Közlekedés

Az autósokat kis országunktól keletre gondolom sokaknak nem kell bemutatnom. Mennek mint az állat; ha épp szembejön valaki - mert ők már kilométerek óta a szemközti sávban mennek - egy kormányrántással visszatérnek a saját sávjukba; kanyarokban padlógázzal hajtanak; a zebrán pedig kielőznek, ha megállsz átengedni valakit (tisztelet a kivételnek! De én a kis jól megszokott budapesti rutinjaimmal többször kaptam már szívrohamot). Idefele úton is akadtak cifra helyzetek: egyszer dupla záróvonalnál úgy előzött egy autó a szembe jövő sávban, hogy előlünk csak az utolsó pillanatban húzódott vissza a saját oldalára. Hatalmas fékcsikorgás és nagy levegők – na, ekkor azért Peti is megengedett magának egy 5 szóból álló szitokáradatot :D

Az egész országban alig van autópálya (az is többnyire Bukarest környékén), de szerencsére a Magyarországról érkezők is élvezhetik ezt a luxust kemény 50 km-en (Autostrada Transilvania, A3), Gyalu és Aranyosgyéres között, Kolozsvár és Torda elkerülő szakaszon. Az autópálya felhajtó már maga a gyönyör: az 52 km-ből kettőt erre szántak :D Megadják a módját. Képet sajnos nem tudok mellékelni, de lementettem a google mapsről: kétszeres, önmagába visszaforduló hurkot kell elképzelni. Tényleg hülyeség lett volna kisívben jobbra.

 Az útjelző táblák a megszokottak, kettő (számunkra) fura akadt: a tehenes és a fekete pontos. Ez utóbbiról megtudtuk, hogy baleseti gócpontot jelöl, a tehén pedig egyértelmű: itt nem kiugráló szarvasokra meg mókusokra lehet számítani, hanem ráérősen a főúton átkelő tehenekre. Nekik nem sürgős, neked se legyen az!

 

Nem szoktam érteni, miért szidják olyan sokan a budapesti tömegközlekedést, mert sok viszonylatban elég jó minőségű. Van, hogy késik, előfordul, hogy kimarad, de öt perc múlva akkor is jön valami, amire fel tudsz szállni (nagy átlagban – én például külvárosiként 20 percet szívtam egy ilyen esetben, úgyhogy 5 perc alatt kuss.) Kiváló az éjszakai közlekedés, egyre pontosabbak a menetrendek, és mióta Futár van, még a kijelzőkön is megjelenik mikor érkeznek a járatok. Igen, sokszor dugó van meg útlezárás meg baleset – de ez a városfejlesztésnek és az autóknak sokkal nagyobb részben köszönhető azért, mint a BKV-nak… Nem utolsósorban pedig úgy gondolom, hogy még mindig pénztárcabarát a budapesti havi bérlet ára. Ilyen szolgáltatást sehol nem kapsz ennyi pénzért. Ha olcsóbb, akkor annyival szarabb is, ha viszont német minőségű, akkor egy magyar keresettel megfizethetetlen. Egyébként is miért akarjuk mindig a nyugathoz mérni magunkat? Miért nem a lehetőségekhez és az adottságokhoz képest akarjuk kihozni a legjobbat?

Szívem szerint minden elégedetlenkedőt elküldenék Vársárhelyre közlekedni kicsit. Nem, ez nem a legrosszabb, itt még viszonylag jól szervezett a rendszer. Egy budapesti viszont kapásból azt gondolná, hogy megérkezett a balkánra.

A biciklisek jobb híján mennek úton, járdán, szembe a forgalommal (én is), mert semmi bicikliút (igaz, ebből a szempontból Bp. az utóbbi időben már messze az átlag fölé emelkedett – még akkor is, ha ez lenne a normális egy európai fővárosban). Rengeteg az egyirányú utca és a macskakövezés (bár ez utóbbi mondjuk legalább irtó romantikussá teszi a kis utcácskákat!!). A kátyúkról inkább ne is beszéljünk. Nem tudnék olyan 5 méteres szakaszt mondani, ahol ne lenne kettő (kivételek persze a kétsávos főutak). Peti első megjegyzése, mikor beértünk a városba: mi az, itt negatív fekvőrendőrök vannak? – ugyanis egy 50 méteren kb. 3 db olyan vájat van keresztbe az utcán, hogy csak úgy pattogsz a biciklin. Izgalmas, na. Néha halálfélelmes, de azért még mindig a legjobb közlekedési eszköz a bicikli. Még tanulom, de gyanítom ezt is meg lehet szokni. Lesz majd nagy szerelem a BKK-val, ha hazaérek Budapestre! :D

