food and
sightseeing at some stops, just the railway ticket. And we didn’t mention how
to get to Moscow... So yeah, its a no for now. We decided to postpone it, to a
period where both of us will have the time again, and also the monetary basis. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Than what can we do with the limited budget we (I) have?
Hitchhike! Camping! Having fun while travelling. As we already have a 6 week experience of travelling together, it was not a big deal to decide on it. He
came up with the idea to go to Asia – it would be really cool, that’s also on
my bucket list, I have to add it – and I came up with the excuses, as usual.
Let’s say it in a nicer way: with the rationality. To get all the vaccinations
it almost costs 300 EUR. Even if we are hitchhiking we need visa for some of
the countries. Again a lot of money. Although food is way more cheaper, we have
to prepare for unexpected situations... So finally we just agreed on postponing
this trip as well. To another time where I will have a more reliable source of
income. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
So where to go now? He just came up with the idea of Europe.
Hah. So easy. And I always wanted to do that. We can start it whereever we
want. We have a lot of experiences of hitchhiking all over Europe. We even have
a lot of knowledge on the basic terms and expressions in most of the European
languages. Why not start with a comfortable but still challenging one? And if
in the end we run out of budget, we just go back home easily. Otherwise, we
plan it for two months.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Exciting, isn’t it? :))))</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
-------------</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
By the way, any notices, any recommendation on my English
writing is very welcomed. I know I gained a shitty English during the past
year, and I’m fine with it. Still, I want to improve back if it's possible. ;) </div>
Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-74296487109336972382016-07-27T07:50:00.001-07:002017-01-30T01:26:46.690-08:00Bakancslista - I wanna do so much thing in my life...these are a few of themMa beszélgettünk erről Wouterrel, ő azt mondja nincs bakancslistája, inkább csak fejben tart pár dolgot, amit mindenképp ki szeretne próbálni, vagy ahova el szeretne látogatni élete során. Nekem segít, ha van egy gyűjtemény, amit mindig elővehetek és motivációként szolgál, ha "uncsi" lenne az életem. :P Ő azt mondta, korlátozzák az ilyen listák, számára csak teher, ha úgy érzi, "ezt még meg kell csinálnom". Én abszolút nem így élem meg. :) Szerintem vagány, ha vannak vágyaid, tisztában vagy velük (= megfogalmazod, majd pl. listába szeded őket), és elkezded őket megvalósítani! :))<br />
<br />
Már évek óta van "bucket list"-em, de soha nem mertem igazán nagyot álmodni. Szerencsére ez egy módosítható lista, így bármikor hozzáírhatok :))<br />
<br />
<u>Kezdjük azokkal, amik eddig is fent voltak:</u><br />
<ul>
<li><span style="color: magenta; font-weight: bold;">vadlovon lovagolni egy tengerparton </span><span style="color: magenta;">(bár a grúziai élmény ezt megközelítette... szőrén ült lovon lovagolni egy tó partján ;))</span></li>
<li><span style="color: magenta; font-weight: bold;">deszka szörfölni egy óceánban </span><span style="color: magenta;">(persze ehhez először meg kell tanulni...)</span></li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK0G-Ac7_LQDACYjkauM5VJpmJ4OrPdYCe-HcFmnnm0PaARE0jl24QMV2pRKdY4YDOAoYkdtw0BT2m2cJgk_m9ggoa3qRb0SGUuOtcjZRhaPmEWwXq7aTSc9qc7NVSBF6X01w1Mvc933xs/s1600/wavesurf.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="302" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK0G-Ac7_LQDACYjkauM5VJpmJ4OrPdYCe-HcFmnnm0PaARE0jl24QMV2pRKdY4YDOAoYkdtw0BT2m2cJgk_m9ggoa3qRb0SGUuOtcjZRhaPmEWwXq7aTSc9qc7NVSBF6X01w1Mvc933xs/s400/wavesurf.jpg" width="400" /></a></div>
<ul>
<li><span style="color: magenta; font-weight: bold;">eljutni Amerikába és roadtripelni </span><span style="color: magenta;">(vagy csak bármit csinálni Amerikában... igazán vágyom oda, felfedezni!)</span></li>
<li><span style="color: magenta; font-weight: bold;">Izland </span><span style="color: magenta;">(wooow!)</span></li>
<li><span style="color: magenta; font-weight: bold;">Thaiföld </span><span style="color: magenta;">(a Bangkok, tranzit! ihletett, elvegyülni a helyiek közt)</span></li>
<li><b><span style="color: magenta;">canyoning</span></b></li>
</ul>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4IFJEKR38rNDuxVS5yn27InYkHuTcBt1H9PyydCE9OtX07IP6Wj2McRIpf2qbIxTbhSfu8XSHyb3qwqWgE_4Q31mGFdd64TftAwFnEunnR5C-dvH4LKKOYacXqaU6cHtDApydxP7Qhd7M/s1600/canyoning1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4IFJEKR38rNDuxVS5yn27InYkHuTcBt1H9PyydCE9OtX07IP6Wj2McRIpf2qbIxTbhSfu8XSHyb3qwqWgE_4Q31mGFdd64TftAwFnEunnR5C-dvH4LKKOYacXqaU6cHtDApydxP7Qhd7M/s400/canyoning1.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgztQEuPqq53TzYZuUrfuKWMi1vP6fYXtBVL-sz2JRqrPnV-oj4wy9OncSlmtT8x35ent631ZDGfQ5rr41f11kSIbm3Hn_fFvaHlht7_yda8OuUkrlNjctWufsx-k42c9JEQejZAd3hjZeL/s1600/canyoning2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="252" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgztQEuPqq53TzYZuUrfuKWMi1vP6fYXtBVL-sz2JRqrPnV-oj4wy9OncSlmtT8x35ent631ZDGfQ5rr41f11kSIbm3Hn_fFvaHlht7_yda8OuUkrlNjctWufsx-k42c9JEQejZAd3hjZeL/s400/canyoning2.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<ul>
<li><b><span style="color: magenta;">alapfokú sziklamászó tanfolyam</span></b> (s majd a többi utána)</li>
<li><span style="color: magenta; font-weight: bold;">megtanulni wakeboardozni úgy, hogy körbe tudjak menni </span><span style="color: magenta;">(na ez áll a legközelebb a valósághoz... csak el kéne menni és próbálgatni kéne :))</span></li>
<li><b><span style="color: magenta;">barlangászni</span></b></li>
<li><b><span style="color: magenta;">sziklát mászni a Garda-tónál :)</span></b> </li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcJfaWyd7QqZiqwh105b1F9A3LtwMO5dHpF_f4m0xowSvsU5cEJyABiTVH-MV1B_jOPrI-NLXY8k3WU4Ghae_nCO-YNM796Zl1KBj2oOBtewLZmpwLVqirTwRZNU2dlSlvNycZ9e-zlygs/s1600/Garda+lake.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcJfaWyd7QqZiqwh105b1F9A3LtwMO5dHpF_f4m0xowSvsU5cEJyABiTVH-MV1B_jOPrI-NLXY8k3WU4Ghae_nCO-YNM796Zl1KBj2oOBtewLZmpwLVqirTwRZNU2dlSlvNycZ9e-zlygs/s320/Garda+lake.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<ul>
<li><b><span style="color: magenta;">sziklát mászni Paklenicán</span></b> (<a href="http://www.mahoe.hu/beszamolok/turaleirasok/item/385-tenger-%20-naps%C3%BCt%C3%A9s-%20-m%C3%A9szk%C5%91-=-paklenica" target="_blank">egy túraleírás</a>)</li>
<li><b><span style="color: magenta;">deep water solo egy tengernél</span></b> (biztosítás nélküli sziklamászás, mély víz fölött: <a href="http://www.outsideonline.com/1784431/i-want-try-deep-water-soloing-where-should-i-go" target="_blank">például itt, de akár Pakin is</a>)</li>
<li><b><span style="color: magenta;">Giethoorn</span></b> (a holland falu, ahol csak csónakkal lehet közlekedni: <a href="http://kalandozomagyarok.cafeblog.hu/2015/05/06/egy-holland-varos-ahol-nincsenek-utak/" target="_blank">itt akarok élni</a>!)</li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzNls27YOIYh9GGgfLIAx2lDzJIzkhItyZYMV-kbqg4l_lE4BGFNkMHH7V6T1SgMZCw4OC3H7sTh-CWnjr0eMZUPXf6mqH0A35rRpF9O_HhNPIzFPgz1xgiJ_o-usq2ZiIqmOzIGQ3N-kH/s1600/Giethoorn-1-600x455.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="302" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzNls27YOIYh9GGgfLIAx2lDzJIzkhItyZYMV-kbqg4l_lE4BGFNkMHH7V6T1SgMZCw4OC3H7sTh-CWnjr0eMZUPXf6mqH0A35rRpF9O_HhNPIzFPgz1xgiJ_o-usq2ZiIqmOzIGQ3N-kH/s400/Giethoorn-1-600x455.jpg" width="400" /></a></div>
<ul>
<li><span style="color: magenta; font-weight: bold;">ejtőernyős ugrás </span><span style="color: magenta;">(bázisugrás)</span></li>
<li><b><span style="color: magenta;">bungee jumping</span></b> (ehhez még kicsit félős vagyok... vagy inkább már?)</li>
<li><b><span style="color: magenta;">parasail</span></b></li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmjSf2orSR5jpTNm1pX-qKi6W5aASeuWNg9_Nx_ECmKTv4oLzggwsjrko2mXuFNt4vUVP9aiRIWPAr6CDewWVODjnsWbO3VTu5L-hgmfJgpDcZHpfrmhJ1xsXwaAbMdiNL94ExCp5o0ndU/s1600/parasail.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmjSf2orSR5jpTNm1pX-qKi6W5aASeuWNg9_Nx_ECmKTv4oLzggwsjrko2mXuFNt4vUVP9aiRIWPAr6CDewWVODjnsWbO3VTu5L-hgmfJgpDcZHpfrmhJ1xsXwaAbMdiNL94ExCp5o0ndU/s400/parasail.jpg" width="400" /></a></div>
<ul>
<li><b><span style="background-color: white; color: magenta;">siklóernyőzés </span></b></li>
<li><span style="background-color: white; color: magenta; font-weight: bold;">DisneyLand </span><span style="background-color: white;">(egy vidámpark-bolondnak? kihagyhatatlan!)</span></li>
<li><span style="background-color: white; color: magenta; font-weight: bold;">Hallstadt </span><span style="background-color: white;">(amúgy is a tó+hegy az abszolút szerelem kombó)</span></li>
</ul>
<div>
<br /></div>
<div>
(s a lista majd csak bővülni fog.. meg persze igyekszem kipipálgatni is ;))</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nektek mik vannak a bakancslistátokon?</div>
<div>
<br /></div>
<div>
:)</div>
Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-47049853462947615892016-01-10T12:55:00.003-08:002016-01-10T13:17:59.323-08:00Sítábor<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Azt mondták, volt már ennél jobb sítábor. Azt mondták, tavaly végig sütött a nap, Azt mondták, a múltkori csoporttal jobban lehetett dolgozni. Szembesítettek vele, hogy nem ez kéne a legjobb legyen. <b>Nekem meg mégis az volt. :)</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinzwiGxhcDtn1SqiFa2d70SrsoSqYF0XE1IUFZzErfxvgu0UA7-zXBzVnwrqsSDLgr5C2XdG0E8nQW9C29YXbphBLeWeRXZgwWAsmRfdYnUgoMd7hqe1T82GbF0WFkNTJ5tXjt9Rm1yfnD/s1600/2016-01-04+10.28.25.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEii_fzhLEBec4MZxlX_zbajMIIhEE_Z4jBUJz3xine6phoacOOEADuwr6YZlN9fZWNxCS3KNO2pUMa810CQUN_duC2j8LITP_kHGY39vb7EQ5gfC5HE8vyebUvDUlHciDC8vLIzR1jAQF5g/s1600/2016-01-04+10.12.40.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEii_fzhLEBec4MZxlX_zbajMIIhEE_Z4jBUJz3xine6phoacOOEADuwr6YZlN9fZWNxCS3KNO2pUMa810CQUN_duC2j8LITP_kHGY39vb7EQ5gfC5HE8vyebUvDUlHciDC8vLIzR1jAQF5g/s640/2016-01-04+10.12.40.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
A néha túl hideg, máskor túl esős, legközelebb túl ködös időjárás ellenére. A csoport kezdeti széthúzása ellenére. A résztvevők közötti nehéz esetek ellenére. A fáradtság ellenére. Minden ellenére, mert nem érdekelt semmi, ami annak idején volt, csak az, ami most van, és abból viszont sokkal több volt a pozitív.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Azokkal lehettem egy oktatói gárdában, akiket szeretek, akikkel szeretek oktatni, és akiket elismerek, mint szakemberek. Olyan gyerekcsapatom volt, akik bár nagy kópék voltak, de nagyon szerethetőek mind. Az időjárás igenis kegyes volt: csak első nap volt iszonyú hideg, akkor viszont gyönyörűen sütött a nap, a többi napon pedig csak enyhe hóesés, köd vagy szél volt, egyáltalán nem megterhelő. Meg is fáztam, csúful, pár napig dögrováson voltam, de az is átszaladt rajtam hihetetlen gyorsasággal. A pályák szuperül síelhetőek, az erdei pálya nagyon vagány, és a hó nagyon jó volt. </div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO2sLiEN7ZzOOjfvCIlAnyrD815xzo8KfKZ7VcCJzkigsuWuV0PXbdv3aeLguBnE75t00eMsf5dyQot4Ob5rmSh3mLM6rOvm1e6vn0CVGkEiaxsA_6zx5-h9IEM0jo7zgctvSQvI2Uvg1k/s1600/2016-01-08+09.53.34.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO2sLiEN7ZzOOjfvCIlAnyrD815xzo8KfKZ7VcCJzkigsuWuV0PXbdv3aeLguBnE75t00eMsf5dyQot4Ob5rmSh3mLM6rOvm1e6vn0CVGkEiaxsA_6zx5-h9IEM0jo7zgctvSQvI2Uvg1k/s640/2016-01-08+09.53.34.jpg" width="640" /></a></div>
</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
A felvonós srácok pedig egytől egyig nagyon édesek :D Annyi bókot nem kaptam az elmúlt két hónapban, mint most egy nap alatt. Minden egyes körben volt valami kedves szavuk - a felvonó alján és a felvonó tetején lévő fiúknak is, mindkét pályán :D Persze, erre biztos rásegített, hogy nem tolongtak a 20-30 közötti fiatal lányok a sízők között, de én ezzel nem törődtem, csak élveztem a nekem szóló figyelmet ;) </div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinzwiGxhcDtn1SqiFa2d70SrsoSqYF0XE1IUFZzErfxvgu0UA7-zXBzVnwrqsSDLgr5C2XdG0E8nQW9C29YXbphBLeWeRXZgwWAsmRfdYnUgoMd7hqe1T82GbF0WFkNTJ5tXjt9Rm1yfnD/s1600/2016-01-04+10.28.25.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinzwiGxhcDtn1SqiFa2d70SrsoSqYF0XE1IUFZzErfxvgu0UA7-zXBzVnwrqsSDLgr5C2XdG0E8nQW9C29YXbphBLeWeRXZgwWAsmRfdYnUgoMd7hqe1T82GbF0WFkNTJ5tXjt9Rm1yfnD/s640/2016-01-04+10.28.25.jpg" width="640" /></a>Élveztem az ételeket is: ilyen változatosan és finomat is ritkán ettem az elmúlt időszakban, Ilus néni igazán kitett magáért ;) Haza is kéne vinnem őt, vagy legalábbis jól megtanuljak főzni, mert nagyon elkapatott :P<br />
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
A gyerekek külön sztorik voltak, mind a maga egyéni stílusával:<br />
<ul>
<li>a kis korondi csávó, akinek 6 évesen olyan dumája volt, hogy lefordultam a székről; </li>
<li>az élénk magyar kislányok (7-10 évesek), akik mindenáron össze akartak hozni az okatótársammal, és folyton azt sugdosták a fülembe, hogy milyen módszerekkel érjem ezt el; </li>
<li>a kis tízéves fiúcskáim, akik a pályán nagymenőztek, de azért az esti Hobbit nézés alatt a fejükre húzták a pulcsijukat, ha féltek, vagy együtt sikkantottak fel mind, ha valami váratlan történt; </li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4ruQ6VKpuNBzgG8Ik4yaQ9495JOhOosN3hS_Qyv5JW5PXDgLQBTgzrbQ71IbD4r1xLC4MfQsZmzhxqjENIIscHHRqnJBZHtyPTEeaP4JW0LNV_nBk5DNu97pEp4AdzA2l0tiW6TaWfV3t/s1600/2016-01-05+10.26.14.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4ruQ6VKpuNBzgG8Ik4yaQ9495JOhOosN3hS_Qyv5JW5PXDgLQBTgzrbQ71IbD4r1xLC4MfQsZmzhxqjENIIscHHRqnJBZHtyPTEeaP4JW0LNV_nBk5DNu97pEp4AdzA2l0tiW6TaWfV3t/s640/2016-01-05+10.26.14.jpg" width="640" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4ruQ6VKpuNBzgG8Ik4yaQ9495JOhOosN3hS_Qyv5JW5PXDgLQBTgzrbQ71IbD4r1xLC4MfQsZmzhxqjENIIscHHRqnJBZHtyPTEeaP4JW0LNV_nBk5DNu97pEp4AdzA2l0tiW6TaWfV3t/s1600/2016-01-05+10.26.14.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<ul>
<li>a 13-14 éves román srácok, akik olyan huncutok voltak, hogy nem is tudok mást csak vigyorogni, ha rájuk gondolok: a vacsora utáni csokikaszinóval, az ebédszünet alatti, lesifotózásukkal (nem csak a kicsi lányoknak járt egy rugóra az agyuk...), az udvariasságukkal, és a pályán való hülyéskedéseikkel, de közben nagyon szerethető bocsánatkérő mosollyal az arcukon; </li>
</ul>
<ul>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0sxXTTLQur8crhJONpLYi6247Vjj8ihQ92pPaYwwqgzXTe9uT28_T_d4GLRW9AQoT2reKsSh4LSVK7DHiDsv6waukTYjaGQ4BzZOgvnEm13BrXIGLU01jGPq_x0J3G8Q9sZanTpZDRco4/s1600/2016-01-08+14.23.01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0sxXTTLQur8crhJONpLYi6247Vjj8ihQ92pPaYwwqgzXTe9uT28_T_d4GLRW9AQoT2reKsSh4LSVK7DHiDsv6waukTYjaGQ4BzZOgvnEm13BrXIGLU01jGPq_x0J3G8Q9sZanTpZDRco4/s640/2016-01-08+14.23.01.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a huncutak</td></tr>
</tbody></table>
<li>és az esti magyar csoportban levő nagyfiúkkal (szintén 15 alatt), akik a felejthetetlen asztalmászáskor pusziért álltak sorba nálam, büszkén minden egyes kör után, amikor meg tudták csinálni. Nem lehetett komolynak vagy borúlátónak lenni mellettük! :)</li>
</ul>
