Kütyülök

Aki ismer, tudja hogy nem vagyok egy nagy technikai zseni. Mondjuk úgy, ami elromolhat a közelemben az előbb-utóbb el is romlik. Persze csak addig, amg nem hívok segítséget - mert akkor csodálatos módon mindig épp tökéletesen működik az adott kütyü... Közel 4 éve kaptam egy okostelefont, amit azóta egyre inkább, de még mindig csak SIM nélkül használok. Tökéletes attól még fotózásra meg netezésre! (Így fordulhat elő, hogy  a cégest is beleszámítva, 3 telefonnal járkálok mindenhova.) Nekem túl bonyi megtanulni az ilyen izék működését. Nagyon régimódi vagyok. :D
Most viszont kénytelen leszek egy új rendszert magamévá tenni, mert tegnap beszereztük az utazós-kintlevős számtógépemet. Mivel alapvetően ez egy tablet billentyűzettel, csak jó indulattal nevezhető note-netbooknak vagy hasonlónak, de mégis annak hívom, mert pont olyan, csak nagyon piciben. :)
Najó, nem pont olyan. Mert egy számítógépet bekapcsolsz és dolgozol rajta, ezen meg van egy csomó izé! Nagy színes négyzetek meg érintőképernyő, meg alkalmazások, mint a mobilon, szóval jó alaposan összezavar. Az okosak már biztosan kitalálták, hogy Windows 8 fut rajta, hát én a Windowsra azt hittem hogy Windows. Olyan, mint a 2007 vagy mittudomén melyik. De ez nem! Itt nincs nagy ablak, amin kis ikonokkal lehet navigálni, itt a Nokia okostelefonok számomra teljességgel érthetetlen és átláthatatlan csúsztatható ikonjai foglalják el azt, ahol a háttérképnek kéne lennie.
Tegnap este belekezdtem a megtanulásába. Becsülettel. Még akkor is, ha már háromszor föladtam, mindig újra kézbe vettem. Mert én akartam ezt végülis...

Tudtam, hogy nagy én-utazás lesz ez az EVS, de hogy már itthon elkezdődik!

1 hónap

4 hét van hátra az indulásig. Egyszer megrémülök a gondolattól, hogy mindent itthagyok, másszor pedig pillangók ugrándoznak a gyomromban, hogy már most odarepítsenek - türelmetlenek kivárni.

4 hét nagyon kevés idő és folyton azt érzem, valamire nem lesz időm. Biztos végiggondoltam mindent? Elintéztem amit el kellett? Úgy hagyom itt a lakást (Petit), hogy működjön nélkülem is...?

Bárkivel találkozom, már az az érzésem, hogy búcsúzom.

Kérdések

Mi lesz velem ott kint?

Még nem tudom, mi vár rám. Milyen lesz az időjárás? Az emberek? A munka? A lakás, ahol addig fogok megszállni, amíg nem megyek Szovátára? Milyen lesz együtt dolgozni Katával, és hogy jövök majd ki a többi munkatárssal?

Nem tudom, mennyire fog hiányozni az otthoni élet.

Peti. Nagymamám. Mama, Boci, Papa. A családom többi tagja és Peti családja. A sítárboros társaság és a legjobb barátnőim <3 és a bátortáborosok és a kórus. Jajj, a kórus. Éneklés nélkül mi lesz velem...?

Én is blogot fogok írni?

Megszületett!

És már most büszke vagyok rá. :)
Nagyon izgi már a gondolat is, hogy végre én fogok blogolni az én saját külföldi utamról. Több mint 10 éve olvasom irigykedve (ok, inkább csak vágyódva) az ismerőseim, barátaim élménybeszámolóit és íme, megcsináltam a saját utamat, amiről írhatok! :)

Boldogság, büszkeség, izgalom.