kis romantikus

a kátyú/négyzetméter arány viszonylag magas

Szovátára jellemzően autóval megyünk ki, tehát valamelyik oktató kivisz (és haza is hoz). Legelső napomon azonban a helyközi közlekedés úgynevezett „Maxi Taxiján” utaztunk ki, mivel a program már előző este elkezdődött, amikor én az országba érkeztem. A Maxi taxit úgy kell elképzelni, hogy egy fehér vagy sötétkék színű, kb. 15 férőhelyes kisbusz, ami nem megállóban, hanem egy random helyen áll meg minden településen. Gondolom azért annyira nem véletlenszerű, mert mindig volt, aki fel is szállt, ha megálltunk, tehát csak abból a szempontból random, hogy ha életedben először jársz ott, biztos nem találod meg a „megállót”. Konkrétan nem jelzi semmi. Egyszer csak megáll látszólag találomra kiválasztott helyen és le, illetve fölpakolja az utasokat. No hát a mi első utunkon csak az egyik irányt tapasztaltuk meg: a 15 fős kisbuszon a végére 26-an utaztunk a sofőrrel együtt :D Állni kényelmesen olyan 5en tudnak - mit kényelmesen, a kisbuszban dülöngélve, a csomagot a láb között tartva. De a komfortérzetünk azonnal megváltozott, amikor még felszálltak ketten. A következő megállóban még hárman. Konkrétan lábujjhegyen utaztam végig az egy órás útból 45 percet (mert aztán az egyik megállónál le is szálltak). Én csak nevettem magamban, mégiscsak tapasztalni jöttem ide, nem fogom elrontani az előttem álló időszakot, hogy már az első nap első órájában idegeskedem :D Meg amúgy is, mit értem volna vele?

A buszjegy zseniális. Kapsz egy papírdarabot, amit annak megfelelően tépnek el, mekkora távolságra utazol, és mennyit kell fizetned. Ebből látszik, hogy Vásárhely-Szováta viszonylaton 14 lei a menetdíj. :D

Útközben Szovátára is tapasztaltunk ám érdekességeket. Láttunk egy árokba futott autót (állva egyébként jó, ha egy centis sávot látsz a tájból az ablakon keresztül, én csak úgy fedeztem fel, hogy a busz közönsége egyként morajlott fel, hogy „Embeeer!” értsd: „Hát mit gondoltál?!”), elindulásnál pedig konkrétan a sövényen hajtott keresztül egy autós :D Ilyet én még nem láttam, fényes nappal, városban. Igaz, itt nincs zéró tolerancia az ittassággal, de annak az autónak a tulajdonosa valószínű még nem józanodott ki :D Konkrétan letarolt egy bokorsávot a blokk szélén. Pár pillanat pihenés az izgalmak kiheverésére, majd, mintha mi sem történt volna, kitolatott és elhajtott. :D

Szovátára érkezve Kata egész végetlenül meglátta az ismerős MOL kutat, úgyhogy gyorsan leszálltunk, amikor megállt a busz (persze fogalmunk sem volt, van-e még megállója Szovátán belül..). Mivel nincs megálló, nincs menetrend és be persze semmit nem mondanak, csak rutinból, vagy találomra lehet jó helyen leszállni. :D Elindultunk előre és csak mentünk és mentünk. Kata emlékezett, hogy sokat kell gyalogolni, de úgy rémlett neki, inkább földúton… Két kilométer után (persze csomagokkal megrakva) végül eljutottunk a mini viaduktig, ahol K. felismerte, hogy most biztosan nem jó fele vagyunk. Megkérdeztünk egy nénit (Szovátán a lakosság 90%-a magyar), és jajjgatva elmondta hogy pont a másik irányba indultunk el a kereszteződéstől :D Így tehát taxiba szálltunk (ezúttal igaziba), és elvitettük magunkat az OB központig. Hát nem mondom, ezt az 5 kilométert nem is baj, hogy autóval tettük meg :D

Vásárhelyen, a városban egyébként biciklivel közlekedünk, vagy gyalog. Nem nagyok a távolságok: az irodába lábon 20 perc alatt, bicajjal 10 perc alatt be lehet érni. Igaz, most kicsit meg vagyok lőve, mert tegnap úgy lepattant a lánc a biciklimről, hogy eltört, és eldeformálta a kereket, nekiszorítva a pedálnak, úgyhogy most mozdítani nem tudom :( Szerencse, hogy még a melóhely közelében történt, mert így csak egy 100 méteres szakaszon kellett emelve visszacipelnem. Íme a kis sebesült:

Szurkoljatok, hogy meg tudják javítani! Bicajjal közlekedni azért mégiscsak kényelmesebb.