<div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvvCR7XdiImE09f8EO8nAc22w6woKgy5TUgv6FatCg47JE8aYsPI3YToibw54C6qcu7Z6BNpVMVhh6DvnFmMB7BwHW7d9oLBJ-34vWxpQZM01_JYBIUgJFtqQ7pWRQEWk4HVzHRBk19rbi/s1600/2016-01-08+22.13.20.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvvCR7XdiImE09f8EO8nAc22w6woKgy5TUgv6FatCg47JE8aYsPI3YToibw54C6qcu7Z6BNpVMVhh6DvnFmMB7BwHW7d9oLBJ-34vWxpQZM01_JYBIUgJFtqQ7pWRQEWk4HVzHRBk19rbi/s400/2016-01-08+22.13.20.jpg" width="347" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az egyik "versenyző"</td></tr>
</tbody></table>
</div>
</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
(Az asztalmászás egyébként nekem is sikerült, többször egymás után is, nyomait azóta őrzik a combjaim és a könyökhajlatom, kék-zöld foltok formájában :D)</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
És persze nagyon sokat köszönhetek Atinak, aki nélkül nem lett volna ez a sítábor olyan, amilyen. Akivel együtt nyomtuk végig az 5 napot a sípályán a nem is egyszerű gyereksereggel, hóbanszélbenfagyban kitartva, végig poénkodva. Amikor szükség volt rá, ketté osztottuk a csoportot, román-magyar társaságra, hogy mindenkire kellő figyelem juthasson. De neki köszönhetem azt is, <b>hogy ezalatt az egy hét alatt többet tanultam és beszéltem románul, mint az elmúlt 8 hónapban</b>. Már emiatt önmagában megérte ;) </div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Együtt "fektettünk", vagyis razziáztunk takarodó után az elkószáló gyerekekre vadászva (hozzátenném, hogy szükség volt rá, mert a 40 fős gyereksereg úgy zsizsegett még éjfélkor is néha, hogy én akartam síbakancsot hozzájuk vágni egyszer-egyszer, hogy lenyugodjanak). Egymást nyugtatgatva, amikor a csoport "balfékje" megint eltűnt valahol vagy csak szokása szerint egyáltalán nem azt csinálta, amit kellett volna.<br />
A hét végére aztán mégiscsak összeállt a csapatunk. :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeJS4-ZQMvRwbz9PfJ4YlQLKhoU04KIo1dOWB6gAGTrvEPobyTz9puzIx0DDH_JXtb6pjT76q4bPf1gGwquXvukCm2nfcgJHX9UAYnuRMAa9tGP5I4cbPItzS1g6xGS3Kl2waEOa9zdNV3/s1600/12471639_1108923009119758_266972592975134359_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeJS4-ZQMvRwbz9PfJ4YlQLKhoU04KIo1dOWB6gAGTrvEPobyTz9puzIx0DDH_JXtb6pjT76q4bPf1gGwquXvukCm2nfcgJHX9UAYnuRMAa9tGP5I4cbPItzS1g6xGS3Kl2waEOa9zdNV3/s640/12471639_1108923009119758_266972592975134359_o.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Cea mai bina echipa :)</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Esténként sokat beszélgettünk, és igenis lehetséges, hogy egy-egy ottani emberrel több hasonlóság van bennünk, mint a "pesti táposokkal", mert az a valami egyszerűbb és mélyebben van, mint amit intellektualizálni lehet. Mert hiába tűnik úgy, hogy a "semmi közepére" (Szováta) jönni élni Budapestről nagy bátorság, nekem mégis csak ez a kis település (volt) önkéntességem alatt a világ közepe. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Lassan itt a búcsú ideje. </div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Ez volt az utolsó OB-s programom az önkénteskedésem alatt. De az egyik legjobb is.<br />
:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-41069602158395061382015-10-19T06:35:00.001-07:002015-10-19T06:35:28.698-07:00IrodaEgy kis betekintés arról, hol is dolgozom fizikailag. Mivel mostanában nagyon sok beszámolóval el vagyok maradva, kezdjük az „elején” – ezt úgy 5 hónappal ezelőtt kellett volna megírnom, de aki kíváncsi rá, az most update lesz legalább ebből :D<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibjTFGahyphenhyphenlL5K5cq6rcb9zvgFWw1O_TTF4tAx6MDUZjLDUtJui7MOLxEgrghei3yiJBEpHddfT52DETUjWrbBfIBRwnyg7yMAy-zFJYCGiKbiUkdnUInQIIBxuNpE8ky7FEiVcFeVjqC2B/s1600/better+late.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibjTFGahyphenhyphenlL5K5cq6rcb9zvgFWw1O_TTF4tAx6MDUZjLDUtJui7MOLxEgrghei3yiJBEpHddfT52DETUjWrbBfIBRwnyg7yMAy-zFJYCGiKbiUkdnUInQIIBxuNpE8ky7FEiVcFeVjqC2B/s400/better+late.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Az iroda a 2. számú munkahelyem a szezonban, és első számúvá lép elő holtszezonban – amikor nincs, vagy kevés programunk van Szovátán. Május-júniusban átlag 2-4 napot töltöttem itt az egész hónap során, júliusban másfél hetet, augusztusban 4 napot, szeptemberben megint csak egy hetet, most októberben pedig 9 napom lesz összesen. Ahogy jön a hideg és a sötétebb időszak, úgy van mind kevesebb program kint, és annál többet fogok itt tevékenykedni. November-december-januárban egyelőre fogalmam sincs, mivel fogom eltölteni az időmet, de majd maximum tervezem a jövőt. :) (Egyébként meg nem félek, hogy ne találnék (ki) valamit).<br />
<br />
Visszatérve a marosvásárhelyi munkahelyre. Egy régi épületben (itteni nevén Hangya-ház) vagyunk a 3. emeleten, egy épületben a helyi rendőrséggel, a Népi Újság szerkesztőségével („Maros megye legolvasottabb napilapja!”) és az RMDSZ helyi pártirodájával. A mi folyosónkon van az EMKE (Erdélyi Magyar Kárpát Egyesület szobája, ahonnan múltkor a citeraszó szűrődött) és bolond Cristi is, aki valami Chakra Alapítványt csinál egy személyben. Róla nem sokat tudni, csak néha fel-felbukkan, hangosan hallgatja a rádiót, telefonálgat, aztán eltűnik. Mivel az ő szobája dugig van mindenféle papírral és ezektől be sem fér, általában a kis folyosó kanapéján szokott üldögélni, pont a mi ajtónk előtt. Ilyenkor csak az ablak felől szellőztetünk, mert Cristi mindig megtalál valamivel... :)<br />
Az iroda egyébként a Dózsa György út legelején van, egészen a központban (ugyanezen az úton kifele a városból van a Kaufland, majd az Auchan, a Metro, a Decahtlon, stb. is, csak jó 10-15 perc autókázásra). A szállásomról 10 perc bejutni biciklivel (amit az épület mögött tudok lekötni), vagy 20 perc gyalog. Szóval tőlünk nem nagyon vannak távolságok a központ környékéig (pl. a szovátai Maxi állomás a 2. számú Polinál is csak 25 perc lábbusszal).<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFekmP0V3dnqMuyWXmIpoqlw1Mdt0rS7Rrfc_gx6n3kTTEcG87S2ulGtbLz-2Ig3ZQ7GDw_2Jx5ihqrm429JbjwVq1o-JivL90ahwGYsLVT22yRVz9z8vF7CvrBz9yj7t9t_PmLWQFpYq0/s1600/hangyah%25C3%25A1z.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="460" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFekmP0V3dnqMuyWXmIpoqlw1Mdt0rS7Rrfc_gx6n3kTTEcG87S2ulGtbLz-2Ig3ZQ7GDw_2Jx5ihqrm429JbjwVq1o-JivL90ahwGYsLVT22yRVz9z8vF7CvrBz9yj7t9t_PmLWQFpYq0/s640/hangyah%25C3%25A1z.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ez a téli havas - értelemszerűen - nem általam készített kép. Bár már irtó hideg van reggelente!<br /><span style="text-align: start;"><br /></span><div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;">Az OB (az Outward Bound rövidítése) összesen 4 irodát bérel, az egyik még a „főfolyosón” van, az Ádám, az ügyvezetőnk szobája. Mivel ez közvetlenül az EMKE mellett van, előfordul, hogy átjárunk hozzájuk megbeszélésekre a tágas szobába, és ők is Ádámnál tárolják többek között a citerájukat. A másik 3 szoba egymás mellett van, de ezek nagyon picik, egyenként kb. 7-13 nm-esek. Az egyikhez egy kis teakonyha is tartozik: van egy pult, egy csap, meg egy mikro. :D A melegvíz elérése nem abból áll, hogy eltekerem a melegvizes csapot, itt az bizony több fázisú. 1. kinyitod a bal oldali csapot, hogy a mini-tartályat feltöltsd. 2. eltekered a kapcsolót, hogy beinduljon a melegítés, és 3. mikor a jelzőfény kialszik, megnyitod a középső csapot, amiből el kezd csordogálni a meleg víz. Csordogálni, tehát kb. fele akkora sugárban folyni, mint a „sima” hideg, amit a jobb oldali csap megnyitásával azonnal élvezhetsz! (<i>A csapvíz egyébként itt is mindenhol iható, Szovátán különösen finom.</i>) Amikre figyelni kell: a bal oldali csapot el kell zárni, ahogy a tartály feltöltődött! Ha megy a középső csap, alá kell tenni egy poharat, mert csöpög. A jobb oldali csap alatti állandó jelleggel ott tartózkodó poharat pedig naponta párszor üríteni szükséges. Ennyi! A mikro egyébként 10 perc alatt melegít fel egy ételt, és jól észleltétek, hűtőnk egyáltalán nincs. Viszont van egy szuper kávéfőző-teafőző kombónk, ami elég sűrűn van használva. :)</span></div>
<div style="text-align: left;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMrAFwoC0MdoHgtKxFFYOBljSZfCJfk40PTj49EouECcLz0mHcccwYiDYQIsnP-3dj8WdI-FDO9QSGywyBRJH9WsPQqJ0ef_SdUlSQs0xTmKq5F4MKHAWjrAsvNxlEJlX1gfmYKha61IMr/s1600/IMAG2701.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMrAFwoC0MdoHgtKxFFYOBljSZfCJfk40PTj49EouECcLz0mHcccwYiDYQIsnP-3dj8WdI-FDO9QSGywyBRJH9WsPQqJ0ef_SdUlSQs0xTmKq5F4MKHAWjrAsvNxlEJlX1gfmYKha61IMr/s640/IMAG2701.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;">teakonyha, a kávéfőzővel és a vízcsppal</td></tr>
</tbody></table>
</div>
</td></tr>
</tbody></table>
WC egy db van a folyosón, egy fős, és elég kényelmetlenül lehet megközelíteni, egészen be kell szorulni a WC csésze és a fal közé, ha be akarod csukni az ajtót. Persze, ha nem akarsz szenvedni, lehetne anélkül is… :P<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvzvQRujZNVdizSChLeBr6gTcLsqyoFCeGAgRm-MG9u3WkzaMweh6AhcPM9Kw6P9-hJcB7h8Ky3lSIocE5OweXWUu6eYGRP8MkvI4Zj3ikx5W8k1TzJFPWE8gqKtIoeE4VBWW7ijJQ5r_z/s1600/IMAG2703.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvzvQRujZNVdizSChLeBr6gTcLsqyoFCeGAgRm-MG9u3WkzaMweh6AhcPM9Kw6P9-hJcB7h8Ky3lSIocE5OweXWUu6eYGRP8MkvI4Zj3ikx5W8k1TzJFPWE8gqKtIoeE4VBWW7ijJQ5r_z/s400/IMAG2703.jpg" width="237" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kló, befele nyíló ajtóval</td></tr>
</tbody></table>
Minden héten van egy takarítás felelős, aki a konyhát és a WC-t kitakarítja, általános rendet tart. A szobákat minden lakója saját maga takarítja, porszívózza, a szemetet leviszi. A szolgálatos feladatait és az aktuális beosztást magamra vállaltam, hogy összeírom és menedzselem, mert ebben nem volt korábban rendszer (vagy egyetértés). Ez a végeredmény: (ez kifüggesztve ott áll a konyha bejáratánál)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvN715DjYv3BglWxdNp5TJT4ehdMLDQ02FbR6JcKBIK0SrI65J3PdK0q0lY2dQnOrauR_k-mvh4yyJ10vDjYelKqfYI51oBXHnw2uTvB1XtaaYkVPO_Bj-VBCWsGO3nh6laBzdjPHDB571/s1600/IMAG4917.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvN715DjYv3BglWxdNp5TJT4ehdMLDQ02FbR6JcKBIK0SrI65J3PdK0q0lY2dQnOrauR_k-mvh4yyJ10vDjYelKqfYI51oBXHnw2uTvB1XtaaYkVPO_Bj-VBCWsGO3nh6laBzdjPHDB571/s640/IMAG4917.jpg" width="380" /></a></div>
<br />
Mindhárom egymás melletti irodához külön kulcs tartozik, plusz egy a rácshoz. A „pénzügyes” iroda kulcsa nincs kiosztva a dolgozóknak, azt az első irodából tudjuk elkérni, ha szükséges.<br />
<br />
<br />
<b><span style="color: #3d85c6;"><u>Munkatársak</u></span></b><br />
<br />
Ha már pénzügy, kezdem <b>Kingá</b>val. Ő felel mindenért, ami ide tartozik: számlák, utalások, fizetések, elszámolások, könyvelés előkészítés. Kinga emellett OB oktató is, tehát a napi 8 órás munkája mellett kint van néha Szovátán is, programon. A könyvelő egyébként <b>Imola</b>, aki főállásban a CE (cée, nem szí) házban dolgozik, ahol én lakom, és csak csütörtökönként jár be elvégezni a könyvelésből maradt feladatokat. Vagyis egy új nő van már Imola helyett, aki nyár közepe óta szülési szabadságát tölti, de őt nem ismerem. Ebben a szobában van még <b>Evelin</b>, aki két hete dolgozik nálunk: ő részben Totótól az EU-s projektek menedzselését vette át (<b>Totó</b> épp akkor lépett ki az OB-tól, amikor én idejöttem, de ettől függetlenül nagyon jóban vagyunk irodán kívül :) ), és a nagy tréninek szervezését Katikától, aki szeptember végével hagyta itt az irodát 7 év után. Hozzá tartozott a a ToT (Training of Trainers) és az ipari alpin képzés szervezése is.<br />
<br />
A középső irodában van <b>Picur,</b> aki az OB programigazgatója, az oktatókért és segédekért felelős munkatárs, egyébként OB és OBP (Outward Bound Professional – céges vonal) oktató, és nem mellesleg az én mentorom. :) Ott ül <b>Éva </b>is, aki csak félállásban dolgozik az irodában, az OBP programok előkészítésén, kapcsolattartáson, egyébként középiskolai matektanár a Bólyai Liciben. Éva az egyik fő OBP oktató Ádám mellett. A középső irodában szoktam ülni én is – ha épp nincs ott valamelyikük, akkor a helyén (van az asztaluknál 1-1 PC), egyébként van még egy íróasztal számomra, ekkor a saját gépemről kell dolgozzak. Ez a mi irodánk:<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQZOz48zr6hTUMWFGlIKLCyVaxfeVpQ7KUCNIkCiErj9ZaE9QzbXTK53GEY8ptzERmedda-Yp2NmdFqQfDNpcH2IeYc6nexzDU4HTCeGakqIQL8mShytpY3sRCfdhRfkYNKu9oO1xOHFTW/s1600/IMAG2702+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQZOz48zr6hTUMWFGlIKLCyVaxfeVpQ7KUCNIkCiErj9ZaE9QzbXTK53GEY8ptzERmedda-Yp2NmdFqQfDNpcH2IeYc6nexzDU4HTCeGakqIQL8mShytpY3sRCfdhRfkYNKu9oO1xOHFTW/s640/IMAG2702+%25282%2529.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">azért látszik, hogy ez a legnagyobb iroda, itt még kanapénk is van! :)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div>
<b>Ádám</b> a külön irodában ül, ő az OB Romania alapítója, egyben ügyvezető igazgatója, ezen kívül OB és OBP tréner.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A jobb szélső irodában pedig az adminisztratív munka zajlik, ők csak irodai dolgozók. Vagyis most már beszélhetek csak egyes számban, hiszen novembertől<b> Ildi</b> egyedül fogja teljesíteni napi 8 órában, ami Tünde és részben Katika munkája volt. <b>Katika</b> (aki egyébként nemrég házasodott, még nyár elején az ő esküvői utópartiján voltunk a Sörpatikában), elsősorban a honlappal, a facebook oldallal, a hírlevelekkel foglalkozott, meg minden mással, ami alap irodai munka – ezt a részt kapta meg Ildi (a többit, ugye, Evelin). <b>Tünde</b> pedig, aki egy hét múlva szülési szabadságra megy, az egyik fő mozgatórugója volt az irodai csapatnak: ő szervezte a szovátai programokat, tartotta a kapcsolatot a résztvevőkkel és osztotta be melyikhez melyik oktatók kerülnek majd, ki mikorra érkezik, magyar vagy román nyelven kérik-e a programot, és egyeztetett a konyhán az étkezést illetően. Egy OB program szervezése tehát most már teljes körűen Ildihez tartozik, már ami a háttérmunkát illeti. A konkrét program kidolgozása egyébként az oktató(k) feladata, csakúgy, mint a végső egyeztetés a résztvevőkkel és a szállásbeosztás.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Az irodában egyébként (és az egész OB-nál összességében is) csak magyarok dolgoznak, így nincs nyelvi nehézség a hétköznapokban. Egyedüli kihívás, ha román programra tesznek, na ott viszont meg vagyok lőve. Teljes káosz, főleg kicsikkel, akik nem értenek angolul (se) egy mukkot se. </div>
<div>
De tanulok! ;)</div>
Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-58249786500262287952015-08-18T22:54:00.001-07:002015-09-08T13:39:22.652-07:00NéptánctáborokKezdem azzal, hogy a spontenaitás jó dolog. Sőt, nagyon jó dolog. Egy igazi olyan helyzet, amikor elhagyod a komfortzónádat, úgyhogy kimondhatjuk: spontaneitás = tanulás.<br />
<br />
Ennek ellenére, vagyis nem, épp ezért, nehéz dolog spontánnak lenni. Nem csak abban a kérdésben, hogy na most megkívántam egy fagyit, akkor keressünk egy helyet, és mivel ez egy spontán (nem előre megtervezett) döntés volt, milyen vagány is vagyok. Bár, most hogy jobban belegondolok, a kis lépésektől kezdődik minden. Ez is lehet nehéz döntés valakinek, aki „járt utat járatlanért el ne hagyj” mottóval halad előre az életében, a naptárában nem szereplő dolgokat ördögtől valónak tekinti, vagy csak épp kényelmetlenül érzi magát egy új helyzetben. Hiszen ha ilyenkor nekiállok fagyizót keresni, lehet, hogy olyan helyekre jutok el (akár a saját városomon belül), ahol még sohasem jártam. Lehet, hogy megtalálom a jövőbeli kedvenc cukrászdámat, vagy, hogy messzire menjek, a kis fagyizónál való sorban állás közben ismerem meg életem párját. És mindezt azért, mert elhatároztam magam, hogy olyat teszek, ami kívül esik a terveimen. Hát nem éri meg?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_mVQU8xaqSytLien-wxawKcyTJLFipt9uhZV0fztjb4oruOogzoR1vDOkYM907eK_E4Ol6KfHrknvmOtPN7Y43gjdaPqNTqcbjePr8T-QyxiTqpgaOPqgrdA3C2NA23t3Kd9L1AAt48wH/s1600/be_spontaneous.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_mVQU8xaqSytLien-wxawKcyTJLFipt9uhZV0fztjb4oruOogzoR1vDOkYM907eK_E4Ol6KfHrknvmOtPN7Y43gjdaPqNTqcbjePr8T-QyxiTqpgaOPqgrdA3C2NA23t3Kd9L1AAt48wH/s400/be_spontaneous.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Én még ezek tudatában is majdnem nyuszinak bizonyultam.<br />
<br />
Történt egy napsütéses péntek reggelen, hogy felkészülve (ugye, ennyit a spontaneitásról..:P) a LOC alapítványos programra, pakoltam be magamnak váltóruhát, mert előző héten Justinék megígérték, hogy kipróbálhatom a saras akadálypályájukat, csak legyen jobb idő. Nos, az idő adott volt, úgyhogy került a táskába törölköző, váltóbugyi, váltópóló és egy leggings, hogy legyen mit átvennem, ha csurom sár leszek. Hazáig úgyis autóval fognak vinni, teljesen mindegy, miben vagyok.<br />
<br />
Haha!<br />
<br />
Program után aztán átvedlettem muddy amazonba és végignyomtam az akadályokat. Nagyon élveztem! :D Már úgyis régóta készülök a budapesti Legion Run-ra és társaira (pl. Brutálfutás), ahol viszonylag kis távot (5-7 km) kell megtenni elég durva terepen. Gumiabroncsokon keresztül ugrálás, falra felszaladás, kötélmászás, drótkerítés alatt átbújás, sáron keresztülvergődés, és sorolhatnám, mi ez, ha nem izgalmas és vonzó számomra? :))<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPowyEWuHOriF08bzgonMyEa-FPWa2FhyphenhyphenEdso8RmPFl1L9C-Tr1Eb1od5LmolqZ2Gq2LDJFF2giuBfxM_0KH27UAjK01MLkpYw_68AhuJBdI5tfUGcNDpy8Q65Akk8JhCyOCcxFLVUQ6Dq/s1600/2015-07-17+16.16.31.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPowyEWuHOriF08bzgonMyEa-FPWa2FhyphenhyphenEdso8RmPFl1L9C-Tr1Eb1od5LmolqZ2Gq2LDJFF2giuBfxM_0KH27UAjK01MLkpYw_68AhuJBdI5tfUGcNDpy8Q65Akk8JhCyOCcxFLVUQ6Dq/s400/2015-07-17+16.16.31.jpg" width="239" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjd6tIwk8KKTfZkTjlJ4e9W9i0YXMfPmzGpAZdH7E3XW9p_C-hE61RA3wY9s6n4UOXPcD21d1MUWPxJZcM_olF0z1sDbMljwDZ0alHys0gwg2hINK5ou0zKH2HoVyBzv6tF7ZomJgxjrHeJ/s1600/2015-07-17+16.06.40.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjd6tIwk8KKTfZkTjlJ4e9W9i0YXMfPmzGpAZdH7E3XW9p_C-hE61RA3wY9s6n4UOXPcD21d1MUWPxJZcM_olF0z1sDbMljwDZ0alHys0gwg2hINK5ou0zKH2HoVyBzv6tF7ZomJgxjrHeJ/s400/2015-07-17+16.06.40.jpg" width="236" /></a></div>
<div>
<div>
<br /></div>
<div>
Hamar le”zuhanyoztam” magam egy slaggal, hisz sem tusfürdőm nem volt, sem a többieknek ideje, hogy még azt is megvárják, de minek is, majd hazaérek és tiszta leszek. Megint csak haha. :) Immár szárazban és autó-kompatibilisen (hangsúlyozom, hogy autó és nem ember…) tartottunk hazafelé, de Vármező fele vettük az irányt, mert Jobbágytelkén kidobtuk Bellát a Néptánctáborban. Ha már ott voltunk, a nagy melegben mi is ittunk egy üdítőt, épp akkor toppant be Kata. Nagyon megörült, hogy ott lát, rögtön el is kezdett noszogatni, hogy miért nem maradok én is estére? Tényleg miért is nem? Nos, sorolnám: nincs már váltóruhám, mert amit vittem, csurom sárosan fekszik a táskámban. Én magam is koszos vagyok, a hajamtól a kislábamujjáig. Egy leggingsben vagyok, ami köztudottan nem nadrág!! Nincs kajám. Nem hoztam hálózsákot és hol fogok aludni? ….. Soroltam, soroltam a kifogásokat, de Katáról és Belláról úgy pattantak vissza, mintha páncélban lennének. Megoldjuk! Kételkedtem és bizonytalan voltam. Kétségtelen, hogy van nálam kontaktlencse cucc meg fogkefe, ami a legfontosabb. Meg könyv, ha esetleg unatkoznék. Meg pénz. Bármikor haza tudok jutni, ha szörnyű lesz. Tényleg, miért is ne…..</div>
<div>
<br /></div>
<div>
És igen, kitaláltátok: képes voltam meggyőzni magam ;)</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy08LGIwFBsmFDzEL3y6GybvAdlXg33_tj2RZhbtB70__lToiSmfsbOthzJCnKCfsaxFO9Fb08r0O3X7znyVi2rSumOXU6BP7GYwsytNUXtrNpP7uQPVAKHLVvZc2qqleQysAFlAoftcjq/s1600/IMAG4018.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy08LGIwFBsmFDzEL3y6GybvAdlXg33_tj2RZhbtB70__lToiSmfsbOthzJCnKCfsaxFO9Fb08r0O3X7znyVi2rSumOXU6BP7GYwsytNUXtrNpP7uQPVAKHLVvZc2qqleQysAFlAoftcjq/s400/IMAG4018.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az udvar délután üresen, este csordultig tele élettel</td></tr>
</tbody></table>
<div>
Nos, természetesen attól is tartottam, hogy nem lesz kivel beszélgessek, mert Katának és Bellának megvannak már az ismerősei, ők majd velük lesznek, meg amúgy is, ha táncház lesz én addig mit csinálok…? Persze, néptáncoltam én, de utoljára oviban…</div>
<div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nyilván kiderült, hogy ezek a félelmek (is) alaptalanok voltak. Kata rögtön elment és hozott nekem hálózsákot, szoknyát meg felsőt, Orsi befogadott a sátrába, a sátortáborban pedig szóba elegyedtünk Adorjánnal, aki meg elintézte a vacsinkat is :) Kért repetát (többször is), úgyhogy végül mind annyira jól laktunk, hogy reggelig nem voltam éhes. Este persze a sörök mellé hozták a többiek a Pufulecet meg a pálinkát, igazán jól voltam tartva :) A reggelit Orsi és Bella terülj-terülj asztalkámmal oldotta meg: volt egy kis sajt, paprika, uborka, halkonzerv, májkrém, nekem meg kétszersültem, összedobtuk, amink volt ;) </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6fKkHqL-brbxf2SUWQfSN1Rbdxqz3COtPkKULkJg3DpMiJBXB4lMkd1FtcFN5vfxRFHwNuqmsxfpEHOUyVg7UuXqFV_BSGWORUTZ2REX-kjmDRga5oEXpn4L3vC48gq8D5Dkx5FneZCS7/s1600/IMAG4012.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6fKkHqL-brbxf2SUWQfSN1Rbdxqz3COtPkKULkJg3DpMiJBXB4lMkd1FtcFN5vfxRFHwNuqmsxfpEHOUyVg7UuXqFV_BSGWORUTZ2REX-kjmDRga5oEXpn4L3vC48gq8D5Dkx5FneZCS7/s400/IMAG4012.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">sátortábor</td></tr>
</tbody></table>
<div>
A társasággal sem volt gond. Adorján népszerű (pff), sokan jöttek hozzá beszélgetni, mikor velünk ült, így mindig akadt egy-egy újabb érdekes ember, akit megismerhettem. Még szerencse, mert így egész este szóval voltam tartva :) Aztán hiába mondtam annyira a fiúknak, hogy én nem tudok néptáncolni, csak fölkértek. Nagy szerencsémre két olyan fiú, akik szinte profik (az egyikük jó tíz éve táncol, a másik pedig ugye A., aki ebből is él), úgyhogy nagyon élveztem. A 4 év latintánc és 4 év salsa után persze a ritmusérzék bennem van, és nagyon jól megtanultam, hogy hagyjam magam vezetni, így az ügyes fiúk vezetésére szinte tündérnek éreztem magam, úgy táncoltam. Eszméletlen érzés volt…! </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWyFLfjp3lS3SY3RnxhCJOy8cWIyeo_DoIUGTQDL_Sw9rLgqIN1BgbHpOSPihFDuh1-phxGObc1F7_GPM9kG6GdIhWQDa7rgWmQJy4solBtPtQ4IYYOsTPRdv0mRsnt168je9UIWXOLFM5/s1600/IMAG4023.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWyFLfjp3lS3SY3RnxhCJOy8cWIyeo_DoIUGTQDL_Sw9rLgqIN1BgbHpOSPihFDuh1-phxGObc1F7_GPM9kG6GdIhWQDa7rgWmQJy4solBtPtQ4IYYOsTPRdv0mRsnt168je9UIWXOLFM5/s320/IMAG4023.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">táncrend :)</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dympymbeoFBaAeSboblZOkrvK3bSPKg1cSW__VGzktqMaAPMtr2hiJXG67wsNSW55p2BjEzEKFrwqeiu4qAuw' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
kis hangulatvideó</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Minden félelmem tehát alaptalannak bizonyult, és nem csak, hogy nem unatkoztam, de olyan élményekhez jutottam, amit ha kihagyok, sokkal szegényebb az életem. Nem utolsó sorban pedig megismertem olyanokat is, akikkel remélem még jó darabig ápoljuk az ismertséget… :)<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
Szombat délben terveztünk hazamenni Jobbágytelkéről, de úgy alakult, hogy csak 3 körül tudott valaki elvinni kocsival Vásárhelyig. Otthon lezuhanyoztam, hajat mostam (hogy ez milyen fasza érzés két ilyen nap után!!) éés nekiálltam volna valami tök haszontalan dolgot művelni, amikor hívott Bella, hogy ő visszamenne estére Telkére, nincs-e kedvem menni. Nem volt kérdés, 20 perc múlva nálam voltak és suhantunk vissza. :) Megnéztük a Maros Művészegyüttes előadását és Katáékat, akik mint kezdő táncosok felléptek jobbágytelkiből. Annyira élveztem azt a lányzót nézni, sugárzott tánc közben! Mennyivel többet ér, ha valaki szívből és lélekkel csinálja, amit csinál, mint az, ha minden lépést tökéletesen lép és nem ront a koreográfián… Az egyiket úgy nézed, mintha egy virág a szemed láttára nyílna ki, a másik csak egy gép, aki leköveti amit belétápláltak. És jajj, mégis mennyivel több az ilyen ember! Örülök Katám, hogy Te olyan vagy amilyen, és hogy én barátságba kerülhettem veled! :)</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOtPvBTDl-va9aicp6YS5pMZq0ypjMWHsW3NGFvwFtMe6s60Y8xbrvP3YNvSObdc1yZMC9GeoKnbaFp25NA-f4d1jZz12n7fSnfSXex-TIzoZVCqXGX5v9mB3aysBTWaJKPNl82hn1g2ff/s1600/IMAG4032.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOtPvBTDl-va9aicp6YS5pMZq0ypjMWHsW3NGFvwFtMe6s60Y8xbrvP3YNvSObdc1yZMC9GeoKnbaFp25NA-f4d1jZz12n7fSnfSXex-TIzoZVCqXGX5v9mB3aysBTWaJKPNl82hn1g2ff/s640/IMAG4032.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Katék fellépése jobbágytelki viseletben</td></tr>
</tbody></table>
<div>
Az előadás után kezdődött a mulatság, de mi kint ültünk le, beszélgetni. Gyuri jött oda hozzánk és vele úgy elrepült az idő, hogy arra eszméltem föl, Belláék indulnának haza. Rövid, de intenzív látogatás volt. :)</div>
</div>
</div>
<div>
<br />
Következő hétre Katával már előre megbeszéltük, hogy a szovátai program után kiutazunk Sófalvára. Amikor végeztünk – már tudatosan – zuhany, hajmosás, felfrissülés után mentünk az újabb néptánctáborba. :) Nem tudtuk, kiket kapunk ott, de biztosak voltunk benne, hogy jól fogjuk érezni magunkat. :) Már a legelején összetalálkoztunk Reginával, aki maga is hirtelen elhatározásból jött le (vele előző héten ismerkedtünk meg, Jobbágytelkén), onnantól hárman folytattuk az estét. Ettünk dinnyét kiskanállal és kaptunk megint repetát, a jóllakatásunkkal megint nem volt gond :) Voltam bent énekórán, ahol kis füzetből népdalokat tanítottak, és hála a Döme-féle szolfézsnak (meg a népdalok hasonló zenei ívének) a legtöbbet azonnal együtt tudtam énekelni a többiekkel, akik egy héten keresztül tanulták őket. Nagyon jó érzés egyre tudatosabbnak lenni a zenében! :)<br />
<br />
Később megérkeztek Kata táncházas ismerősei, akik annyira nyitottak és jólelkűek voltak, hogy azonnal befogadtak engem is. Elekkel hosszan beszélgettünk (mint hogy mindketten zárkózott és magába forduló emberek vagyunk :P), Csaba pedig megtáncoltatott. Annyira semmit nem élveztem az utóbbi hónapokban, mint azt a táncot! Azt hiszem, igaz ez mind a táncra, mind a való életre is, hogy ha egy férfi férfi, mellette igazi nő lehet egy nő. Ott királynőként éreztem magam, csudajó táncosnak, pörögtem-forogtam, nevettem, botlottam, de együtt éltem Csabával és a zenével. Olyan tehetségesen vezetett és úgy figyelt rám, hogy elmosódtak a tánctudások közti határok és eltűntek a gátlások. Egy táncrend erejéig eggyé váltunk :)<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK87bqRO9FbYgFhu1RtyKE_ka8tQCojxRdDgQV3rysuDyq66-sUKw5VUcltGYx91x0zMR21C36gC2t4ubvpBApZfZPM3BjZozFtebKLgjB_gXSwrYm1vwyUzFFvOtDdxQYR_UL_9Lr5jYd/s1600/S%25C3%25B3falva.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK87bqRO9FbYgFhu1RtyKE_ka8tQCojxRdDgQV3rysuDyq66-sUKw5VUcltGYx91x0zMR21C36gC2t4ubvpBApZfZPM3BjZozFtebKLgjB_gXSwrYm1vwyUzFFvOtDdxQYR_UL_9Lr5jYd/s640/S%25C3%25B3falva.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Felsősófalva, táncház hangulat</td></tr>
</tbody></table>
Beszélgettem még az este folyamán egy fiúval, de szintén vagy egy órát, csak a nevét nem kérdeztem meg, ez is milyen érdekes :) *Levinek hívják, kicsi a világ, ma este összefutottunk :)) szept. 8.* Aztán jött Gyuri, és ő is táncba vitt. Nála sokkal jobban működött az agyi kontroll, mégiscsak profival volt dolgom, meg aztán van a személyiségében valami, amitől nem tudtam úgy elengedni magam. Maga a tánc kicsit bénácskán, esetlenül, ügyetlenkén ment, de vele más szinten volt meg az összhang. Sajnálom, hogy csak későn találtuk meg egymást (és itt álljon … a sófalvi történet ki nem mondott részeiért), biztos élveztem volna vele is többet beszélgetni.<br />
<br />
Hajnali négy körül indultunk útnak, egy lány vitt be minket Vásárhelyig autóval. Katával mindketten elbóbiskoltunk az út utolsó szakaszán, így arra ébredtünk mindketten, hogy a lány kérdi, nem baj-e, ha itt rak ki. Gond egy szál se, kipattantunk, elintegettük az autót és körülnéztünk, hol vagyunk. Egymásra néztünk, és kitört belőlünk a nevetés. Két önkéntes lányzó, aki idekeveredett a nagyvilágból ooolyan elveszettnek érezte magát hajnali negyed hatkor a sötétben egy idegen város idegen pontján, hogy már csak nevetni lehetett ezen :) A legszebb az egészben, hogy percekig még annyira kómásak voltunk, hogy csak kacagtunk, kacagtunk, nem bírtunk abbahagyni, hogy arra ébredsz, hogy valahol ki vagy téve az út szélén. :)) Végül persze gyorsan hazajutottunk, jött arra egy busz, az szerencsére elvitt a központig, ahonnan már taxival hazataláltunk. Pár óra alvás után aztán folytatódott a napunk (idevágó az alábbi kép):<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_eTUMr00l3xPi1nknWyxXVgbiITcSRwy8AAXniD8CZqf4zOmGL6qGMOjKjXs_F6iNhSjQ8X_vbOx_fpoIPMkin6dRCj5tPa-rmAqyL_1Nvc4yIvF2LO2VVf5M6-tFYZ4qju8f8ZRZqgmI/s1600/k%25C3%25A9s%25C5%2591n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_eTUMr00l3xPi1nknWyxXVgbiITcSRwy8AAXniD8CZqf4zOmGL6qGMOjKjXs_F6iNhSjQ8X_vbOx_fpoIPMkin6dRCj5tPa-rmAqyL_1Nvc4yIvF2LO2VVf5M6-tFYZ4qju8f8ZRZqgmI/s320/k%25C3%25A9s%25C5%2591n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Még sok-sok ilyen spontán, és a spontán történésekre épülő tudatos élményt kívánok magamnak és Nektek is!!!<br />
Love and peace.</div>
<div>
<br /></div>
Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-7085688835115107612015-07-20T15:21:00.002-07:002015-07-21T05:30:07.553-07:00Második hónapomCsak egy percre félrekaptam a fejem, és már el is múlt a két hónap. Hogy lehet ez?<br />
<br />
Ha jó dolgok történnek, akkor relatív az idő múlása, minden egy pillanatnak tűnik, gyorsan elszáll és azon veszed észre magad, hogy vége. Pedig várni rá mennyivel hosszabb! Akkor órák napoknak, napok heteknek tűnnek és egyre türelmetlenebb leszel, ahogy közeledsz a várt élmény felé. Utólag meg csak állsz, hogy mi? Már meg is történt? El is múlt? Igazán sikerült beleadnom magam? Teljesen átéltem, amire előtte úgy vágytam?<br />
Most, az első két hónap után azt mondom, igen, sikerült. Bármi, amit csináltam, abban 100%-ban ott voltam, hogy teljesen a részesévé tudjak válni, és megtanulhassam belőle mindazt, amit nekem adni tud. Ennyit még életemben nem tanultam, mint mióta itt vagyok EVS-en. És ezt eszméletlenül élvezem!<br />
<br />
Mivel rengeteg mindennel el vagyok maradva, megint egy összefoglaló poszt lesz ebből, aztán majd kifejtem, ha lesz időm. Vagy kedvem. De inkább agyam, hogy emlékezzek. Oké-oké, jegyzetelek mikor mi történik, de az élmények megkopnak, és már nem ugyanaz felidézni őket. Ilyen szempontból (is) sajnálom, hogy nem 36 órából áll egy nap… Akkor mindenre lenne időm, ami egy teljes élethez kell. :)<br />
<br />
Addig is, míg olvastok, hallgassatok ti is kicsi Asian Dub Foundationt!<br />
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=SUUt-8qfawY" target="_blank">Asian Dub Foundation - Community music</a><br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
<b>június 1-2.</b> Peti Vásárhelyen (az előző hónapösszefoglaló posztban írtam róla: <a href="http://larakalandjai.blogspot.hu/2015/06/eltelt-az-elso-honap.html" target="_blank">Az első hónap</a>)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>június 3.</b> Fél napos program az apróságokkal, első tirolizásom, csajos-fehérneműs autómosás, kóruskoncert (itt meséltem: <a href="http://larakalandjai.blogspot.hu/2015/06/tiroli-es-uj-korus.html" target="_blank">Tiroli és új kórus</a>)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>június 4.</b> iroda, Vásárhely. Megkaptuk Joja csomagját!!! Öröm és bódottáá… :))) Előzmény: tavasszal egy házban voltunk Jojával a Tesó Táborban (BT), ahol esténként természetesen csokival ünnepeltük a napot, miután lefektettük a gyerekeket. Az utolsó, értékelős esténken előkerült a Studentska csoki, amit Joja hozott Szlovákiából, és én majdnem az egészet egyedül befaltam… (Látszott, hogy irtóra ízlik, mert nem tudok egyszerre sok édességet enni.) Aztán május 21-én, a szülinapomon Joja felvetette, hogy küld abból a finom csokiból nekem, ha elküldöm az itteni címem… és TÉNYLEG küldött!!! Méghozzá 4 táblát… hozzá egy nagyon drága üzenetet, közösen Katával. :) </div>
</div>
<div>
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicua5DWronWHyG9EfEBJ25ZMOtol7X-rABsTaFG2R24P6oiBtumS2HDUTwlovHqjjpnr0torn0AEAdSoIOr4NbdTSyh2G5QLj-TCELhkNTR4KBddwjns61ufUOZjfet4kQgQCUJgyQifas/s1600/2015-06-04+10.10.03.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicua5DWronWHyG9EfEBJ25ZMOtol7X-rABsTaFG2R24P6oiBtumS2HDUTwlovHqjjpnr0torn0AEAdSoIOr4NbdTSyh2G5QLj-TCELhkNTR4KBddwjns61ufUOZjfet4kQgQCUJgyQifas/s640/2015-06-04+10.10.03.jpg" width="640" /></a><br />
<br />
Főztem spenótot is (életem elsője, Mama olyan finomat csinál, hogy ez eddig nekem kimaradt), és ez piaci spenót!! :) Erről kivételesen van kép, mert isteni lett. Tudom, az nem látszik rajta :D<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMfZzwEEguZxY58e_vH23b78Min_0yYOqRHkpYNrxm0A8PG9k5weTntB2nK7gzziE49Jj9wd9roh1eD8QEHbVjNA1-Wk4um5iMEzGVKr_5TnBfuEmdqSpbk_aWuoY05BS6P3UvJsQ6_vru/s1600/2015-06-04+08.01.31.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="237" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMfZzwEEguZxY58e_vH23b78Min_0yYOqRHkpYNrxm0A8PG9k5weTntB2nK7gzziE49Jj9wd9roh1eD8QEHbVjNA1-Wk4um5iMEzGVKr_5TnBfuEmdqSpbk_aWuoY05BS6P3UvJsQ6_vru/s400/2015-06-04+08.01.31.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<b>Június 5-7</b>. 3.-os román csoport. Kisköcsögök voltak, de azért itt is volt kedvencem, aki élénk volt, aktív, szívesen részt vett mindenben és segített a társain. Kár, hogy egy fecske nem csinál nyarat… Igazán tanulhatnának az ilyen emberkéktől az osztálytársaik… Olyan sokan voltak, hogy sokszor ketté szedtük őket, Tibi és Bella vitte a két csoportot, mi meg váltottuk egy mást Katával. A tancik hozzáállásán kívül nem volt semmi említésre érdemes, őrajtuk viszont még sokáig bosszankodtunk.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNKWkAAQ0U4B02sEcwAmBuIrGDUSMN2NEPeqhYQFAb_1UMBxptGmIlqscAa6O7MiUKPQbEFUiJzg9B6BfYe2pqMnFmLzMVvODcQI_Ffs2yIziywpAT2vtc3ULd0yTA5y42bNAg-fhK1HFa/s1600/2015-06-05+16.18.32.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNKWkAAQ0U4B02sEcwAmBuIrGDUSMN2NEPeqhYQFAb_1UMBxptGmIlqscAa6O7MiUKPQbEFUiJzg9B6BfYe2pqMnFmLzMVvODcQI_Ffs2yIziywpAT2vtc3ULd0yTA5y42bNAg-fhK1HFa/s640/2015-06-05+16.18.32.jpg" width="640" /></a></div>
<b><br /></b>
<b>Június 8.</b> iroda, Vásárhely. Azért lett ez a nap nálam irodai, mert este volt az első (és eddig egyetlen) kóruspróbám, és kiboltoltam, hadd menjek csak ki utána Szovátára (meg így volt időm mosni is..) A próbára nagy pakkal érkeztem, onnan meg kitámolyogtam a buszig. Lehellel megbeszéltük, hogy felhívom, ha Sóváradon vagyunk, és kijön értem Szovátán a megállóba (onnan még kb. 2 km a táborhely, nem épp élvezetes úton). Csakhogy akkoriban még nem voltam képben a településekkel, főleg, hogy több úton meg lehet közelíteni Vásárhelyről Szovátát, így én Erdőszentgyörgyhöz érve hívtam is Lehelt, hogy indulhat értem. Hát, az kb. fél úton van. :D Vártak rám egy keveset. :P<br />
<br />
<b>Június 9-10.</b> Huhh. Az egyik legjobb csoportom és egyben az első tavi kenuprogramom. A Bözödi tavon (amiiit, mellesleg Erdőszentgyörgyről lehet megközelíteni :D Valamit megéreztem.) eveztünk a negyedikesekkel, ami arról híres, hogy annak idején Caucescu elárasztatta a falut. A templomtorony, amit ez a cikk említ: <a href="http://wikimapia.org/69584/hu/B%C3%B6z%C3%B6di-t%C3%B3" target="_blank">Bözödi tó (wikimapia cikk)</a> már tavaly óta nem áll, a víz alámosta és leomlott. A tó viszont gyönyörű, körbe hegyekkel, az időnk is csodálatos volt, az a nap csodaszépre sikeredett. Viszont akkor jöttem rá, hogy eléggé félek a böglyöktől (is). Persze, outdoor tréner nem fél semmitől! De a bögöly kivétel.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyu5w6YP6Nf2CzCNjbSf7UAUNN0JYRQ768CLpcjbV3dONoskNAdayhb-QWeHe5Vt0OdsEfMMiEmi7udJguPxEo3hRBa3baYZdm9njYCf4XAdHVTtmQcazQMW0MzPKOh6q5NNoo3PSDs0In/s1600/2015-06-09+15.56.36.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyu5w6YP6Nf2CzCNjbSf7UAUNN0JYRQ768CLpcjbV3dONoskNAdayhb-QWeHe5Vt0OdsEfMMiEmi7udJguPxEo3hRBa3baYZdm9njYCf4XAdHVTtmQcazQMW0MzPKOh6q5NNoo3PSDs0In/s640/2015-06-09+15.56.36.jpg" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div>
<div>
Sajnálom, hogy ezzel a csoporttal nem tudtam végig maradni, de szükség volt rám a következő (kenus) programon… </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Június 11-14</b>. Itt nagy érték ám, ha valakinek van vízi tapasztalata, úgyhogy rögtön be is dobtak a mélyvízbe: bár még csak egyszer ültem kajakban, azt is tavon, most egy kétnapos túrát kellett végignyomnom benne, a résztvevőkre felügyelve. Picurban és Ádámban úgy néz ki kevesebb kétség volt a tudásomat illetően, mint bennem… Mert én alaposan be voltam szarva, az biztos. A kenuiskola alatt, amit Picur tartott a gyerekeknek, Ádám velem foglalkozott, megmutatott néhány trükköt a kajakban, pl. hogy evezz árral szemben, és hogy kell kitolni egy kenut a kajak orrával… Igen, láthatjátok hogy viszonylag hamar belejöttem és nem az egyenes haladás volt a lecke. ;) Ádám az első percben közölte, hogy látszik a kenus rutinom, de én igazából csak akkor nyugodtam meg, amikor vége volt a napnak. :D<br />
<br />
Volt egy vicces borulásom is (vagy is inkább tipikus; Murphy-szerű; esélytelen-hogy-ilyen-mégvalakivel-megtörténjen típusú), egy olyan beavatós fajta. Az egyetlen, amit eddig fel tudok mutatni az eddigi összes kajakos élményem alatt, úgyhogy erre azért büszke vagyok. Ezt meg nehéz lett volna kivédeni :D Történt ugyanis, hogy egy komp alatt kelt át a kis csapat: 7 kenu és 3 kajakos kísérő. A Maros ezen a részen elég keskeny, a komp pedig épp mozgásban volt: Ádám és 3 kenu átférek még előtte, a maradék 4 kenu és Picur pedig a komp mögött húzott el. Igen ám, de az acélsodrony, amin áthúzták a vasszerkezetet, eléggé meg volt nyúlva és ahogy áthaladt a komp, azonnal le is ereszkedett. Az utolsó kenu még átcsúszott alatta, viszont partraérkezéskor a sodrony hirtelen levágódott a víz felszínére, elvágva előlem az utat a továbbhaladáshoz… Mondanom sem kell, hogy ez kb. 2 km evezés után volt, nyilván nem volt még tapasztalatom, hogy egy hirtelen utamat álló, majd lefele szorító erő, és egy vele párhuzamosan előretoló erővel (elég nagy volt a sodrás) szemben hogy meneküljek. Küzdöttem derekasan vagy 10 másodpercig, amikoris a sodrony maga alá kapott és beborultam. Volt nagy ijedtség… Nem is a borulás, hanem a sodrony miatt, hogy hol jutok ki alóla… Persze Picur és Ádám azonnal ott termettek segíteni visszafordítani a kajakot, egy roma kisfiú meg leugorva a kompról elúszott a sapkámért, így cuccot sem vesztettem. A napszemüveg csodával határos módon rajtam maradt :D A székszoknyát pedig vagy az ösztön, vagy a nagy sodrás tépte le, nem tudom, de szerencsém volt, nem ragadtam bele a kajakba :)<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLTzqWvluInmIcWZAO9sSV9OA3LLoz8b-_6kap3NLDlXYtPEcv74ILQW4vwpCRFRKMqQXovxeySYZsYMwfRytH_w4FuG501cMdF0mk-eCKgh7xcxdOF2CFHpikmgdEyJ6XizxHh3rBeygI/s1600/DSCF1646.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLTzqWvluInmIcWZAO9sSV9OA3LLoz8b-_6kap3NLDlXYtPEcv74ILQW4vwpCRFRKMqQXovxeySYZsYMwfRytH_w4FuG501cMdF0mk-eCKgh7xcxdOF2CFHpikmgdEyJ6XizxHh3rBeygI/s400/DSCF1646.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<span style="text-align: center;">Izgalmas hetem volt az biztos! Viszont ha ezt a programot tovább részletezem, nem jutok soha a hónapom végére, így majd egy másik posztban (és most mondjátok velem együtt: ha majd egyszer odajutok…).</span></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
<b>Június 15-16</b>. Iroda, Vásárhely. Fogalmam sincs, mit csináltam akkor. Viszont tudom, hogy azért nem vállaltam el a hét elejére programot, mert Imolának beígértem egy gyerekfelügyeletet. Mikor idejöttem, körbekérdeztem, ki tud valami kis pénzkereseti lehetőséget ajánlani, mert önkéntességem alatt nem nagyon lesz lehetőségem a képzésekre félretenni, amin részt szeretnék venni (pl. ipari alpin képzés). Tudjátok, nem szeretek unatkozni :D Számítottam rá, hogy lesz néhány szabad percem, így azokat előre ki akartam tölteni valamivel… :P</div>
<div>
Nos, Imola elég hamar jelentkezett, hogy náluk havonta tartanak 5-6 család számára összejövetelt, ahol mindig gond a gyermekek vigyázása. Most én vállaltam el, de úgy érzem nagy fába vágtam a fejszém :D Az egy dolog, hogy 13 gyerkőc volt, de a legfiatalabb 1 éveske, a legidősebb 11 éves, és közte a szivárvány minden színe. Rosszcsont kisfiú, makacs kislány, hiperaktív kisfiú, hisztis kislány, síró kisbaba, akaratos és főnökösködő kislány és sorolhatnám… Persze, persze, gyerekek, de esküszöm meg voltam lőve hogy kössem le egyszerre mindet. Egyszerűen lehetetlennek éreztem, így miután a századik kísérletem is kudarcba fulladt, hogy a hihetetlen érdekes építkezéssel vagy a trambulinnal versenyezzek én egymagamban, eszközök nélkül, feladtam. És csak a jó öreg: néha számoljuk meg mind megvan-e elvet követtem. Idegileg kikészülve, de 30 lei-el gazdagabban mentem haza. Hmm, azóta vajon miért vagyok itthon hétfőnként? :P</div>
<div>
<br />
Kedden pedig eperlekvárt főztem, nagyon jól sikerült. Igazi kis háziasszony válik belőlem, mire hazatérek!<br />
<br /></div>
<div>
<b>Június 17-18.</b> Bellával program. Itt a legérdekesebb a tirolimentésünk volt, amiről szintén már írtam :)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Június 19-21. </b>céges kenus program. No erről tényleg külön mesélek majd, mert ez igazi kihívás és új élmény volt számomra. És új barátokra tettem szert!!! <3<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLauWA66oiA0bZpB_TKpKPHxnj0ldryx5cge1NHKjWDbtowMOYsl4oOP4ghj9PIKdZsnzG1q9zmH8tvtn_Pz0QdLZ_GGYhh-112ro52dwWz6J0p0AFJvEXy1wqxDjm0t9nrJIvWNFpvDW0/s1600/DSCF1692.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLauWA66oiA0bZpB_TKpKPHxnj0ldryx5cge1NHKjWDbtowMOYsl4oOP4ghj9PIKdZsnzG1q9zmH8tvtn_Pz0QdLZ_GGYhh-112ro52dwWz6J0p0AFJvEXy1wqxDjm0t9nrJIvWNFpvDW0/s640/DSCF1692.JPG" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE-MugBhqp0FpzS6j56eer6KTq6vIB5qgXoexeoA0RmYExe-nRhGrNOIow5g7OV79-JofMj6sBS6kbw-6Yoi2ZbGR8RetgGRj7Gzqif0VPvUefG7ZbTwl4bIXnZYzie5dWIGuAtjk6ZlTm/s1600/10999501_904113712967605_642322568715819728_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE-MugBhqp0FpzS6j56eer6KTq6vIB5qgXoexeoA0RmYExe-nRhGrNOIow5g7OV79-JofMj6sBS6kbw-6Yoi2ZbGR8RetgGRj7Gzqif0VPvUefG7ZbTwl4bIXnZYzie5dWIGuAtjk6ZlTm/s640/10999501_904113712967605_642322568715819728_o.jpg" width="640" /></a></div>
<b>Június 22-25</b>. iroda, Vásárhely. Mittudomén. Biztos megint képeket szemezgettem, válogattam, küldözgettem, és kiértékelőket vittem be. Meg térképet lamináltam és újságcikket fordítottam. Vagy valami ilyesmi. :)</div>
</div>
<div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ja! És <b>23-án</b> elutaztam Kolozsvárra az új barátaimhoz :))) Balázsék Kenya-estet tartottak a Kofferben (ez itt a reklám helye, ha arra jársz mindenképp térj be! Isteni a kávéjuk, és a humoruk! :) – <a href="https://www.facebook.com/koffercluj" target="_blank">Koffer Book&Coffee</a>), kenyai kajákkal, élőzenével, fotókiállítással és videónézéssel. Ezt a videót egyszer mindenkinek látnia kell… Gyertek el Erdélybe, keressétek Balázst, és biztos vagyok benne, hogy megmutatja nektek! :)<br />
<br /></div>
</div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3jo5HO8iXDt4gONS2apOmZgyHC0z38J7pzkFpuR56E3BOjgLoxvDIlSfdoHVMyA0hgLkXwRHV3e3DtkDG6FrdjOFWFMay7xheZsawieFP7Q35N5BWZTzfcOS374gqnmzYFCwbAkb62WL6/s1600/2015-06-23+19.03.50.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3jo5HO8iXDt4gONS2apOmZgyHC0z38J7pzkFpuR56E3BOjgLoxvDIlSfdoHVMyA0hgLkXwRHV3e3DtkDG6FrdjOFWFMay7xheZsawieFP7Q35N5BWZTzfcOS374gqnmzYFCwbAkb62WL6/s640/2015-06-23+19.03.50.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpkCQ5KB6z-EM_OtkNGlM3I_lsyjSmRKY68EELAS3_RGZ6Yu5YyyAMryFxk9HRppBltzs28BPI1-DLSIN_A1yCjKGVxGtDJ5J2wM6buYyqZpi6PBqjRu295203pMmYe_rSVdQWLPMfP4Mf/s1600/2015-06-23+20.04.57.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpkCQ5KB6z-EM_OtkNGlM3I_lsyjSmRKY68EELAS3_RGZ6Yu5YyyAMryFxk9HRppBltzs28BPI1-DLSIN_A1yCjKGVxGtDJ5J2wM6buYyqZpi6PBqjRu295203pMmYe_rSVdQWLPMfP4Mf/s640/2015-06-23+20.04.57.jpg" width="380" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">eszméletlen jó autentikus élőzenét nyomtak</td></tr>
</tbody></table>
(további képek: <a href="https://www.facebook.com/koffercluj/photos/pcb.429378997244078/429372540578057/?type=1&theater" target="_blank">Kenya-est a Kofferben</a> - ezen épp ottanvagyok! :))</div>
<div>
<br />
Aznap este Balázséknál aludtam, nagyon kedvesek voltak, hazafelé gyönyörködtem egyet az éjszakai városban (azonnal belé is szerettem – utoljára gimis koromban jártam ott pár napra) és Eszterrel beszélgettünk. Másnap bementem Balázzsal nyitni a kávézót, kaptam egy fiiiinom cappucinot:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiPNARnWv9FVzd62rJuK0pOTFRWi1AEGAYzck2CbKr5IXjMjBEDCuG7S55JNggzdrQD5xVIUwKivLqJVbISVbEmkiX248OK3VKHiJo9A9g3i8V_e4gGatw7uSjqYcSMJ7kBFTeJ88dfE-e/s1600/2015-06-24+08.28.21.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiPNARnWv9FVzd62rJuK0pOTFRWi1AEGAYzck2CbKr5IXjMjBEDCuG7S55JNggzdrQD5xVIUwKivLqJVbISVbEmkiX248OK3VKHiJo9A9g3i8V_e4gGatw7uSjqYcSMJ7kBFTeJ88dfE-e/s640/2015-06-24+08.28.21.jpg" width="640" /></a><br />
és begépeltem az előző blogbejegyzésem, amit a Kolozsvárra vezető úton egy lestoppolt autó hátsóülésén írtam, amíg a dugóban ültünk :) Aztán Sanyiék kivittek a buszhoz és utaztam haza, be az irodába. Azért így mégiscsak izgalmasabb volt ez a pár nap! :)<br />
<br />
<b>Június 25</b>-én aztán mentem hazaaaaa! :) Judy várt engem, egy welcome home táblával <3<br />
<br />
Elmentünk egyet kávézni, aztán Dórinál volt egy másfél órás látogatásom (ezúttal nem a babaetetés, hanem a darabok gyakorlása volt a cél), és mentem nagymamámhoz, ahol már ott várt az egész család, szülőstül, unokatesóstul, öcsistül, nagynénistül és újdonsült férjestül. No meg Peti. :) Nekik meséltem, de inkább csak örömködtünk, meg ettem. :D<br />
<br />
<b>Június 26-28</b>. Keszthelyen jártam, aranyat találataaaam! :D<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj74E4ek-r5zzFOmWz5N-EMVR7VSSCqPyDyU1Nd3CH9KcfdTh4JEGyCYALmbsWgdY-c0YhlYbYiVGCn2ovOJ6yt9ImRoNOaOT3QLelwmII2eXQbVxvfjROewemODvcEGSkNkZ4np3_qjEM2/s1600/11217513_999329230099610_7275055508761247822_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj74E4ek-r5zzFOmWz5N-EMVR7VSSCqPyDyU1Nd3CH9KcfdTh4JEGyCYALmbsWgdY-c0YhlYbYiVGCn2ovOJ6yt9ImRoNOaOT3QLelwmII2eXQbVxvfjROewemODvcEGSkNkZ4np3_qjEM2/s640/11217513_999329230099610_7275055508761247822_n.jpg" width="484" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDkWvnxxfOPX9ETw4O_t9ufAAKPgVsimSc2GXmL5cqeYY87xl83SbgTmOc3zXM52ZKlDTKN6zAQWFjLpKiPMHNGHghgKRC69n2kagcGwck-8BjxKNpcRCiqzL4GDLW4Sls0YVcLq8ozFAh/s1600/11049507_999156463450220_1866810503496580783_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDkWvnxxfOPX9ETw4O_t9ufAAKPgVsimSc2GXmL5cqeYY87xl83SbgTmOc3zXM52ZKlDTKN6zAQWFjLpKiPMHNGHghgKRC69n2kagcGwck-8BjxKNpcRCiqzL4GDLW4Sls0YVcLq8ozFAh/s640/11049507_999156463450220_1866810503496580783_n.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
Ha lesz kedvem, majd erről is írok. Megéri! Ez a kórus egy kincs.<br />
<br />
A hónap utolsó két napja maradjon a következő bejegyzések valamelyikére, mert újból Erdély, új fejezet. :)<br />
<br />
Köszönöm a figyelmet! :) :D</div>
Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-25507612462538640772015-06-24T00:12:00.003-07:002015-06-24T03:50:07.745-07:00Tiroli és új kórus<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Rájöttem, hogy nem fog ez olyan egyszerűen menni, mármint a blogírás. Azt már előre tudtam, hogy május-júniusban tele leszek programmal, és májusban tényleg semmire nem is volt időm, de azt nem gondoltam volna, hogy a június még ennél is zsúfoltabb lesz. Tele programmal, megbeszéléssel és értékeléssel, pakolással és utazással… Ezekben a hetekben nem aludtam többet napi 5-6 óránál, mert ha egyszer kivételesen otthon is voltam Vásárhelyen, nem épp egy 0-24 órás programon, akkor gyorsan nekiálltam szolfézsolni Dömével. Heti kétszer 2,5 óránk van benne, és határozottan érezhető a fejlődésem. Ezúton is köszönöm neki (neked), hogy ennyi energiát szánsz rám és tanítgatsz! :) Nem tudok elég hálás lenni érte.</div>
<br />
A hónapom jól indult – Petivel, aztán ahogy elment, már másnap mentem is Szovátára, fél napos (!!) programra. Utazol egy fél napot, hogy fél napot ott lehess… Zérós osztály volt, amit itt, ha jól tudom 3 éve vezettek be (egy tulajdonképpeni előkészítő az első osztály előtt. Így lehet az, hogy 4.-be már 11 évesek járnak.). Picik, sokan voltak és nagyon zajosak, de persze ez a dolguk. Kettéosztottuk őket, 16-17 főre, hogy amíg egyikükkel játszunk, fogócskázunk, ejtőernyőzünk, stb., addig a másik csapattal kötélkerti tevékenységet végezhessünk - egész konkrétan tiroliztunk (csúszópálya). Azon a programon először szerelhettem fel tirolit, és Picur azt is megengedte, hogy én indítsam a gyerekeket. A BT-ben (persze magasabb helyről, magasabb szinten és nagyobb biztonsági foknál) csak azt hiszem felső fokús bátorkodósok csinálhatnak ilyet, úgyhogy irtó büszke voltam magamra. Hát ha még leírom, hogy azóta (legutóbbi szovátai programunkkor) Bellával csináltunk tiroli-mentést is!!!<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPTohvRQBvIyPWbNIObyoCC2ZjsNplQbJaDlIhz7g1sx_S0jPFrAmRCL5hMwTBDRk_bAJf049xrg_sIihA4sOj4kKQDNIGUg20Ew15wxjOEIj5pdE-5gyN4SI5uPfhgCrKYVOcFskMl5Gz/s1600/2015-05-16+19.08.37+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="340" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPTohvRQBvIyPWbNIObyoCC2ZjsNplQbJaDlIhz7g1sx_S0jPFrAmRCL5hMwTBDRk_bAJf049xrg_sIihA4sOj4kKQDNIGUg20Ew15wxjOEIj5pdE-5gyN4SI5uPfhgCrKYVOcFskMl5Gz/s640/2015-05-16+19.08.37+%25282%2529.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a kötélkert kívülről</td></tr>
</tbody></table>
Az egyik gyerek csúszás közben, félúton elakadt. A csigát a karabinerrel (amivel a gyerekhez volt csatolva a rendszer) összekötő heveder valahogy rátekeredett a csiga zárjára és csúszás közben egészen felcsúszott, következésképp a súrlódás megállította. Az én hibám volt, nem is tudom hogy fordulhatott át a heveder, úgy látszik nem ellenőriztem le elég alaposan a feladást. Bellával viszont nem estünk pánikba (szerencsére a gyerek sem, igyekeztünk a nyugtatgatás mellett viccelődni is vele a helyzeten), egész gyorsan kiötöltük a megoldást, hogy fogjuk leereszteni. Bella felmászott hozzám az indító kakasülőre, én magamra kötöttem egy csigát és azt a kötelet, amivel a gyerekek egymást felhúzzák (tulképp mint a repülő mókus, lásd mini videó).<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dzaX8BUGg4lfp3VAnAQrUbI91IycfrTnn970Xsnn6rH2ZjdaCwC8VPbEEoOyqtt7EUKGl3ECp2q7cpA9zP5aQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
Bella a grigri segítségével lassan engedett, mert a csiga miatt rácsúsztam volna a gyerekre, így a felhúzókötél tartott vissza, illetve a grigri. Mikor odaértem hozzá, felemeltem, az ölembe vettem és a (szerencsére pont jó helyen levő) fenyőfára támasztottam a kinyújtott lábam ülő helyzetben, így a gyereket megemelve a drótkötél felé, ki tudtam a csigáját kapcsolni, a hevedert meg kiszabadítani. Aztán, egy kézzel még mindig tartva magam és a gyereket, visszacsatoltam a csigát, pacsiztam a gyerkőccel, aki végre csúszhatott tovább. Aztán Bella jelzett a húzócsapatnak, hogy visszahúzhatnak, a csiga segítségével visszagördültem az indító platformra, Bella lemászott én biztosítottam magam az oszlophoz és kivettem a felhúzó kötél karabinereit. Majd, mintha mi sem történt volna, folytattuk a következő gyerekkel. :D Az egészben a legjobb az volt, hogy annyira nem ijedt meg ettől a szitutól senki, hogy egy korábban betojt gyermek, akit vissza kellett engedni mert nem mert elindulni, még egyszer nekiindult, mert látta hogy nem történhet baj. Ezt nevezzük mi igazi sikernek!!! Ha probléma (sőt, mindkettőnk számára egy teljesen ismeretlen és új helyzet) esetén is tudjuk olyan profin (profi látszattal) végezni a dolgunkat, hogy a gyerekek csak még jobban megbíznak bennünk!! :)<br />
Lehet, hogy a csúszópálya-mentős történetből a bátorkodósokon kívül nem fog senki egy mukkot sem érteni, de ez számomra szakmailag egy olyan meghatározó élmény, hogy muszáj volt elmesélnem. :) Azt nagyon sajnálom, hogy a mentésről nem tudott kép vagy videó készülni, így megmutatni sem fogok tudni sok mindent, de pár kép, hogy néz ki a pálya:<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3BhkufxOdHZBFEgkurfLA-OT4nhQHIgXV-kXzEE34rMzWmRmrvweowoh5QLpzyDg8Un-y07j1g8XAUJIBlclSKQXxhdWw8NfsCEu8vZPlj5pyNZK4U3EYhsf_XeSdeybnY08rHf899IE8/s1600/2015-05-07+11.54.46+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3BhkufxOdHZBFEgkurfLA-OT4nhQHIgXV-kXzEE34rMzWmRmrvweowoh5QLpzyDg8Un-y07j1g8XAUJIBlclSKQXxhdWw8NfsCEu8vZPlj5pyNZK4U3EYhsf_XeSdeybnY08rHf899IE8/s640/2015-05-07+11.54.46+%25282%2529.jpg" width="412" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">indul a kismókus</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghfYEdgcIXPJrQiy1ijnZZn3LdHc9OccC8O8yvbvA3NNStkuYfDGulMuTwuvVChyrU0mARAGuO-54dkqBGscEtaTwkqhlAX4ifsERbt135QSTxPA7qz51PbbdFKMlH-vGMixVZQwncvbHH/s1600/2015-06-03+10.24.33+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghfYEdgcIXPJrQiy1ijnZZn3LdHc9OccC8O8yvbvA3NNStkuYfDGulMuTwuvVChyrU0mARAGuO-54dkqBGscEtaTwkqhlAX4ifsERbt135QSTxPA7qz51PbbdFKMlH-vGMixVZQwncvbHH/s640/2015-06-03+10.24.33+%25282%2529.jpg" width="404" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">húzócsapat felülnézetből</td></tr>
</tbody></table>
<div>
<div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcN5O7iAV37s-ZRTiyfiDUkqOpbu8391kt1GtpwFxGFI_XWI3thxBpUaj6QEr8QIGJ3eH4JgSpWWnJRBFQymgySJBaRALOyHoGWUREpZfJmuvjWGrIbHYVN4C7IDz68D64-UR81oh0r0wI/s1600/2015-05-07+11.56.23+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="237" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcN5O7iAV37s-ZRTiyfiDUkqOpbu8391kt1GtpwFxGFI_XWI3thxBpUaj6QEr8QIGJ3eH4JgSpWWnJRBFQymgySJBaRALOyHoGWUREpZfJmuvjWGrIbHYVN4C7IDz68D64-UR81oh0r0wI/s400/2015-05-07+11.56.23+%25282%2529.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">valaki épp csúszik!</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A félnapos program napja inkább más miatt volt meghatározó számomra. (a mentést nem akkor, hanem egy két héttel későbbi programon csináltuk, 4.-esekkel!) Ahogy befejeztük a programkóstolót (magunkban így neveztük el, hiszen fél nap alatt semmi lényegeset nem lehet elérni azon túl, hogy szórakoztatod a gyerekeket, meg a tanárnőt megfogod, hogy visszahozza őket legközelebb hosszabb időre), pakoltunk, kocsit mostunk és mentünk fel Vásárhelyre. Erről azért egy képet mellékelek, persze azért nem a melltartósok közül, mert nyilváán kihasználtuk, hogy csak csajok vagyunk :D</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhe1kqTQB4AcnP7oZIIc4ZxcA88WWI3cdLIZ-VJ1ZwTVTInLigAIZvgqAXWkv1cGbdKxnYyrEdD9F1-tElCk57sDpCsnWb9SID_Ghln_BGBD5j8A7JBqdqhAdU7jwubwstqQ6Y0L73MQrlT/s1600/2015-06-03+15.04.58.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="379" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhe1kqTQB4AcnP7oZIIc4ZxcA88WWI3cdLIZ-VJ1ZwTVTInLigAIZvgqAXWkv1cGbdKxnYyrEdD9F1-tElCk57sDpCsnWb9SID_Ghln_BGBD5j8A7JBqdqhAdU7jwubwstqQ6Y0L73MQrlT/s640/2015-06-03+15.04.58.jpg" width="640" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
Beültünk enni-limonádézni és beszélgetni, aztán én rohantam haza átöltözni, mert egy Yuppis barátnőm meghívott a koncertjére estére. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a kórus nekem AZ a kórus lesz :) A Nagy István Kamarakórust Kovács András dirigálja már 25 éve, egy ifjúsági vegyeskar, most épp 16-an énekeltek, végig népdalfeldolgozásokat. Szinte szóról szóra ugyanolyan kórus, mint a mienk, csodás és egységes hangzással, és ami a legszimpatikusabb volt, hogy a kórustagok szemében élet volt, szájukban mosoly bujkált és apai szeretettel néztek a karnagyukra. úgyhogy nem restelltem a végén odamenni megkérdezni, nem lehet-e csatlakozni. :) Ágnes már aznap írt, hogy jövő hétfőn szeretettel várnak a próbán. :)</div>
<div>
Tudtam, hogy rosszkor indulok, mert ők is nyári szünetre készülnek, ráadásul a következő 4 próbájukból csak egyen tudtam részt venni (azt is úgy, hogy kisírtam, hadd menjek ki csak este a programra), de megérte!! A hétfői napot az irodában töltöttem, utána a nagy pakkal felszerelkezve mentem kóruspróbára, a Kultúrpalota egyik termébe (elég impozáns hely!). </div>
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuDF9tlAyAFcAJuZL-Ja3RXxMcro4Sb5lOzJoE5oXJ9dJ320sWFFtfWq3vHs0NOKr3NVVYMGzgg4xQj3K01l0GMeTy4MHhl6Se0P3pS2u3vnvUHFkoFm8JeCtjisxsiFueDeKbm0kzh6Kv/s1600/2015-05-05+18.03.30.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuDF9tlAyAFcAJuZL-Ja3RXxMcro4Sb5lOzJoE5oXJ9dJ320sWFFtfWq3vHs0NOKr3NVVYMGzgg4xQj3K01l0GMeTy4MHhl6Se0P3pS2u3vnvUHFkoFm8JeCtjisxsiFueDeKbm0kzh6Kv/s640/2015-05-05+18.03.30.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kultúrpalota</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMtnUAF11jk8MgKgtPf8td0YXkXHSPusNFR6c6z7v7GyTCrkFRjde6KwxqKp8AK0Fw3lCiAYMyN1wR2b_TrWp_XG7lnwKcKYp4pA7RjvSAb8TCyQ2Am84Qyeb22dpyix8VoJiXhhi4RAaN/s1600/2015-06-03+19.08.15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMtnUAF11jk8MgKgtPf8td0YXkXHSPusNFR6c6z7v7GyTCrkFRjde6KwxqKp8AK0Fw3lCiAYMyN1wR2b_TrWp_XG7lnwKcKYp4pA7RjvSAb8TCyQ2Am84Qyeb22dpyix8VoJiXhhi4RAaN/s640/2015-06-03+19.08.15.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nagy István Ifjúsági Kamarakórus</td></tr>
</tbody></table>
<div>
<div>
A karnagy bácsi nagyon kedves volt, kérdezgetett hol és mióta éneklek, és gyorsan találtunk is pár magyarországi közös karnagy ismerőst. Az elején megegyeztünk, hogy próba végén megénekeltet, és már adta is kezembe az előre elkészített kottacsomagot… Nagyon meghatódtam! :) Azon a próbán viccesen kevesen voltak, szesszió lévén (vizsgaidőszak) csak rajtam kívül 6-an voltak jelen. Szerencsére ebből 3-an az altból :) A maradék 3 ember 1-1 szólamot képviselt, de (és ebből azért még van mit tanulnunk, kedves félénk Insanások..) egyikük sem sírt hogy ő most egyedül kell boldoguljon… Az volt a természetes, hogy nyomták egyedül is. Elég magasszintű hozzáállás!! Nagyon tetszik, egy olyan kórus biztos nem elégítene ki, ahol nincs elég nagy kihívás. Egy számomra ismeretlen népdalt énekeltünk, és mivel két oldalról hallottam ÉS!! mivel már valamilyen szinten megtanultam kottát olvasni, ment a velük éneklés. És mivel azért még mindig a fülemre támaszkodom legnagyobb százalékban, harmadik éneklésre meg is tanultam. A tanár úr elismerően bólogatott néha, mert bár 4-en voltunk altok, merem állítani, hogy az én hangom legalább annyira kihallatszott, mint a többieké. Volt, hogy egy részt csak én énekeltem, mert a többi mind pont együtt akadt el :D Végigénekeltünk vagy 6-7 darabot a próba alatt (a szerdai koncert repertoárjából, mert ők most vasárnap a kolozsvári rádióban ugyanazzal léptek fel). Ha lesz módom, majd be is scannelem a kottákat Csabi, hogy legyen miből szemezgetni :) Mivel vannak köztük helyi népdalok is, biztos vagyok benne hogy még számodra is tartogat újdonságokat :) A próba végén aztán vártam a kikérdezést, de csak nem érkezett. Déja vu-m lett: annak idején úgy kerültem be a kórusba, hogy drága karnagyunk már az első próba alatt látta rajtam, ez így oké lesz. Úgy legyen! ;) </div>
<div>
Összességében nagyon megszerettem a hozzáállásukat, a karnagy stílusát és a dalokat is. Élvezet lesz ide járni szeptembertől, már nagyon várom!! </div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
(a ráadás szám...ismerős? :))</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dw_WMAZusDz33v999hQwGysRgfLeRcZf3HhtHcVeXJW7dBN9VyodCRXN5yGuxis5vA1w5nXaqBkfWtl3nGB' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Addig is, míg el nem jön az ősz és elvonón vagyok a kóruséneklésből, éneklek heti kétszer Dömével, és tanulgatom Vox Insanás darabokat, hogy ne maradjak le nagyon. Annyira nagyon hiányoztok!!</div>
<div>
<br /></div>
</div>
</div>
Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-7607307402909903222015-06-04T07:00:00.002-07:002015-07-05T01:49:35.412-07:00Eltelt az első hónap<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYSnDd5X6X1r1drn5Amh1rkIPodco6I1UlM-inl_ZBKzSp4a0F_vlE9Q_aFNi3CePJ60juqQp54XncatIFcOoECF0IGJIzQP83RMTCbJuDnX8m1LYXOLIEfY4Lk8ZDmNeYAk20gjhZPAy4/s1600/IMAG2997.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a>
…és annyi mondanivalóm van! De olyan kevés idő hogy mindezt leírjam :P<br />
<br />
Ha azt mondom, kevesebb időm van, mint otthon szokott, ki hiszi vajon el? :D Pedig igaz, mióta itt vagyok, az első tulajdonképpen szabadnapom az volt, mikor Peti érkezett, és ez tartott is 3 napig. Nem mondom, hogy nem volt csodás!! Mini-holiday a nagy nyüzsgésben, sétálgattunk, bicajoztunk, piacoztunk, főztünk és pizzáztunk, na meg ettünk fagyikelyhet, voltunk sörözni és icipicit városnézni is. Tökéletes pihenés volt! :))<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4lKCvlF6bBdupDaboMmTrQRrd2UuMtng8BfvPHamxBei9QAWo7WazC9zpzMKxGOe6tcA7qK8Bw3cchFQm6fUhBVPZHjZeoE5FQh1q-ubUv3byto-FTZ-fHWQf_XdH0Rslds3cTKRQP_64/s1600/IMAG2988.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4lKCvlF6bBdupDaboMmTrQRrd2UuMtng8BfvPHamxBei9QAWo7WazC9zpzMKxGOe6tcA7qK8Bw3cchFQm6fUhBVPZHjZeoE5FQh1q-ubUv3byto-FTZ-fHWQf_XdH0Rslds3cTKRQP_64/s640/IMAG2988.jpg" width="379" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a nyolcszázadik kép, amin végül nem hunyorog Peti (állítólag :P) </td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_lsFSFX9q-occRPK3IjotoXXOsZlYUZKa3dsPHQUlEMXk7iYwf542-V4aD29pVecSuBdouTyt1kxPJRcoONSPk7zPrsnVNWWnaALc0vFIUiPCsDMxUF_6qR4qA_y-eF7d05l9wSmp8UQN/s1600/WP_20150601_18_04_21_Pro.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_lsFSFX9q-occRPK3IjotoXXOsZlYUZKa3dsPHQUlEMXk7iYwf542-V4aD29pVecSuBdouTyt1kxPJRcoONSPk7zPrsnVNWWnaALc0vFIUiPCsDMxUF_6qR4qA_y-eF7d05l9wSmp8UQN/s640/WP_20150601_18_04_21_Pro.jpg" width="355" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a legfinomabb jegeskávé, amit valaha ittam!!</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_39J1O-aTZT7w7yWLVIVVOw28ieP8Me7gilbyvpSX665d7RB5Z7B2QaZDUY6RyIWNWr8vU6E7jnRLFc4fmpeTZCe-GcUF4DvZbIoHYTaPV2-1AtSFyJ_16Ayba-YMpAdSmyWwqRh6ZLN2/s1600/WP_20150531_20_24_08_Pro.jpg" imageanchor="1" style="display: inline !important; margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_39J1O-aTZT7w7yWLVIVVOw28ieP8Me7gilbyvpSX665d7RB5Z7B2QaZDUY6RyIWNWr8vU6E7jnRLFc4fmpeTZCe-GcUF4DvZbIoHYTaPV2-1AtSFyJ_16Ayba-YMpAdSmyWwqRh6ZLN2/s640/WP_20150531_20_24_08_Pro.jpg" width="480" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">szelfie-man :D</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYSnDd5X6X1r1drn5Amh1rkIPodco6I1UlM-inl_ZBKzSp4a0F_vlE9Q_aFNi3CePJ60juqQp54XncatIFcOoECF0IGJIzQP83RMTCbJuDnX8m1LYXOLIEfY4Lk8ZDmNeYAk20gjhZPAy4/s1600/IMAG2997.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYSnDd5X6X1r1drn5Amh1rkIPodco6I1UlM-inl_ZBKzSp4a0F_vlE9Q_aFNi3CePJ60juqQp54XncatIFcOoECF0IGJIzQP83RMTCbJuDnX8m1LYXOLIEfY4Lk8ZDmNeYAk20gjhZPAy4/s640/IMAG2997.jpg" width="380" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">...és megtaláltuk a legfinomabb pizzázót is. Vagy csak nagyon éhesek voltunk? :)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Nem is tudom most hol kezdjem vagy folytassam, mert eddig soha nem kronologikusan írtam, és szerintem most is össze-vissza fogok ugrálni. De remélem így is követhető lesz majd :)<br />
Azt hiszem most csak úgy általánosságban írom le hogy telt az első hónapom, különösebb sztorizgatás nélkül, hogy átlássátok, mennyire más nekem itt, mint otthon volt. Hogy hogy telik egy hetem. Hogy nincs is olyanom, hogy „hetem” :)<br />
<br />
<b>Április 30.</b> – megérkeztünk késő este Petivel, beszámolót már írtam is róla akkortájt<br />
<br />
<b>Május 1-3.</b> Szováta, mélyvíz: program egy román csoporttal. Erről is írtam már bejegyzést :)<br />
<br />
<b>Május 4-5.</b> iroda, Vásárhelyen. Címszavakban: bankkártya-ügyintézés, román SIM-kártya intézés, irodával és irodai kollégákkal megismerkedés és egy kétórás városnéző séta Orsival, ami alatt gyakorlatilag minden fontos helyet megnéztünk itt :)<br />
<br />
<b>Május 6-8.</b> Szováta, magyar másodikosok. Imádtam őket! Az első olyan csoportom, akiket értettem is, úgyhogy rögtön volt kötődés is hozzájuk :) Csütörtök este aztán, mikor elmondtam, hogy másnap nekem korán reggel el kell mennem, nem tudom megvárni a programjuk végét, puszikkal meg ölelésekkel köszöntek el :))<br />
<div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjSgtxPwTgLG151izBMxXGeIeQ_SzNL2KTEtE9bBBFTgWuFj-9gkpzS3nOjCIXDxE3t6sJTf-x3BJf2rtJMh7vYJrBxoU4LbQ8HqFbmAtXbU6bqcPIlA7YO9s-pMGmEr9iesTTG8P_SRD-/s1600/2015-05-07+19.24.51.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="379" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjSgtxPwTgLG151izBMxXGeIeQ_SzNL2KTEtE9bBBFTgWuFj-9gkpzS3nOjCIXDxE3t6sJTf-x3BJf2rtJMh7vYJrBxoU4LbQ8HqFbmAtXbU6bqcPIlA7YO9s-pMGmEr9iesTTG8P_SRD-/s640/2015-05-07+19.24.51.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">és milyen jót fociztunk!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<b>Május 8-10.</b> Yuppiiii :) Sajnos idén úgy alakult, hogy le kellett mondanom minden 10 napos táborozós lehetőséget, mert nem sejthettem, mennyire fogok ráérni nyáron, de Zsuzsának (Yuppi táborvezető) és a táborvezető helyettes manóknak köszönhetően mégis részt vehettem a felkészítő hétvégén (VígEnd). Ráadásul mint evezős csoportvezető manó, úgyhogy véégre megint vízen lehettem és egy kis maroknyi csapattal ötletelhettünk a nyári programokon és ismerkedhettünk meg a mezősályi táborhelyen levő hatalmas tóval és benne rejlő lehetőségekkel. Kevesen tudtak eljönni a leendő evezős manók közül, de akik igen, azok nagyon ügyesek és lelkesek voltak, nem féltem őket majd a programjukon. ;) Az a hétvége ooolyan csodás volt!! Egy csomó barát és napsütés és végtelen röpizések a szünetekben, na meg a trambulin (ami Dávid nélkül persze nem volt az igazi :P), és végig mezítlábazás… Ennél jobban nem is indulhatott volna az erdélyi tartózkodásom. :)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOvL_u1GdGGoMKiJjclv5zLkm4JfjuMnkmNBPDj0Tp0v8ww9fNUQD40RivwSpQbalhUdqlxb6zTtveNg17tnTdXGSR0_FwQBIL1am5K1cEGYF7QzposEs8qYmBCJuRnfrx4Zpgdbo09_nF/s1600/11267888_898996583490059_2540924601743677338_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOvL_u1GdGGoMKiJjclv5zLkm4JfjuMnkmNBPDj0Tp0v8ww9fNUQD40RivwSpQbalhUdqlxb6zTtveNg17tnTdXGSR0_FwQBIL1am5K1cEGYF7QzposEs8qYmBCJuRnfrx4Zpgdbo09_nF/s640/11267888_898996583490059_2540924601743677338_o.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Yuppi idei önkéntescsapata <3</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<b>Május 11-13.</b> ismét Szováta, román csoport, de szerencsére már egyetemisták, akik többé-kevésbé értik is az angol nyelvet. Ketten még magyarul is tudtak! Áá, nagy nőcsábászok ezek a fiúk! :D Imádtam őket! De tényleg, nagyon felszabadult 3 napunk volt együtt, hosszú túrával, patakátkeléssel (majd egy részletes posztban ezeket mind-mind leírom) és esti tábortüzezéssel.<br />
<br />
<b>Május 14.</b> iroda, Vásárhelyen. Kiértékelők felvitele és kiértékelése. Egy nap, amikor van időd munka után mosni! :D Sőt, aznap még a városi uszodát is felfedeztük Katával (annyira belejöttem a nonverb-be, hogy egy helyi öreg bácsikától mutogatva kérdeztem meg, merre van az uszoda :D). Nagyon jól esett végre másfaját mozogni, mert bár túrázunk mi heti párszor, de azt a test hamar megszokja és többre vágyik :)</div>
<div>
<br /></div>
<b>Május 15-17.</b> ismét Szováta, ismét magyar gyermekekkel! Egész pontosan családos program volt (na, erről is fogok még írni bővebben). Mivel reggeltől estig szakadt, Barnával a többnyire 3.-os korú gyerekekkel tartottunk egésznapos esőprogramot. Aki BT-s, tudja, hogy az esőprogram mindenki rémálma :D No hát az OB-nál meg amúgy sem szokás félni az esőtől (lásd múltkori bejegyzésem), de mi elrontottuk ott, hogy délelőtt kivittük a gyerekeket tájékozódási programra, ott szarrá áztak, és a szülők már nem engedték ki őket délután újra. Pedig esküszöm a gyerekek mentek volna úgyis!! Ők vágytak a szabadban mozgásra, a túrázásra, kérdezték is folyton de miért nem megyünk… Na mindegy, tanulásnak nagyon jó volt, rájöttem hogy egész bő a játékrepertoárom és hogy a gyerekek nagyon tudnak élvezni egy csomó mindent, ha ügyesen adod elő nekik :)<br />
<br />
Vasárnap este: ezt külön kezelem, mert itt Vásárhelyen OB szülinapoztunk Ádáméknál (ügyvezető) :) Csodaszép kis kertjük van, ott sütögettünk-piknikeztünk-sütiztünk, Iringó (felesége) hangulatos díszítései és ötletes étel-tálalásai pedig kifejezetten ünnepivé tették a hangulatot :) Nagyon jól éreztem magam, jó fej kollégákkal dolgozhatok szerencsére, akikkel a munkán kívüli találkozás is élmény. :)<br />
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0HE1issFEV42eFpUa1wQdIMMgxPBvLoeNk14i67Tv8OOjPvI5UUPAiCVABVKCMiTiOEbfPE9Fm_Aul4F3zsZ6GzgPrzAFMQy5Sn8Np6rf6lAYH-fWMMxWVwCYvTv4BSmK9o8OWlRj6yZt/s1600/2015-05-17+19.43.31.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0HE1issFEV42eFpUa1wQdIMMgxPBvLoeNk14i67Tv8OOjPvI5UUPAiCVABVKCMiTiOEbfPE9Fm_Aul4F3zsZ6GzgPrzAFMQy5Sn8Np6rf6lAYH-fWMMxWVwCYvTv4BSmK9o8OWlRj6yZt/s640/2015-05-17+19.43.31.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a csodaszép kert</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJyl1qk9VVlkoXJiQxvxwnkNBu8haciPUc4RRLQ81vLHCQ5DQO3pwYwTbcajoahzWmFkUCM2w_xgTJIdTgAMlKbo-tXPiMUqYNB4ZONEMdH8i_rQTIjBZsImq4wLwVCxrayFIaFAvcjxzP/s1600/11329784_978604665484529_3776813031162773792_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="387" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJyl1qk9VVlkoXJiQxvxwnkNBu8haciPUc4RRLQ81vLHCQ5DQO3pwYwTbcajoahzWmFkUCM2w_xgTJIdTgAMlKbo-tXPiMUqYNB4ZONEMdH8i_rQTIjBZsImq4wLwVCxrayFIaFAvcjxzP/s640/11329784_978604665484529_3776813031162773792_n.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ünnepeltek (balról jobbra): Éva, Iringó, Ádám, Lara</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<b>Május 18-21.</b> iroda, Vásárhelyen. Be kellett hozni a lemaradást e-mailekből, kiértékelő felvitelből és program beszámolóból – minden program után a résztvevők egy kétoldalas programkiértékelőt töltenek ki, az oktatóknak pedig részletesen le kell írni a hétvége menetét, a gyakorlatokat amiket csináltunk, mit hogyan vettek, milyen volt a csoport elvárása és ez hogy teljesült, és egymásnak is adunk benne visszajelzéseket. Szerintem nagyon hasznos, főleg egy olyan csoportnál, akik már jártak itt, hogy milyen jellegű feladatokra vevők és miket nem érdemes elővenni, mert már csinálták. Nem utolsósorban az oktatói feedback pedig mindennél többet ér(ne) a személyes fejlődésben! Ezen kívül minden programról töltünk fel 8-10 képet a Facebook oldalunkra egy pár sor kíséretében, hogy a résztvevők kicsit újra átélhessék, az oldal kedvelői pedig kicsit bepillantást nyerhessenek a programokba. Feltöltöttük a nyári programokat is a közös OB-s naptárba, és szembesültünk vele, hogy júniusban nem fogunk pihenni. :D<br />
<br />
Hétfőn és kedden a kis itteni projektem vette el a délután-este nagy részét (egyelőre még csak kevesen tudnak róla, de egy naaaaagyon kedves ismerősöm jóvoltából elkezdtem egy olyan területen fejleszteni magam, amiben nagyon le voltam maradva, és imádom!! A legjobb tanárom van, mindenkinek csak ajánlani tudom! :D Ha valakit érdekel mi az, persze úgyis megírom hogy szolfézst tanulok :D :D). Na meg a bicajjal való gondok, mert tönkrement egyik pillanatról a másikra. Aztán megjavította Lehel (kollégám) és bár azóta mégegyszer szétesett, de már nem olyan durván és Peti mikor most itt volt, azt is megcsinálta. Meg a csöpögő csapot. Meg kicserélte a kiégett (mit kiégett, kirobbant!) villanykörtét, amihez nem mertem hozzányúlni. Mire nem jók a pasik. :P<br />
Közben elkezdtem piacra járni és friss alapanyagokból főzni. Olyan kajákat gyártok, hogy magamon is meglepődöm! Nyamiiiii :)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrJVPT6FQHmtrvt1WQNvb7oYDUxuEKbfrXRMuHArdJU1qwFPx8lyniHR_LEmCGMKkRoH53rAN3L7trCSo7iaK0dOm2Pucifm6ey9r3ACOmCbTtGQXY7qvByS4T5zoeu1BIaFVjfV-VGOxT/s1600/gyakorl%25C3%25A1s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="312" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrJVPT6FQHmtrvt1WQNvb7oYDUxuEKbfrXRMuHArdJU1qwFPx8lyniHR_LEmCGMKkRoH53rAN3L7trCSo7iaK0dOm2Pucifm6ey9r3ACOmCbTtGQXY7qvByS4T5zoeu1BIaFVjfV-VGOxT/s400/gyakorl%25C3%25A1s.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">mivel kajákat nem fotózok, érjétek be a magánórám házijával :)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Szerda reggelemről sokan olvastatok már, a mosógép-mizériával, de a napom egész szépen fejeződött be :) Este Kati kollégámék esküvői utópartiját tartottuk a Maros-parti Sörpatikában, köményes pálinkával és szalmakrumplival :) (Olyan helyes némelyik elnevezésük!!) Aztán Izával még elsétáltunk a Weekend telepre, beszélgettünk és csúszdákat bámultunk a sötétben, és arról fantáziáltunk, hogy nyáron kimegyünk oda éjszakai fürdőzni :D Lágy szellő fújt és tücskök ciripeltek és boldognak éreztem magam.<br />
<br />
A szülinapom volt a héten a legzsúfoltabb nap (természetesen), úgyhogy ha valakinek még nem válaszoltam, bocsiiii, az azért van, mert annyi minden történik, hogy még nem volt időm nagyobb lélegzetvételű reakcióra, a rövid kösziket meg már kiosztottam azoknak, akiknek annyit szántam. :P Persze, mindig a legfontosabbak maradnak hátra, tudom én hogy ez nem szép, de remélem ismertek annyira, hogy ezt tudjátok és vártok mert megéri! :))<br />
Munka után Katával megint elmentünk úszni, isteni volt, nagyon jól esett!! Petivel szoktuk emlegetni Zoli híres mondatát, amit akkor érzünk, ha épp minden klappol, ha egyszerűen tökéletes a pillanat, hogy „Hát élet ez?” No, ezt az úszás közben elég intenzíven éreztem!! :) Finom víz, testmozgás, kevesen voltak, lágy zene szólt, a nap megsimogatott a nyitott ablakokon keresztül…<br />
Aztán átmentünk Tündéhez (ezek a nevek sokszor fognak előfordulni, mert mind kollégák – oktatók vagy irodaiak – és velük leszek legtöbbet :)), hogy megtervezzük a hétvégi programunkat az ismét csak román csoportunkkal. :D Már nem is bosszankodom. Kihívás! Tündénél aztán egész késő estig ott ültünk, nagyon finom házi zakuszkát és sajtot ettünk, a kertjéből származó citromfű-teával, és kidolgoztunk egy egész kis pofás programot. Olyan helyes kis háza van, pedig egész a központban lakik!<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-mqgjZEe8-CAxc61AwglLjRJOKFUq5dFHhIBP36EPMeyA_9D8sYrHFrWbAZPnAvuRwnnFfICvVTcq6bcfGaO2B_WM9UYzRmAOWVtz6YXq72L5MZrmzWmxitnXvZN3aBcLz85xkKLIvcBS/s1600/2015-05-21+18.14.39.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-mqgjZEe8-CAxc61AwglLjRJOKFUq5dFHhIBP36EPMeyA_9D8sYrHFrWbAZPnAvuRwnnFfICvVTcq6bcfGaO2B_WM9UYzRmAOWVtz6YXq72L5MZrmzWmxitnXvZN3aBcLz85xkKLIvcBS/s640/2015-05-21+18.14.39.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">terülj-terülj asztalkám Tündénél</td></tr>
</tbody></table>
<div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Május 22-24. </b>Szováta, 7.-es román csoport. Lehellel voltam párban, és mondhatom, ez volt eddig a legjobb programom. Álomcsoport és Lehellel is nagyon-nagyon jól kijöttünk, gyorsan egymásra hangolódtunk. Erről biztos írok még egy külön posztban, mert ez a csoport megérdemli!!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Május 24</b>. ebéd után aztán Katával felkerekedtünk, hogy átutazzunk a Prahova megyei Predealba (illetve ő Bustenibe), a kötelező EVS-es térningünkre. Az OAT (on-arrival training) ismét külön poszt lesz – bocsi – ezek csak teaserek :D Megismertem egy rakat csodás embert, tiszta multikulti hangulat, dánok, lengyelek, osztrákok, spanyolok, portugálok, törökök, olasz szobatárs lányzó és a román térnerek, rengeteg nevetés és új barátságok. És természetesen sok-sok hasznos gyakorlat, elgondolkodtató feladatok, személyiségfejlődés, és új infó az EVS-el kapcsolatban!</div>
<div>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVgyvFJyx-E0MG-e8Q9Yhm1RoMwf6z_ZhIMpDMhwrCY5jkBlNJBJNqFOF1UuE2XuhchekHegb93xchl-X-E8f-BxFghQOs8Ps8KaYBCNh9yuD0o0X3Wxug6DqLT9_mwdrQRcVf9qVzJKUY/s1600/WP_20150529_17_49_01_Pro.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVgyvFJyx-E0MG-e8Q9Yhm1RoMwf6z_ZhIMpDMhwrCY5jkBlNJBJNqFOF1UuE2XuhchekHegb93xchl-X-E8f-BxFghQOs8Ps8KaYBCNh9yuD0o0X3Wxug6DqLT9_mwdrQRcVf9qVzJKUY/s640/WP_20150529_17_49_01_Pro.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Crazy EVS (vagy disgusting EVS?? :D)</td></tr>
</tbody></table>
<div>
<b>Május 30-</b>án aztán hazatértem Vásárhelyre a közel egy hetes „nyaralás” után (hiszen bár feszített tempó volt, mégis egy csomó szabadsággal és nem én főztem, nem kellett takarítani, stb. :D) és negyed órával utánam érkezett Peti. A hazatértemről majd megint mesélek az OAT-s bejegyzésben, mert vicces volt :D A Petivel töltött három napomról pedig már beszámoltam röviden :) </div>
<div>
<br /></div>
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9ZTxdpeuq4hNYmR_30YM3IqWcxwk_5Hs1x-_gdaLC16D9BQH4Se76sjBD1Qdu1MKK584F__OKs4A_JLQPouWLzRdAeEeYEhaNY3fcq0f_md2VqToh5DmrNCvZEAGcw6-6IPbV0z0WVVwA/s1600/WP_20150601_19_10_34_Pro.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9ZTxdpeuq4hNYmR_30YM3IqWcxwk_5Hs1x-_gdaLC16D9BQH4Se76sjBD1Qdu1MKK584F__OKs4A_JLQPouWLzRdAeEeYEhaNY3fcq0f_md2VqToh5DmrNCvZEAGcw6-6IPbV0z0WVVwA/s640/WP_20150601_19_10_34_Pro.jpg" width="355" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">egész belejöttünk a szelfibe :)</td></tr>
</tbody></table>
<div>
<br /></div>
<div>
Azt vettem észre, hogy tele van szmájlival a poszt! Hát, így érzem én magam.</div>
<div>
:)</div>
Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-57547696784661518572015-05-20T13:45:00.001-07:002015-05-20T13:45:45.018-07:00Közlekedés<br />
Az autósokat kis országunktól keletre gondolom sokaknak nem kell bemutatnom. Mennek mint az állat; ha épp szembejön valaki - mert ők már kilométerek óta a szemközti sávban mennek - egy kormányrántással visszatérnek a saját sávjukba; kanyarokban padlógázzal hajtanak; a zebrán pedig kielőznek, ha megállsz átengedni valakit (tisztelet a kivételnek! De én a kis jól megszokott budapesti rutinjaimmal többször kaptam már szívrohamot). Idefele úton is akadtak cifra helyzetek: egyszer dupla záróvonalnál úgy előzött egy autó a szembe jövő sávban, hogy előlünk csak az utolsó pillanatban húzódott vissza a saját oldalára. Hatalmas fékcsikorgás és nagy levegők – na, ekkor azért Peti is megengedett magának egy 5 szóból álló szitokáradatot :D<br />
<br />
Az egész országban alig van autópálya (az is többnyire Bukarest környékén), de szerencsére a Magyarországról érkezők is élvezhetik ezt a luxust kemény 50 km-en (Autostrada Transilvania, A3), Gyalu és Aranyosgyéres között, Kolozsvár és Torda elkerülő szakaszon. Az autópálya felhajtó már maga a gyönyör: az 52 km-ből kettőt erre szántak :D Megadják a módját. Képet sajnos nem tudok mellékelni, de lementettem a google mapsről: kétszeres, önmagába visszaforduló hurkot kell elképzelni. Tényleg hülyeség lett volna kisívben jobbra.<br />
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF_rfycr30AnRPY7rkezBI7O07xq1pOwwN6FwDRL5iz41qYejgbLi7KifM08Nt6faYzTY_UQwY3kGRCqaVXxiYqeKKiv6Q1MEyD-OJaDEGCgolvtsdB-CeToJp-en9COVYGzos12OKhRUt/s1600/A3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="231" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF_rfycr30AnRPY7rkezBI7O07xq1pOwwN6FwDRL5iz41qYejgbLi7KifM08Nt6faYzTY_UQwY3kGRCqaVXxiYqeKKiv6Q1MEyD-OJaDEGCgolvtsdB-CeToJp-en9COVYGzos12OKhRUt/s320/A3.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Az útjelző táblák a megszokottak, kettő (számunkra) fura akadt: a tehenes és a fekete pontos. Ez utóbbiról megtudtuk, hogy baleseti gócpontot jelöl, a tehén pedig egyértelmű: itt nem kiugráló szarvasokra meg mókusokra lehet számítani, hanem ráérősen a főúton átkelő tehenekre. Nekik nem sürgős, neked se legyen az!<br />
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVqksM87QnJfemqZboWsJ6CN4FbxbXCiJh_jrPIzp3TeNDbxA58uMpAM3zEtPwiU1l4OozPzw73YzFxPqTfGowpvXoRuB8t8U2yXE0mNxHq75aF3D14jlm6xqUBo06k8sb-a6gSDsesrWP/s1600/pont.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="171" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVqksM87QnJfemqZboWsJ6CN4FbxbXCiJh_jrPIzp3TeNDbxA58uMpAM3zEtPwiU1l4OozPzw73YzFxPqTfGowpvXoRuB8t8U2yXE0mNxHq75aF3D14jlm6xqUBo06k8sb-a6gSDsesrWP/s200/pont.JPG" width="200" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVRVwhuHM6hW90a5Nf8vG-o51r3s-sk3iWnrsDMda7VIhYhJbBQg5jqYP2zxxeWK34N27MBj59FhD_8PxQjstrHo8rgdulsQrQghv7P4mSabQnjWNFtVfs85nZ7E2h5tmOkSGWeYQhLeDN/s1600/cow.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; display: inline !important; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVRVwhuHM6hW90a5Nf8vG-o51r3s-sk3iWnrsDMda7VIhYhJbBQg5jqYP2zxxeWK34N27MBj59FhD_8PxQjstrHo8rgdulsQrQghv7P4mSabQnjWNFtVfs85nZ7E2h5tmOkSGWeYQhLeDN/s200/cow.jpg" width="200" /></a><br />
<br />
Nem szoktam érteni, miért szidják olyan sokan a budapesti tömegközlekedést, mert sok viszonylatban elég jó minőségű. Van, hogy késik, előfordul, hogy kimarad, de öt perc múlva akkor is jön valami, amire fel tudsz szállni (nagy átlagban – én például külvárosiként 20 percet szívtam egy ilyen esetben, úgyhogy 5 perc alatt kuss.) Kiváló az éjszakai közlekedés, egyre pontosabbak a menetrendek, és mióta Futár van, még a kijelzőkön is megjelenik mikor érkeznek a járatok. Igen, sokszor dugó van meg útlezárás meg baleset – de ez a városfejlesztésnek és az autóknak sokkal nagyobb részben köszönhető azért, mint a BKV-nak… Nem utolsósorban pedig úgy gondolom, hogy még mindig pénztárcabarát a budapesti havi bérlet ára. Ilyen szolgáltatást sehol nem kapsz ennyi pénzért. Ha olcsóbb, akkor annyival szarabb is, ha viszont német minőségű, akkor egy magyar keresettel megfizethetetlen. Egyébként is miért akarjuk mindig a nyugathoz mérni magunkat? Miért nem a lehetőségekhez és az adottságokhoz képest akarjuk kihozni a legjobbat?<br />
<br />
Szívem szerint minden elégedetlenkedőt elküldenék Vársárhelyre közlekedni kicsit. Nem, ez nem a legrosszabb, itt még viszonylag jól szervezett a rendszer. Egy budapesti viszont kapásból azt gondolná, hogy megérkezett a balkánra.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8xgb7CS5wCMomRhFSvF6dze9xBZb6wI9rjR4LlqrSzHDGASiZCmRXR0ipmv-H5mW-rWuXlqReNathuWgwkWnW9UYQcYOvuXayeXv2Wc4e-R4W1S4srCmnBRSk9HvTzFQxArR6ym0xE7Vz/s1600/IMAG2705.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8xgb7CS5wCMomRhFSvF6dze9xBZb6wI9rjR4LlqrSzHDGASiZCmRXR0ipmv-H5mW-rWuXlqReNathuWgwkWnW9UYQcYOvuXayeXv2Wc4e-R4W1S4srCmnBRSk9HvTzFQxArR6ym0xE7Vz/s400/IMAG2705.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
A biciklisek jobb híján mennek úton, járdán, szembe a forgalommal (én is), mert semmi bicikliút (igaz, ebből a szempontból Bp. az utóbbi időben már messze az átlag fölé emelkedett – még akkor is, ha ez lenne a normális egy európai fővárosban). Rengeteg az egyirányú utca és a macskakövezés (bár ez utóbbi mondjuk legalább irtó romantikussá teszi a kis utcácskákat!!). A kátyúkról inkább ne is beszéljünk. Nem tudnék olyan 5 méteres szakaszt mondani, ahol ne lenne kettő (kivételek persze a kétsávos főutak). Peti első megjegyzése, mikor beértünk a városba: mi az, itt negatív fekvőrendőrök vannak? – ugyanis egy 50 méteren kb. 3 db olyan vájat van keresztbe az utcán, hogy csak úgy pattogsz a biciklin. Izgalmas, na. Néha halálfélelmes, de azért még mindig a legjobb közlekedési eszköz a bicikli. Még tanulom, de gyanítom ezt is meg lehet szokni. Lesz majd nagy szerelem a BKK-val, ha hazaérek Budapestre! :D<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYGI0cxrLGULdtEEAT9twQWv9MaZtr2AW5XhqgHQ-1bYXOc1HtXQf4yrZiw3iJu_2xRlukixkLOhlXjW_yGQrdSvdz8n3HxhOuv0lmdlONWAZZqXEVHFM2coySVICnx9w-wJaLXWteJX8G/s1600/IMAG2709.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYGI0cxrLGULdtEEAT9twQWv9MaZtr2AW5XhqgHQ-1bYXOc1HtXQf4yrZiw3iJu_2xRlukixkLOhlXjW_yGQrdSvdz8n3HxhOuv0lmdlONWAZZqXEVHFM2coySVICnx9w-wJaLXWteJX8G/s400/IMAG2709.jpg" width="237" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kis romantikus</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0x2IluYEGljiXvD_RMtvjhidJYviHommSKSWOQs6vsXaMsOnvAUwBhptBSzsAdyR-F5JdoZ2fSkS9Jtz3m4twb23MWTlwqoDeL_b_9Vyy2wBoM5WhqTXkhGWZBlyj8ocPK1i8maJvn0CN/s1600/IMAG2708.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0x2IluYEGljiXvD_RMtvjhidJYviHommSKSWOQs6vsXaMsOnvAUwBhptBSzsAdyR-F5JdoZ2fSkS9Jtz3m4twb23MWTlwqoDeL_b_9Vyy2wBoM5WhqTXkhGWZBlyj8ocPK1i8maJvn0CN/s400/IMAG2708.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a kátyú/négyzetméter arány viszonylag magas</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Szovátára jellemzően autóval megyünk ki, tehát valamelyik oktató kivisz (és haza is hoz). Legelső napomon azonban a helyközi közlekedés úgynevezett „Maxi Taxiján” utaztunk ki, mivel a program már előző este elkezdődött, amikor én az országba érkeztem. A Maxi taxit úgy kell elképzelni, hogy egy fehér vagy sötétkék színű, kb. 15 férőhelyes kisbusz, ami nem megállóban, hanem egy random helyen áll meg minden településen. Gondolom azért annyira nem véletlenszerű, mert mindig volt, aki fel is szállt, ha megálltunk, tehát csak abból a szempontból random, hogy ha életedben először jársz ott, biztos nem találod meg a „megállót”. Konkrétan nem jelzi semmi. Egyszer csak megáll látszólag találomra kiválasztott helyen és le, illetve fölpakolja az utasokat. No hát a mi első utunkon csak az egyik irányt tapasztaltuk meg: a 15 fős kisbuszon a végére 26-an utaztunk a sofőrrel együtt :D Állni kényelmesen olyan 5en tudnak - mit kényelmesen, a kisbuszban dülöngélve, a csomagot a láb között tartva. De a komfortérzetünk azonnal megváltozott, amikor még felszálltak ketten. A következő megállóban még hárman. Konkrétan lábujjhegyen utaztam végig az egy órás útból 45 percet (mert aztán az egyik megállónál le is szálltak). Én csak nevettem magamban, mégiscsak tapasztalni jöttem ide, nem fogom elrontani az előttem álló időszakot, hogy már az első nap első órájában idegeskedem :D Meg amúgy is, mit értem volna vele?<br />
<br />
A buszjegy zseniális. Kapsz egy papírdarabot, amit annak megfelelően tépnek el, mekkora távolságra utazol, és mennyit kell fizetned. Ebből látszik, hogy Vásárhely-Szováta viszonylaton 14 lei a menetdíj. :D<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnhUeN-oJTgsq7tzkipFYgsvJ2KpjgH5SLLJ9A3XwRB0NpLQsQ4xwzjoeaTRz8xWdyQu9P_StK3GNHZWmXQodVSoYOjTQyaxn0lLUPY2MokxKLKrrRZJM_qM35MZ0irZAQzFWRul_1zBgn/s1600/IMAG2475.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnhUeN-oJTgsq7tzkipFYgsvJ2KpjgH5SLLJ9A3XwRB0NpLQsQ4xwzjoeaTRz8xWdyQu9P_StK3GNHZWmXQodVSoYOjTQyaxn0lLUPY2MokxKLKrrRZJM_qM35MZ0irZAQzFWRul_1zBgn/s400/IMAG2475.jpg" width="238" /></a></div>
<br />
<div>
<div>
Útközben Szovátára is tapasztaltunk ám érdekességeket. Láttunk egy árokba futott autót (állva egyébként jó, ha egy centis sávot látsz a tájból az ablakon keresztül, én csak úgy fedeztem fel, hogy a busz közönsége egyként morajlott fel, hogy „Embeeer!” értsd: „Hát mit gondoltál?!”), elindulásnál pedig konkrétan a sövényen hajtott keresztül egy autós :D Ilyet én még nem láttam, fényes nappal, városban. Igaz, itt nincs zéró tolerancia az ittassággal, de annak az autónak a tulajdonosa valószínű még nem józanodott ki :D Konkrétan letarolt egy bokorsávot a blokk szélén. Pár pillanat pihenés az izgalmak kiheverésére, majd, mintha mi sem történt volna, kitolatott és elhajtott. :D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szovátára érkezve Kata egész végetlenül meglátta az ismerős MOL kutat, úgyhogy gyorsan leszálltunk, amikor megállt a busz (persze fogalmunk sem volt, van-e még megállója Szovátán belül..). Mivel nincs megálló, nincs menetrend és be persze semmit nem mondanak, csak rutinból, vagy találomra lehet jó helyen leszállni. :D Elindultunk előre és csak mentünk és mentünk. Kata emlékezett, hogy sokat kell gyalogolni, de úgy rémlett neki, inkább földúton… Két kilométer után (persze csomagokkal megrakva) végül eljutottunk a mini viaduktig, ahol K. felismerte, hogy most biztosan nem jó fele vagyunk. Megkérdeztünk egy nénit (Szovátán a lakosság 90%-a magyar), és jajjgatva elmondta hogy pont a másik irányba indultunk el a kereszteződéstől :D Így tehát taxiba szálltunk (ezúttal igaziba), és elvitettük magunkat az OB központig. Hát nem mondom, ezt az 5 kilométert nem is baj, hogy autóval tettük meg :D</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Vásárhelyen, a városban egyébként biciklivel közlekedünk, vagy gyalog. Nem nagyok a távolságok: az irodába lábon 20 perc alatt, bicajjal 10 perc alatt be lehet érni. Igaz, most kicsit meg vagyok lőve, mert tegnap úgy lepattant a lánc a biciklimről, hogy eltört, és eldeformálta a kereket, nekiszorítva a pedálnak, úgyhogy most mozdítani nem tudom :( Szerencse, hogy még a melóhely közelében történt, mert így csak egy 100 méteres szakaszon kellett emelve visszacipelnem. Íme a kis sebesült:</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFE-2yxYqU35aJfeNRqNVAi_pofdzuLbisQqu2fekIJykVxwER0ozw-LmYigFKCrIFO8cmMponieziBdzfXaeVvcIIe9E0PCIt-Eu4eer2Fh4AW3skQlGZdlrlM22TaGv8dDqQyS43iczz/s1600/IMAG2704.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFE-2yxYqU35aJfeNRqNVAi_pofdzuLbisQqu2fekIJykVxwER0ozw-LmYigFKCrIFO8cmMponieziBdzfXaeVvcIIe9E0PCIt-Eu4eer2Fh4AW3skQlGZdlrlM22TaGv8dDqQyS43iczz/s400/IMAG2704.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szurkoljatok, hogy meg tudják javítani! Bicajjal közlekedni azért mégiscsak kényelmesebb.</div>
Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-1067650678651269002015-05-14T12:46:00.001-07:002015-05-14T13:16:33.851-07:00„Hajdec, hajdec!”…avagy az első román csoportom<br />
<br />
<br />
Csütörtök esti érkezésem után másnap reggel már pakoltunk is, és utaztunk ide Szovátára 3 napra. „Iskola másképpen” program zajlik egész tavasszal általános iskolás gyerekek számára, akik egy hosszúhétvégét nálunk töltve megtapasztalják, mire mennek az összefogással, hogyan legyenek kezdeményezőbbek és önállóbbak, természetre és egészséges - szabadban töltött mozgással teli - életre nyitottabbak.<br />
Rögtön legelső élményem egy román csoporttal volt, akik Nagyváradról érkeztek. Ezek az ötödikesek zsizsegnek mint a kukacok és elképesztő hangosak zárt térben (=ebédlő), ezért is igyekeztünk a lehető legtöbbet kint lenni velük. Meg amúgy is outdoor tábor, vagy mifene.<br />
<br />
Első megilletődésem, miszerint egy kumma szót nem fogok érteni a beszédükből, hamar elillant, mert egyrészt egy-két gyerkőc érti is a magyart, másrészt a nonverbre azért elég jól rátanultam a Bátor Táborban. Petinek meg egyébként is igaza van: „a hangsúlyból értenek ezek is, mint a kutyák!”. :) De nem csak a gyerekek, hanem én is – volt pár szituáció, amit (a románul szintén nem tudó) Katának „tolmácsoltam” magyarul, ő meg csak nézett, honnan értem ezt? Hát sehonnan, csak figyelem mit csinálnak, milyen gesztikulációt alkalmaznak, ki kihez és milyen tónusban beszél. Párszor Tibi, az oktató engem igazolt, mikor lefordította nekünk mi zajlott ténylegesen. :) Ezt eszméletlenül élvezem, hogy annyira rá kell hangolódni a gyerekekre, hogy értsem őket, és jó érzés, hogy megy is. A fontosabb szituációk úgyis megvannak, a többit meg kitalálom a szövegkörnyezetből, mint a Trónok Harca nézésekor :D<br />
<br />
Egyszer szükség volt az ő tesztelésükre is, mennyire figyelnek-értenek: Tibi hátulmaradt egy lánykával a dombon, a maradék meg mint aki megbolondult, szaladt lefelé. Azt sem tudták igazán, merre, 18-an 20 fele rohantak, én meg csak rájuk üvöltöttem onnan fentről hogy „Fiúk, megállni!”, és bár biztos hogy nem értették, még talán hallani sem hallhatták már olyan messze jártak, de az feltűnt nekik, hogy valaki ordít és mind hátrafordult. S ha már hátrafordultak, megálltak, én meg mutogattam nekik, és abból megértették. :)<br />
<br />
A másnapi programon aztán kiderült, könnyebb a kommunikáció, mint elsőre gondoltuk. Hamar felfedezték magukban, hogy tudnak pár szót angolul is, és mind többen értenek valamicskét magyarul, így végülis a társaság nagy részével el tudtam többé-kevésbé kommunikálni. Azt vettem észre, a túra végére már legalább egyszer mindegyik járt mellettem és kezdeményezett önálló beszélgetést :) Azt hiszem egy nap kellett nekik, hogy megértsék, tényleg létezik olyan ember, aki itt él, és mégsem ért románul.<br />
<br />
A szombati napunk a nyelvi nehézségek leküzdése ellenére nem csak felvillanyozó volt: reggeltől kezdve szakadt az eső. No nem úgy, mintha dézsából öntenék, de esett tisztességesen és megállíthatatlanul. Esőkabáttal felszerelkezve indultunk el, Tibi nem ismer „rossz időjárást”; van ilyen meg olyan, de túrázni mindben lehet. :)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWidggg9AyuwP0HERbKFKmgne9-KMivVywPI3bFB2PsX71jt8UIqHwMgglxoMzc_f7Kajv35qYC6x2dgyYYJotngmiGxUwTuCgg9SNJ0UMSnbKy0KX5U40GaPN4ziunIJ_qSyuf91YfXiQ/s1600/IMAG2428.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWidggg9AyuwP0HERbKFKmgne9-KMivVywPI3bFB2PsX71jt8UIqHwMgglxoMzc_f7Kajv35qYC6x2dgyYYJotngmiGxUwTuCgg9SNJ0UMSnbKy0KX5U40GaPN4ziunIJ_qSyuf91YfXiQ/s640/IMAG2428.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
Az eső a meredekebb szakaszokat sárcsúzdává alakította, vicces volt nézni a kicsiket, ahogy néha végignyalják a földet :) Tibi úgy volt vele, hogy edződnek, de baja senkinek nem lett belőle szerencsére. Én meg milyen könnyen felveszem ezt a „a gyerek abból tanul, ha tapasztal” attitűdöt! A végére teljesen ráhangolódtam Tibi stílusára és én sem aggódtam túl a dolgokat :)<br />
<br />
(a képen néhány gyereken látszik a sár mértéke...)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhLhZ0HaNQ5TMsrjYJXj2uic_7zIlSQ5TV2PSp5vAUcJbu3c3qZwzCm2ji5PH6hoMB5FSGRnIF89t9TomRkk_V85vkKceZTLjI67FdmzFUITWxd18lAf45nEjAgctOz101gSChQ7CWFfTK/s1600/IMAG2442.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhLhZ0HaNQ5TMsrjYJXj2uic_7zIlSQ5TV2PSp5vAUcJbu3c3qZwzCm2ji5PH6hoMB5FSGRnIF89t9TomRkk_V85vkKceZTLjI67FdmzFUITWxd18lAf45nEjAgctOz101gSChQ7CWFfTK/s640/IMAG2442.jpg" width="460" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Az eső ellenére megálltunk az egyik sziklánál, amit alig ért víz, és kipróbáltattuk a gyerekekkel a sziklamászást. Még életükben nem is láttak ilyet, nem hogy próbálták (persze, magát a sportot nem, de azért én kiskoromban mindig mindenhova felmásztam, azt hittem ez egy gyereknél alap..), nagyon elcsodálkoztak hogy most ezt nekik meg kell próbálniuk… Mivel szakadt az eső tovább is, legtöbbször csak mi ketten Tibivel álltunk a sziklánál, ő biztosított (bagollyal! Ilyet sem láttam még :)), én pedig öltöztettem a gyerekeket sorban. Ilyenkor áldom a mászós múltamat és a bátorkodós képzést, mert nulla felkészítéssel kezembe nyomták az - egyébként számomra ismeretlen fajta – beülőt (itt úgy mondják: hám) és septiben fel kellett adnom ezt 19 gyerekre. Ahogy az egyik lejött a falról, adtam át a másikra, közben zuhog az eső, számolom állandóan a gyerekeket megvan-e mind (köszi, Mápó! ;)), utánuk nyúlok, ha csúsznának el a sáron, szóval izgalmas két és fél óránk volt. :) A konklúzióm az, hogy a mai gyerekek egyáltalán nem bevállalósak, sőt, puhányak. Persze ez nem csak az egy csoport alapján szűrtem le, de már ott szembetűnt…</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCwDXAND7GpuG4eqU4PZ0o_6MgK31Q0bMInMIlnKNeVEmkjIU8e-QqGzBzdckmTBsyRAEs3mMqaO8DBd4YSDVPv22e-zoqmKGn4uBM1JWgu17G0ywH5ukeok-5jPRvHYTUYzwQtJz_8xaa/s1600/IMAG2433.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCwDXAND7GpuG4eqU4PZ0o_6MgK31Q0bMInMIlnKNeVEmkjIU8e-QqGzBzdckmTBsyRAEs3mMqaO8DBd4YSDVPv22e-zoqmKGn4uBM1JWgu17G0ywH5ukeok-5jPRvHYTUYzwQtJz_8xaa/s640/IMAG2433.jpg" width="380" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
A túra persze számomra sem volt könnyű. Hamar átázott a következő meredek szakaszon az esőkabátom, rajta keresztül a softshell pulcsim és a pólóm is, a gatyámból pedig egy kis folt maradt csak száraz:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3Hv1cx9NTIAJpNN55P0_jLdxG4GUX_UYTHPLSPFuQSEBuAWmMReygOkbanAitTh3Y21SpEnpK44c1Vm0dCAkJqhkmFBC6A8o_y4JZpygaQUm4LEUAFRL-M6DysGRHrTrcGzTxOFaOGS-a/s1600/IMAG2450.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="379" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3Hv1cx9NTIAJpNN55P0_jLdxG4GUX_UYTHPLSPFuQSEBuAWmMReygOkbanAitTh3Y21SpEnpK44c1Vm0dCAkJqhkmFBC6A8o_y4JZpygaQUm4LEUAFRL-M6DysGRHrTrcGzTxOFaOGS-a/s640/IMAG2450.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Volt is egy pillanatom az „ebédidős” pihenésnél, amikor előjött a pesti lányka belőlem, szarrá ázva puffogtam magamban, hogy majd biztos felfázom, csurom víz mindenem, legalább ne farmer, hanem valami túranadrág lenne rajtam (mielőtt megkérditek: nincs), satöbbi satöbbi, aztán odamentem Tibihez megkérdezni komolyan gondolta-e, hogy nem most azonnal visszafordulunk, hanem az eredeti tervnek megfelelőem még 4 órát fogunk túrázni? Ő pedig a legnagyobb nyugodtsággal csak annyit közölt, hogy „Rossz oktatót fogtál ki”. Én eltátottam a számat, majd mintha a kis lelki intermezzóm le sem játszódott volna folytattam tovább mosolyogva a napot. Mennyit számít a hozzáállás! :D<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Délután még egyszer megálltunk egy hosszabb pihenőre, ahol rappeleztünk – én nem ismertem korábban ezt a szót, olyan kommandós ereszkedés-fajta, Tibi bekötötte a gyereket fönt, ő pedig saját magát engedve leereszkedett a falon (persze duplán biztosítva). Elképesztő élmény lehetett nekik, mind ezt jelezte vissza legemlékezetesebbnek a napról, nem az esőt :D<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiu4o73rDiAUk3Z6P0vkUunMaQWoU7Hfh51DrXgyCxJtMNF0ZtBfz4O_V0u5ZlcHOrQtfz-N5UqhCchBdNw1dV0EEWWUDPFv8pOVCu8PvfpC2x5JXbxIpKuRq3gazesZ3mGtf_te_yX-Aee/s1600/IMAG2452.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiu4o73rDiAUk3Z6P0vkUunMaQWoU7Hfh51DrXgyCxJtMNF0ZtBfz4O_V0u5ZlcHOrQtfz-N5UqhCchBdNw1dV0EEWWUDPFv8pOVCu8PvfpC2x5JXbxIpKuRq3gazesZ3mGtf_te_yX-Aee/s640/IMAG2452.jpg" width="489" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Sikerült egy olyan gyereket is felmotiválnom a falra, aki korábban semmiben nem vett részt, pedig nagy szája volt, de valamiért a magastól nagyon tartott. A kis barátja (a kedvencem, persze) odajött hozzá, miután már rávettem hogy legalább menjen föl Tibihez beöltözve, még mindig el tudja dönteni, akarja-e csinálni vagy visszajön, hogy „You can do this my friend, don’t be a chicken!” Elképesztő cuki, amikor két román gyerek angolul kommunikál egymással a kedvemért. A srác természetesen ha már fent volt, le is rappelezett, hatalmas vigyorral az arcán, a barátja rögtön meg is jegyezte neki a bátorságát: „You are not a chicken. You’re an elephant!” :D<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Nap végére, olyan hat óra fele aztán kezdett felszakadozni a felhőzet, egyre inkább csak szemerkélt az eső, és mire vacsorára visszaértünk, már egészen kitisztult az ég.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHe8rGiodjQMdvd8zKB460K2HHUKUzOryOk5_kAfEc3AOjHuRvvHLnI7sTy3-o-ph1wFEmMaVJ-ehvpdhBk0vPxY0kBf6ytfofV2z3sfJNNu0F2KVkGQRrgql9ExpR8f1wsyf2pwldo7ZO/s1600/IMAG2461.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHe8rGiodjQMdvd8zKB460K2HHUKUzOryOk5_kAfEc3AOjHuRvvHLnI7sTy3-o-ph1wFEmMaVJ-ehvpdhBk0vPxY0kBf6ytfofV2z3sfJNNu0F2KVkGQRrgql9ExpR8f1wsyf2pwldo7ZO/s640/IMAG2461.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
A túra alatt nem csak a hozzáállásról meg a gyereknevelésről (:D) tanultam, de rám ragadtak új szavak, amiket egyenként kábé ötszázszor hallottam a hétvége alatt, ezért már beépültek a szótáramba:<br />
<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>fetelor (ejtsd ugyanígy, jelentése: lányok)<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>pláká (fogalmam sincs hogy kell leírni, de azt a kis táblácskát jelentette, amivel a Titanicos-jégtáblás játékot játszották a gyerekek)<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>picior(a) (ejtsd: picsorá, az alap szó a picior, ami lábat jelent, ez valami olyan lehet, hogy „a lábad”)<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>hai (háj, de ezek nem ám kifejezetten hosszú magánhangzók, az a-á között van inkább, ezt akkor mondták, amikor egymást motiválták fel a falra pl. „Hai Sarah!” „Hai, hai!”)<br />
-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>és végül a címadó haidet (hájdec, jelentése kb: gyerünk, előre)<br />
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Egész kedvem lett nyelvet tanulni! :)Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-53741240514150934342015-05-04T11:53:00.000-07:002017-01-30T01:25:52.789-08:00MegérkezésKezdem ott, hogy már az első hétvége alatt annyi minden történt velem, hogy egy percig sem fogom úgy érezni, megbántam, hogy ide jöttem. Még ha nem is lesz ennyi izgalom a maradék 9 hónapban, elég ígéretes mindenesetre! :)<br />
<br />
Csütörtök este 10-kor érkeztünk Petivel. Nagy szerencse, hogy el tudott hozni autóval, mert szó szerint a fél lakást bepakoltam. :D (Ha valaki járna nálunk a következő hetekben, ezzel maga is szembesülhet.) Peti szerint, bár rend van mióta eljöttem :P, de magammal vittem az otthonosságot is. Annyi cuccom lett, hogy a nagy sporttáska és a kollégám Katitól kapott 70 literes hátizsák mellett még 8 zacskó lett tele. Íme:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuFMrySoJbuH2GD6nKVdjFKaCHezg9kO9KPLGXbFBwO6H2B7EmMSabPBEP-EkuMZMsrMe2JpSNqWQbZ6NX9BwWgUq1lv6it6ZGY6IBwsEUO8WcSSAx9XaBGKR3sljynk4N5fkYq415mWng/s1600/kik%C3%B6lt%C3%B6z%C3%A9s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuFMrySoJbuH2GD6nKVdjFKaCHezg9kO9KPLGXbFBwO6H2B7EmMSabPBEP-EkuMZMsrMe2JpSNqWQbZ6NX9BwWgUq1lv6it6ZGY6IBwsEUO8WcSSAx9XaBGKR3sljynk4N5fkYq415mWng/s640/kik%C3%B6lt%C3%B6z%C3%A9s.jpg" width="480" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
Mikor megérkeztünk, Kata (a másik EVS önkéntes, aki július végéig van itt) az ajtóban várt minket. Egy tündér az a lány! :) (de erről majd később.) Megmutatta a szobámat, vagyis a szobánkat, mert a következő 3 hónapban egy helyiségben fogunk aludni-élni. A szállást úgy kell elképzelni, hogy a házban alul egy református (?) közösség gyűlésterme, egy nagy konyha és nagy étkező foglal helyet, az emeleten pedig, ahol mi is vagyunk, vannak a kétágyas szobák, ahol időnként a lelkigyakorlatosok megszállnak. A szobákhoz nem tartozik külön fürdő, 1-1 wc és 3 közös tusoló van, meg egy mosóhelyiség. Ezen kívül van egy közösségi tér pár fotellel, meg egy mini konyha, amit mi is használunk ittlétünk alatt.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A mi szobánk abban különleges, hogy tartozik hozzá egy kis fürdőszoba káddal, wc-vel (valaha ez volt a paplak, azért a luxus), úgyhogy legalább kicsit szeparálva vagyunk a viszonylag sűrűn cserélődő többi lakóval. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
A szoba viszont elég kicsi. Mármint a cuccmennyiségnek, amit magammal hoztam. Még akkor is, ha érkezéskor rögtön egy (jó, csak kisebb) zacskónyi dolgot visszaküldtem Petivel, hogy az mégiscsak túlzás (pl. futócipő, csini szandál, extra strandpapucs). Kaptunk egy kis méretű szekrényt ugyan pluszba, az érkezésemre való tekintettel, de az üresen így mutatott:</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJZpzZAK-ySHLeTpsDIPFrM5j9SO2otddlbAqOBRnBbBlP7vUygMEFZ6aRQLmniMvYB5uDcekHLEYRJn5HzuJ3HZQ40y4FucVV4Gsx0IgidHZ0gkchfm8uglgndH0NFGATNdWCxXv8Pr3w/s1600/IMAG2474.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJZpzZAK-ySHLeTpsDIPFrM5j9SO2otddlbAqOBRnBbBlP7vUygMEFZ6aRQLmniMvYB5uDcekHLEYRJn5HzuJ3HZQ40y4FucVV4Gsx0IgidHZ0gkchfm8uglgndH0NFGATNdWCxXv8Pr3w/s640/IMAG2474.jpg" width="382" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Kicsit meglepődtünk ezen a nagylelkűségen, de azóta szerencsére járt itt a gondnok, felmérte a terepet és a kérésemre legyártott 3-3 polcot bele (amit ma be is szerelt, mire hazaértünk a munkából). A hasznosított szekrény most így fest: </div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRzPvwrjX2BdzboWKM6H4yrubOY8beFqLI4crd5HpARfyDZWPH6nIWYTvtneTSdQFqcX3kf5qwrCj9qUVgPZVMzJn-ndIRTDCtEd8txRZu-wvOlQ-oedJ3Ql1YdGvyQBiQYZJS5XsFVZ0-/s1600/IMAG2479.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRzPvwrjX2BdzboWKM6H4yrubOY8beFqLI4crd5HpARfyDZWPH6nIWYTvtneTSdQFqcX3kf5qwrCj9qUVgPZVMzJn-ndIRTDCtEd8txRZu-wvOlQ-oedJ3Ql1YdGvyQBiQYZJS5XsFVZ0-/s640/IMAG2479.jpg" width="380" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ugye mennyit számít pár polc? ;)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Csütörtök este mivel csak mi voltunk a szálláson, Petivel külön szobában aludtunk (és most reménykedem, hogy senki olyan nem olvassa a blogot, aki itt dolgozik :D, de olyan szépen rendbe tettük az ágyat, hogy nyomunk sincs! :D).</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Péntek reggel pedig a könnyes búcsú (mondtam már, hogy annyit sírtam az utóbbi hetekben, mint előtte kb. egész évben? Elképedek a saját érzékenységemen néha :P) után Peti felrakott minket a szovátai kisbuszra, ő pedig elindult haza. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az első OB-s hétvégémről egy következő bejegyzésben írok, addig is egy kép rólunk, amit az otthonunktól való búcsúzásomkor készítettünk :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit2y94iWh-z4Tn8oaSGl7keDi0RYNJ3h39EbkBmm2Chs5KriBnuVg9N1vTaQJIMx1oihO9W8De9B6z2HAPM-Fuzdi1sTbXMPfuKe7nEWkT0iI3qGg85MeEPJAhyphenhyphennP5nAfMXzutc8oRGt7-/s1600/IMAG2414.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit2y94iWh-z4Tn8oaSGl7keDi0RYNJ3h39EbkBmm2Chs5KriBnuVg9N1vTaQJIMx1oihO9W8De9B6z2HAPM-Fuzdi1sTbXMPfuKe7nEWkT0iI3qGg85MeEPJAhyphenhyphennP5nAfMXzutc8oRGt7-/s640/IMAG2414.jpg" width="380" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-42094101781004754822015-04-05T03:53:00.001-07:002017-01-30T01:23:40.497-08:00KütyülökAki ismer, tudja hogy nem vagyok egy nagy technikai zseni. Mondjuk úgy, ami elromolhat a közelemben az előbb-utóbb el is romlik. Persze csak addig, amg nem hívok segítséget - mert akkor csodálatos módon mindig épp tökéletesen működik az adott kütyü... Közel 4 éve kaptam egy okostelefont, amit azóta egyre inkább, de még mindig csak SIM nélkül használok. Tökéletes attól még fotózásra meg netezésre! (Így fordulhat elő, hogy a cégest is beleszámítva, 3 telefonnal járkálok mindenhova.) Nekem túl bonyi megtanulni az ilyen izék működését. Nagyon régimódi vagyok. :D<br />
Most viszont kénytelen leszek egy új rendszert magamévá tenni, mert tegnap beszereztük az utazós-kintlevős számtógépemet. Mivel alapvetően ez egy tablet billentyűzettel, csak jó indulattal nevezhető note-netbooknak vagy hasonlónak, de mégis annak hívom, mert pont olyan, csak nagyon piciben. :) <br />
Najó, nem pont olyan. Mert egy számítógépet bekapcsolsz és dolgozol rajta, ezen meg van egy csomó izé! Nagy színes négyzetek meg érintőképernyő, meg alkalmazások, mint a mobilon, szóval jó alaposan összezavar. Az okosak már biztosan kitalálták, hogy Windows 8 fut rajta, hát én a Windowsra azt hittem hogy Windows. Olyan, mint a 2007 vagy mittudomén melyik. De ez nem! Itt nincs nagy ablak, amin kis ikonokkal lehet navigálni, itt a Nokia okostelefonok számomra teljességgel érthetetlen és átláthatatlan csúsztatható ikonjai foglalják el azt, ahol a háttérképnek kéne lennie.<br />
Tegnap este belekezdtem a megtanulásába. Becsülettel. Még akkor is, ha már háromszor föladtam, mindig újra kézbe vettem. Mert én akartam ezt végülis...<br />
<br />
Tudtam, hogy nagy én-utazás lesz ez az EVS, de hogy már itthon elkezdődik!Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-90647308097638440652015-04-02T00:28:00.000-07:002017-01-30T01:22:57.715-08:001 hónap4 hét van hátra az indulásig. Egyszer megrémülök a gondolattól, hogy mindent itthagyok, másszor pedig pillangók ugrándoznak a gyomromban, hogy már most odarepítsenek - türelmetlenek kivárni.<br />
<br />
4 hét nagyon kevés idő és folyton azt érzem, valamire nem lesz időm. Biztos végiggondoltam mindent? Elintéztem amit el kellett? Úgy hagyom itt a lakást (Petit), hogy működjön nélkülem is...?<br />
<br />
Bárkivel találkozom, már az az érzésem, hogy búcsúzom.Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-70717655308250095412015-03-31T07:26:00.000-07:002017-01-30T01:22:10.660-08:00KérdésekMi lesz velem ott kint?<br />
<br />
Még nem tudom, mi vár rám. Milyen lesz az időjárás? Az emberek? A munka? A lakás, ahol addig fogok megszállni, amíg nem megyek Szovátára? Milyen lesz együtt dolgozni Katával, és hogy jövök majd ki a többi munkatárssal?<br />
<br />
Nem tudom, mennyire fog hiányozni az otthoni élet.<br />
<br />
Peti. Nagymamám. Mama, Boci, Papa. A családom többi tagja és Peti családja. A sítárboros társaság és a legjobb barátnőim <3 és a bátortáborosok és a kórus. Jajj, a kórus. Éneklés nélkül mi lesz velem...?<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijVtM25C-YcKO0hNjJIQAoUKc6tK9Di2D82q8eFQDEUsDcB5HAfZeMZtW3ixUFMeAbh-SSolHJgCApuT9nZz_Jmz_vPhxMppMS8hDNv-SvJt4jjma9fbx7c60hGRATA96KUUSftd0hgEIx/s1600/8questions_blog1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijVtM25C-YcKO0hNjJIQAoUKc6tK9Di2D82q8eFQDEUsDcB5HAfZeMZtW3ixUFMeAbh-SSolHJgCApuT9nZz_Jmz_vPhxMppMS8hDNv-SvJt4jjma9fbx7c60hGRATA96KUUSftd0hgEIx/s1600/8questions_blog1.jpg" width="400" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
<br />Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8351783415798032557.post-16979221941506996322015-03-30T10:14:00.000-07:002017-01-30T01:21:23.891-08:00Én is blogot fogok írni?Megszületett!<br />
<br />
És már most büszke vagyok rá. :)<br />
Nagyon izgi már a gondolat is, hogy végre <i>én</i> fogok blogolni az <i>én</i> saját külföldi utamról. Több mint 10 éve olvasom irigykedve (ok, inkább csak vágyódva) az ismerőseim, barátaim élménybeszámolóit és íme, megcsináltam a saját utamat, amiről írhatok! :)<br />
<br />
Boldogság, büszkeség, izgalom.Larahttp://www.blogger.com/profile/13065836292302391043noreply@blogger.com0